Egy legyaloglás története – 2010.06.24

Írta és elszenvedte: Konrád Gábor 2010.

Többen is feltették a kérdést, hogy “mi volt ma a Nyikomon”, ezértbillentyűzetet ragadtam, hogy elmeséljek pár részletet.

Az előrejelzések, a napsütés és a felhőkép távrepülési lehetőséggelkecsegtetett 24-én, a Nyikomon. Többen is így gondolták, így a munkanap ellenére20-30 fős társaságot “fújt össze a szél” a starthelyen.Előrejelzéssel ellentétben Percze Tomi jóvoltából volt felszállítás, csomag ésszemély felszállítás választható kombinációban, így mindenki az igényeinekmegfelelő módon sportolhatott (csomagszállítás: 500, személyszállítás: 1000Ft).

Szokás szerint mindenki várt valaki másra, hogy fesse meg az eget. Bárkimegfesthette volna, de senki sem tette meg (erről bővebben itt: http://timeha.multiply.com/journal/item/44).

A legbátrabb pilóta elindult, de pár inga után kiderült, hogy rosszul tette- leszálló.

Aztán többen is próbálkoztak, de néhány kisebb buborékon kívül nem sokattaláltak. Jobb híján elindultak a település irányába, hátha ott többszerencsével járnak. Rosszul tették – leszálló.

II. felvonás:

Nem tűntek túl határozottnak az emelések, páran mégis kiemelkedtek, aztánvisszaaraszoltak a starthely fölé, aztán kiemelkedtek majd ismét vissza astarthely fölé, és kiemelkedtek és stb. (lásd itt: http://pg.c2.hu/index.php?pid=5&show=4408).

Láttunk pár szép és sikeres-, nem annyira szép, de sikeres-, valamint szép, denem sikeres visszaszállást is. Ez utóbbi mellé makramé (lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Macramé) vagy valami hasonló -nem láttam pontosan a zsinórok mintáiból – kézimunka bemutatót is tartott apilóta a starthelyhez közeli susnyásban (lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Susnyás).

Pár rutinosabb pilótának sikerült megfelelő magasságot gyűjtenie, ésnekivágott az útnak, mint később kiderült jól is tették, gratulálhatunk nekik(lásd itt: http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/?list[sort]=launch&filter[date]=2010-06-24).

Aztán a “várjuk a tutit” álláspontra helyezkedő pilóták astarthelyen várakoztak és csacsogtak. A “tuti” nem jött, viszont jötthelyette egy jó nagy felhőárnyék, ami után már csak a lejtőszél tartott. Perszecsak azokat tartotta akik el tudtak startolni, ők néhány “B” elembemutatásával múlatták azt a pár percet míg végre a leszállóba értek.

A fent maradó pilóták végül végrehajtották az egyik legnehezebb a feladatot,amit egy jól képzett pilóta is igen nehezen tud megtenni; gyalog jöttek le ahegyről.

Ennek a napnak is megvan a tanulsága, amit mindenki levon magának, aszerint,hogy mi a fontos neki. A lényeg, hogy mindenki önmagához képest fejlődjönlépésről-lépésre – ha kell, sok kis lépésben.