00_Hartmann Dániel: Első távrepülésem

Többen megkértek, hogy írjak egyélménybeszámolót az első távrepülésemről.

Nincs benne tapasztalatom, de megpróbálom.. 🙂

 

Első távom

Idén lesz 3. éve, hogy elkezdtem a tanfolyamot,így már egyre erősebb volt bennem az elhatározás, hogy idén távot szeretnékrepülni, de ahogy ez az év indult időjárás ügyileg, nem sok esélyt láttam rá aközeljövőben…

Így április közepén egy vasárnapi esténfelhívott Konrád Gábor barátom azzal a kérdéssel, hogy van-e kedvem hétfőnKalocsára menni csörlőzni, mert jónak ígérkezik az idő.

??Hát hogyne lenne?, mondtam, de mivel a hétfőtöbbnyire mindenkinek munkanap, ezért kis intézkedés után úgy döntöttem, hogyakkor ezt nem fogom kihagyni..

Reggel felvonatoztam Gödöllőre, fogalmam sem volt, hogyan megyünk és kivel/kikkel.
Aztán kiderült, hogy a másik utas szintén Felhőutas, Papp Dani barátunk. Hátmondom ha ilyen jó pilótákkal indulunk, akkor ebből a napból csak jó sülhetki.. 🙂

Felmentünk Pestre ott pedig átszálltunk egy kisbuszba, egy számomra ismeretlentársasággal folytattuk az utat Kalocsáig, az út viszonylag gyorsan telt, csakegyszer álltunk meg egy kisboltnál.

Közeledtünk a célhoz, útközben azt beszélgettük,hogy ??ez és ez a hely jó lenne leszállónak egy távrepülésből?? (a kisoptimisták :-), elég sok belvizes terület volt arra felé..

Lassan meg is érkeztünk a reptérre, mindigizgalmas egy új starthely kipróbálása, gondolom egy kicsit mindenki izgatottvolt.

Kiszálltunk, az idő csodás, kívánni sem lehetnejobban, lassan elkezdtek megjelenni a gomolyfelhők,felhőalap 1600-1800 méter körül van, azidő 12:00h körül.

Viszonylag kevesen voltak még a reptéren, kicsitcsodálkoztunk is, de  legalább majdtudunk egymás után menni 3-an ismerősök (Gábor, Dani és én), és ha az idő úgyadja, esetleg 3-an is tudjuk megkezdeni a tervezett repülést.

Kicsit még ismerkedtünk a hellyel, megbeszéltük a levegőben elkerülendőterületeket. Lassan megindultak a repülések, megnéztünk egy pár húzást, az időmég nem volt az igazi, jöttek is lefelé, várjunk egy kicsit..
Körülbelül fél óra múlva kezdett jónak kinézni az idő, páran tekerésztek, ekkormár elő volt szedve a felszerelésünk, lassan elkezdtünk beöltözni.

Én startra kész voltam, integettem, hogy mennék,de kiderült, hogy van akinek időpontja van a csörlésre (körülbelül mindenkinek),így először azt a kb. 10 embert húzták el, addig én rétegesen beöltözve,overállal magamon vártam vagy egy órát a tűző napon (kissé izzasztó volt), mégszerencse, hogy egyszerre 2 csörlős autó üzemelt.

Akik előttünk elmentek, mindenki eltűnt afelhőben, és elindultak távra.

Végre sorra kerültem! Első húzás megtörtént, 600 méter körül oldottam,keresgélek,de semmi..folyamatos süllyedés, egy kört tudtam megtenni, ahol0,6m/s emelésem volt..az első repülésem 10 perc, egyenlőre nem túlbíztató..abban a periódusban mindenki csak lefelé jött, valamelyestmegnyugodtam, hogy nem a bénaságom miatt jöttem le.

Második húzás már kevésbé volt időigényes, ismétkörülbelül 600-on oldottam, de volt 2 ernyő a levegőben akik tekerésznek, ez jóhír volt. Leoldottam és kis keresgélés után megtaláltam egy ideális termiket,kb. 1200m max-ig tudtam felmenni, de sajnos ez sem volt az igazi, 20 percrepülés után le is szálltam.

Kicsit aggódtam, mert mióta az első csoportfelment, azóta egészséges repülést nem nagyon lehetett látni és a felhőkállapota is láthatóan romlott (mintha kezdtek volna oszladozni)..

