Székely Gyula

2004-ben kezdtem siklóernyőzni, Növendék 2, és csörlőzhető jogosításom van
Siklóernyő: sötétzöld UP Vision Classic XL
e-mail:

Mióta is szeretek?repülni": első meghatározóélményem kora gyermekoromból sejlik fel.Különösképpen nem voltam bátor gyerek deszüleim tiltása ellenére Hollósi Tibi (a nagyfiú), akkori példaképem tanácsárarepülős-ejtőernyőst játszottunk úgy5-6 évesen a hintán. Magasra lendítettükmagunkat, és a holtponton a hintát elengedve?ejtőernyős ugrást hajtottunkvégre" naphosszat. Azt az érzést 35 évtávlatából is fel tudom eleveníteni, minthacsak tegnap történ volna. Falusi gyerek lévénnem igazán adódott lehetőség akkor mégrepülésre (Tápiószentmárton).

Középiskolás korombanjelentkeztem az MALÉV ejtőernyős klubtanfolyamára. Nagyon jó kis csapat volt, örömvolt a gyakorlati foglalkozásokra járni. Már azorvosi vizsgáim is megvoltak, amikor a kollégiumitanárom az új matektanárnőmsegítségével (3 db 1-es negyedik évfolyamfélév előtt) sikeresen eltanácsolt arepüléstől. Itt megszakadt egy időre?repülős pályafutásom", ésfizetős helikopteres ?5-perc" és Tisza-tavimotoros sárkányrepülés jelentettesetenként újabb élményt.

A véletlennek köszönhetően2004. decemberében összefutottam egy régiismerősömmel, Edittel, aki siklóernyőznijárt a párjával, Attilával (azóta őis klubtag lett). Januárban el is mentünk Fedémesre,ahol az erős szél miatt nem nagy élménytnyújtott a nap (rohangáltunk az Attila és azernyő után). Nem adtuk fel, és adtunk még egyesélyt, amikor is rá egy hétre, az estiórákban egy egynapos gyorstalpaló oktatásután, szélcsendes időben három sikereslecsúszást sikerült eszközölnöm. Nosekkortól lettem rabja a repülésnek. Attila márelőtte is mondta: ?ha nem repülhet egy ideig,néha szédülés fogja el amunkahelyén" – de ezt nem igazán tudtam elhinni.Egészen mostanáig. Manapság, ha sokáig nemrepülök (mondjuk 1 hét, néha 1 nap), ésnapközben eszembe jut a repülés, a hiánya olyanérzés, mintha satuval szorítanák a mellkasom,és alig kapok levegőt. Képes voltam 22-szer felmennia dombra azért az érzésért, amit a 22 x 50-60másodperc adott. Sajnos a fedémesi dombok ennéltöbbet nem tudtak nyújtani, és kb. 90 kisdombosstart után Zsédely Laci beprotezsált aFelhőút csapatához egy csörlőstanfolyamra. (Köszönet neki az addigioktatásért és a Felhőútért)

Itt a repülésújabb dimenzióit ismerhettük meg. ?A":az egy percnél hosszabb repülést,és"B": a 60 méternél magasabbat.Kénytelen voltam rájönni, a kisdombozásáltali repülés az ?igazi"repülés behelyezkedés utáni szakaszánakfelel meg, és a megtanulandók neheze még ezekután jön. Persze nagyon sokat segített a rengetegkupolázás, lecsúszás, de meg kell tanulni abehelyezkedés, magasság-kontroll,magasságvesztés, célraszállás stb.technikáját. És ha ezek már menni fognak,sok-sok repülési tapasztalattal remélhetőlegsikerülni fog a lejtőzés és a termikeléstechnikáját is elsajátítani.

Ezért lettem tagja aFelhőútnak. Pár perc alatt többet tanultam a?Nagyoktól", mint többszáz oldalátolvasásával, és a közvetlenség,amit itt kaptam, segített legyőzni agátlásaimat, félelmeimet mind a csörlés, arepülés és a kapcsolatteremtésterületén.

A repülés mellettrégi gyermekkori álmomat is sikerült 2004-benmegvalósítani: kezdő búvár lettem.Jelenleg a PADI Rescue tanfolyamot végzem abúvárkodás ?Felhőút"csapatánál a Manta klubban.Búvároktatómat, Kláben Györgyöt issikerült megfertőznünk a repülésszeretetével, és remélem nemsokára ő istagja lehet a Felhőút csapatának (szlogenünk:szombaton merülünk, vasárnaprepülünk).

2005. július