00_Nyikom-Ököritófülpös 207km + Bivak
Székely Gyula
Nyikom-Ököritófülpös 207km + Bivak
avagy
Mi az ára egy-egynagy távrepülésnek?
Az alábbirepülési esemény nem jöhetett volna létre, ha Csülök nem teszi fel face-re afelhívását a hétfői bika napra. Elültetett egy gondolatcsírát az agyamban ésreggelre égig érő mehetnékfa nőtt belőle. Persze az időjárás kezdeti jelei nemvoltak egy hullámhosszon az előzőnapi ígéretekkel és órákig hezitáltunk KonrádGabival – menjünk, ne menjünk, Nyikom, Kőhegy, menjünk, ne menjünk. Én azértelindultam Árokszállásra folytatni egy melót, közelebb is vagyok a hegyhez, hameg nem megyünk akkor legalább dolgozom gondolatsor mentén. Azonban ha az emberagyában égig ér a mehetnék, nem nagyon tud a munkára koncentrálni. Gábor isrábólintott az indulásra amikor végzett a aktuális halaszthatatlan munkáktűzoltásával. A fáma az előző nap után így szólt: a szél dél után bedurvul, akiaddig nem indul leviszi a fejét a starthelyen. Ezt azonban nem nagyontámasztotta alá az út közbeni megfigyelés, még Pásztó határában sem rezdülteknagyon a fák. Sajnos a felszállításról lemaradtam, így gyalog toltam fel aparkolóból a 25kg-os zsákkal. Még el sem értem a leszállót amikor a profik ésfelkészültek már tekertek is ki.
Nem mondom, hogynem fájt a szívem de arra gondoltam ma talán együtt tudunk Gáborral repülni ésŐ még meg sem érkezett, tehát nem voltam elkésve még. Valahogy most nem esettjól “gyalog fel” menet a hegyre egyre sűrűbben kellett megállnom pihenni.Felérve a kb. 40 emberből már csak 3-anüldögéltek és akkor arra gondoltam, ma megint sikerült jól elbaltázni adolgokat. Az idő is kezdett hanyatlani, fura magassági felhők jelentek megnyugatról a szél meg állatkodni kezdett. Néha 30km/h feletti tartós befúvásokborzolták a kedélyeket. Gyorsan bekészültem és Gáborék érkezéséig a próbáltamaz időt felmérni. Néha egészen jónak tűnt és a három srác sok hezitálás utánneki is vágott. Szépen haladtak előre és emelte is őket brutális mód, ami nemnagyon tetszhetett nekik, mert mind a leszállót célozta meg. Én meg nem akartamlemaradni az emelésről és egy gyors start után megint beestem a sárkányos startmellé. Szerencsére most a másik oldalra ahol nem volt csipkebokor és a fiuk 1perc alatt vissza sasszéztak a starthelyre velem (a repülés utáni napon tűnt csak fel a másféltenyérnyi lila folt a karomon amivel nem tudtam elszámolni).
Nem akartamsokáig húznia startot, a következő almulásba gyorsan bele is startoltam.Amikorra a betekeredett féket helyére tettem meg is lett a tuti. “hátracsúsztatott 8-as” -okkal sikerült gyorsan starthely fölé kerülni ésjöhetett az első teljes kör. Mivel stabilan megvolt egész körön, nem érdekeltmár semmi, szinte kiesve a beülőből a lehető legszűkebben próbáltam tekerni.Nem gondolva az erős szélre, hátrasodródásra, turbóra, fára szállásra és egyébnyalánkságra. Minden érzékszervemmel a precíz kitekerésre koncentrálva, azértpróbáltam Gábort is figyelni, de csak azt láttam, hogy előre indul és nem jönutánam. A stabil 3-as emeléssel 2000 méterig sikerült emelkedni és ekkor, már atájat is nézve derült ki számomra, hogy a Mátra északi oldalát kell életembenelőször meghódítanom. Mátrakeresztes, Fallóskút, kipipálva és még a magasságbólsem veszítettem semmit, konstatáltam a helyzetet, és nyugalmat próbáltam sugároznimagamnak. Mátraszentimre még mindig 2100 méteren, csuda szép érzés. Ekkor márvolt időm taktikát keresni. Sajnos sem ezen de a másik oldalon sem volt éppenfelhő így inkább maradtam az északi oldalon. Megcéloztam az erdőtenger legközelebbiszigetét Parádsasvárt: ha nem találok emelést addig, ott biztos le tudokszállni mottóval. Nem is adott addigsemmit és 1000 méter gyorsan el is kopott a magasságból. Ha ennyi volt már azis felejthetetlen élmény volt, gondoltam. De ez a nap nem csak erről akartszólni és Parádsasvár megint szép élménnyel lepett meg, most egy termikkelmegajándékozva. Parádóhutáig tekerve újra 1700 méteren találva magam lett egyre szebb a nap. A Mátra déli oldala közbenegyre szimpatikusabb lett mert kezdtek felhőfoszlányok megjelenni és arravettem az irányt.
Csak az volt akérdés átérek-e. Kisnánáig sikeresen koptattam a magasságom de kigirheltemmagam és Verpelét után a beerősödött termikkel újra 2000 fölé tornáztam magam.Sajnos valami frontféle folyton utolért és megelőzött, mert nem akart előttemfelhő képződni, csak foszlányok jöttek, és estek szét. Mivel 20km/h körül volta szélsebesség még tekerés közben is jól haladtam. Ha ez az ára, legyen. Pihenésnélkül, girhelve elmaradt Eger, Mezőkeresztes. Ekkor viszont kezdett a helyzetaggasztóvá válni, már a felhőfoszlányok is eltűntek. A Geleji víztároló tavatsikerült felismernem, egyszer régen szálltam már le itt, csak akkor az alföldfelől felrepülve. Most is majdnem sikerült. De inkább bevállaltam a pusztát,hátha ad valamit még a nap. Adott 20 perc keserves kínlódást 300-220-182-220méter formájában. És eljött Igrici település az én mohácsom helyszíne pár éve.