Dani és Gábor azért nyugtatott, hogy nem szabadfeladni, még csak 14:00h van, még magasan van a nap, bármi lehet.
Gondoltam megyek még egy utolsót ma, ha az sem jön be, akkor volt 3lecsúszásom.

Most Dani startolt elsőnek, én addig megkerestem a megfelelő helyet, ahonnanstartolni fogok. Danit egyből Gábor követte, közben láttam, hogy Dani találtvalamit és most nem lefelé, hanem fölfelé igyekszik menni, ennek igazánörültem.. 🙂

Előttem még valaki elstartolt, aztán én következtem. 14:17h-kor startoltam, 700mkörül oldottam, Gábor és egy másik ernyő velem szemben tekertek, egyből be ishelyezkedtem alájuk és meg is érkezett a várt emelés, voltak egész jó, 3m/s-ek.
Mintha felkapcsolták volna a ??termik kapcsolót??, sok helyen emelt, nem csakegy-egy kis termik volt. Sikerült kb. 1400 méterig emelkedni, és végre a 3Felhőutas együtt emelkedhetett.

A Dunával párhuzamosan (mert hogy ott van egyköpésre) kezdtünk előre haladni a reptér elejére, lassan beértünk egy Foktőnevű falu fölé (itt egy darabig valami nagy madárral is együtt tekertem) , deinnen még közel volt a reptér, egy egyszerű siklással még vissza lehetett érni.Kb. fél órát időztünk ott, azt hittem visszacsúszunk majd szépen a reptérre, demegláttam, hogy Gábor és Dani elindulnak előre, át a Dunán.

Na hát, gondoltam, nem fogok itt maradniegyedül, hiszen repülni jöttünk..a Duna túloldalán is időztünk egy darabig, méginnen is ugyanúgy vissza lehet érni..de hát elég jó emelések voltak még a Dunafölött is, mert a keleti szél bedöntötte a termikeket.1533 méterig sikerültemelkednem (ez volt a repülés folyamán a max. magasságom)

Aztán láttam, hogy elindultak tovább hátszélben(már csak 3an voltunk, a másik 2 ernyős még a reptér körül lerohadtak), ígyvelük tartottam én is.
Kétségtelen volt, most már egy igazi távrepülésben van részem! J
Elég jó emelések voltak továbbra is, lehetett haladni, igaz, hogy én hozzájukképest mindig lemaradoztam, de viszonylag tudtam tartani a tempót.

Kezdtem igencsak lerohadni, kb. 350 méterigsüllyedtem egy Fadd nevű falu fölött míg Ők jó magasan fent forgolódtak..
Elkezdtem lassan kinézni, hogy hova is fogok leszállni, mert egy elég hosszúszakasz következett, messze volt a következő település, ráadásul egy nagy erdőis volt előttem.
Még egyszer felpillantottam, Gábor fölöttem, Dani valamivel előrébb jár.

Gondoltam nem adom fel olyan könnyen, bemegyek afalu fölé, hátha kapok valami emelést..és mit ad Isten..megjött a várva vártcsipogás, és percek múlva újra 1200m-en voltam. Körbenézek, Gábor sehol, Danielőttem, elindultam utána.
Egy darabig még láttam, de meg-megálltam termikelni, őt pedig lassan véglegszem elől tévesztettem.
Nincs más, egyedül kell tovább haladnom. Elértem a következő települést,Fácánkertet, és rápillantottam, a GPS-re, mikor ugyanis észrevettem, hogyvalami oknál fogva kikapcsolt (mivel nem volt műszertartóm, a nyakamban lógott,így csak néha tudtam rápillantani), gyorsan vissza is kapcsoltam. Haladtamelőre, egy ideje nem volt emelésem, kezdett ismét vészesen fogyni a magasságom,400 méteren járhattam. Kinéztem az M6-os mellett egy szántóföldet, majd odaszépen leszállok, azért szép nagy köröket próbáltam leírni, hátha találokvalamit. És igen! Ismét találtam, nem is akármilyet, 3,5m/s-el emelkedtem újrakb. 1200 méterig.
Az  idő 16:00h körül járt, láttam akövetkező települést, szépen elsiklottam odáig, gondoltam itt kinézek valamileszállót. Tettem egy jó nagy kört, találtam egy ideális helyet leszállónak, denem tudtam, hogy a belvizek miatt milyen lehet a talaj, így inkább abiztosabbra mentem. Megláttam egy kis focipályát, még 300 méteren megnéztem,nincs-e körbekerítve, nem akarok 20 kg-mal a hátamon kerítésen ugrálni.. J

Széllel szembe helyezkedtem és kicentizem aleszállást, mert szép nagy fák vették körbe a pályát, és nem lett volnaszerencsés túlsiklani..

Sikeresen leszálltam, gyorsan megnéztem a GPS-t de szerencsére nem kapcsolt kiújra, a track log rögzítésre került, kivéve azt a 20 percet amikor kikapcsolt.16:24h-kor szálltam le.
(Hosszabb repülés után jó ha az ember kicsit tornáztatja a lábát, mert lábraérkezéskor érződik igazán, hogy el van gémberedve, de szerencsére talponmaradtam).

Egy Harc nevű községben sikerült leszállnom. Egydarabig még sétálgattam örömömben, nem hittem el, hogy sikerült, megrepültem azelső távomat. Gyorsan megpróbáltam telefonálni, Gábor még ki volt kapcsolva,mert repült, Daninak otthon pihent a telefonja.

Összecsomagoltam, egy helyi nénit megkérdeztem,hogy jutok vissza Kalocsára, elmondta, hogy menjek el a buszmegállóba, megybusz Szekszárdra, ami kb. 15 km.

Akikkel leutaztunk, velük tudtam beszélni, elégmessze voltunk Kalocsától, azt mondta, hogy ők lassan mennének haza, mi legyen?Hát mondom akkor bemegyek Szekszárdra és vonattal hazajutok.

Az idő 17:30h körül van. Kiértem abuszmegállóba, az utóbbi 15 percben 2 busz is elment, de semmi gond, 18:15h-korjön még egy.
Közben egy emberkével elkezdtem beszélgetni, aki szintén buszra várt,kérdezgetett, hogy jutottam ide, elmondtam neki, hogy siklóernyővel, és hogyKalocsáról jöttem, de kicsit értetlenül nézett, hogy ez most hogy lehetséges.. J

Megérkezik a busz, szállok föl, nézegetem apénztárcám, fölnézek és kit látok? Hát ott ül a Dani!
Ennyire még senkinek nem örültem, végre, nem egyedül kell hazakóborolnom!
A buszon is értetlenkedve néztek, mit csinálunk mi ott olyan nagy zsákkal ésmiért beszélünk a repülésről..
Közben Gábort sikerült elérnem aki Bonyhádon szállt le, de nem jön busz,megpróbál stoppolni. Szegény sikertelenül, így megoldottuk, hogy értünk jönnekSzekszárdra, onnan pedig elmegyünk Bonyhádra.
A nap már lemenőben volt mire Bonyhádra odaértünk be is sötétedett.

El is indultunk haza, kicsit mindenki fáradtan,de elégedetten.

Este még a Hungárián ??sétálgattunk?,átszálltunk Gábor kocsijába, és 23:30h-ra sikeresen haza is értem, Ők pedig mégkésőbb.

 

Összefoglalásként:   Én úgy indultam , hogy már akkor is elégedettlennék, ha 10-20 km-t tudnék repülni, ehelyett jóval felül tudtam ezt múlni,ami még nagyobb élmény számomra.

Óriási segítség volt az, hogy 2 ilyen pilótávalegyütt repülhettem, mint Dani és Gábor, nélkülük nem valószínű, hogy elindultamvolna. Mutatták az utat, sokszor festették az eget.

Köszönet Nekik!

Leírhatatlanul csodálatos az első távrepülés (biztosan a többi is) ésmindenkinek ajánlani tudom, hogy használja ki azt, hogy egy ilyen csodásszerkezet van a kezében, mint egy siklóernyő.

Hármunk eredménye:

1.KonrádGábor:              Kalocsa ? Bonyhád    46.35 km        2 óra 47 perc

2.PappDániel:                      Kalocsa ? Zomba      39.49 km        2óra 17 perc

3.HartmannDániel:         Kalocsa ? Harc         34.81 km         2 óra 7 perc

Írta: Hartmann Dániel