Akkor is aNyikomról, későn startolva nyomultam a nagyok után, lemaradva. Csak 10km voltközöttünk, amikor eltürelmetlenkedtem a dolgot és Igrici-nél beleálltam aföldbe. Az előttem haladó boly elért egy felhőutat, még órákig repültek és 190feletti távot toltak. Még egyszer nem engedhettem meg ezt, az ördögnek iseladtam volna a lelkem egy megmentő termikért.
De nem kellett,mert jött egy arató csapat, ami megadta nekem, amire vágytam. Itt is szeretnémtiszteletem tenni azoknak az embereknek, akik éjjel nappal dolgoznak, ha kellazért, hogy kenyeret ehessünk, no meg mellékesen csinálnak egy kis termiket amegfáradt siklóernyősnek. Az általuk “készített” “kéktermikkel” egészen 1900-igés Polgárig jutottam. Innen Nyíregyházáig a “rengeteg girhelés – rövid siklás”taktika vált be. Ekkor már nagyon boldog és nagyon fáradt voltam. Ennyitéletemben összesen nem girheltem még. Kezdett az elem is merülni bennem, azegyetlen Balaton szelet, amit a nap folyamán ettem, már feldolgozásra került. Azidő is szépen eltelt 1830 is elmúlt már úgy éreztem elérkezett a napvége. Azért foggal-körömmel kapaszkodtam minden “0”-ba félbe, pár km-t háthanyerek még (az előző távomon, amikor mindenki feladta és leszállt még sikerült30km-t hozzátenni girhelve). Az elkövetkező 30percben, ha magasságot nem issikerült nyernem de a szél csak tovább sodort megint. A türelem végül rózsáttermett. 1848 – 1907 között 2-esbe erősödött az addigi “néha nagyobb, mint 0” termikem és én hulla fáradtan, de végtelenülboldogan ültem este 7 óra után ismét 2000 méteren. Kényelembe helyezve magammég beállítottam a műszeren, jelezze, milyen messze is van innen a Nyikom ésmegkezdtem a végsiklást. A műszer néha hihetetlen értékeket mutatott 40 felettszámolt siklószámot, percekig alig csökkenő magasság, 191-195-198-200-203 km.Egy csodálatos befejezés zárta az egész napi “taknyoncsúszást”, 33 perces 27kmhosszú végsiklás. Csodaszép tájban gyönyörködtem, távolabb a kanyargó Tisza,előttem a Szamos. A nap minden kínjáért kárpótolt ez a fél óra. A falu felettmég mindig volt magasságom, tettem 1-2 tiszteletkört visszaintegettem a lelkesgyerekeknek és a falutábla melletti tarlóra szálltam le. Jött két kedvesököritófülpösi helyi lakos, aki segített összecsomagolni. Felajánlották, hogyaludjak ott, mert a busz már elment és nem látnak esélyt arra, hogy hazajussak.Én optimistán álltam a dologhoz, és elindultam “nyugat”-nak és közben lelkesenstoppoltam. Percenként 3-4 gépkocsi nem állt meg és ebből arra akövetkeztetésre jutottam 1 óra múlva, hogy az esélyem a stopra, közelíti a 0-t.Közben beértem a következő faluba és szállást próbáltam keresni de Győrteleketelkerüli a falusi turizmus, egyetlen szálláshely sem volt. Ekkor mégbepróbálkoztam távsegítséggel, a következő településen, Kocsordon telefononszállást kerestettem. Volt is valami panzióféle, de este 10-kor bezárt, ezt isbebuktam. Különösképpen nem izgatott a dolog a 200-asok klubjába belépésbebelefért egy éjszaka a “természet lágy ölén”. Kocsord előtt kerestem egymezőgazdasági szerviz utat begyalogoltam vagy 100 métert és bevackoltam a fasoralatti sűrű bokor alá. Szerencsére sok ruha volt nálam, kényelmes ágyam lett.Éjjel még felébredtem egyszer, mert kezdtem kicsit fázni, de a zsákból párméter ernyőt kihúzva magamra terítve szinte melegem lett a hátralévő párórában.
A nagy göncöllel a fejem felett, sikerült egyjót aludnom. Hajnalban bebattyogtam a kocsordi buszmegállóba ahol átvészeltemegy nagy esőt, szivárvánnyal. Gondoltam, elsétálok az atombunkerig és csinálokegy “szelfit” emlékül, de nem találtam Szalacsi Sándort a Jókai út 24 számalatti lakost, ezért inkább máskorra halasztottam. Jött a busz, amivelbejutottam Mátészalkára, ahonnan már sínen voltam, és nem keresztben végre.Debrecen, Füzesabony, Hatvan. Baráti fuvarral Pásztóra a kocsiért, és azindulás után 28 órával már otthon is voltam. Küzdelmes, türelmet igénylő, decsodálatos kalandban volt részem. Köszönet Konrád Gabinak a logisztikaisegítségért, és amiért majdnem megszervezte a Mátra északi részének légifelderítését az “elveszett” siklóernyős keresésére. Köszönet Ungi Lajosbarátomnak, aki mindig mindent hajlandó eldobni ha baráti segítségre,fuvarra van szükség.
Székely Gyula
2014.06.
