00_Nyikom – Gyomaendrőd 144km

Újra a “szoláris”pályán
Nyikom – Gyomaendrőd 144km

 2014.06.14

Székely Gyula

Ha szombat reggel csörög a telefon, az jót vagy rosszat is jelenthet. Rosszat,ha meghibásodott egy PC és menni kell javítani, jót, ha egy siklóernyős társamkeres: menjünk repülni. És ha mindkettő, akkor necces a dolog. Döntened kell?iszol vagy vezetsz? azaz pénzt akarsz keresni vagy, hódolsz a szenvedélyednekés repülni mész. Az elmúlt évek sanyarú napokat adtak a repülés terén, és azidei sem akart nagyon ezen változtatni. ?Parawaiting? a Nyikomon, néha kétszeris felsétáltam, de nem adta. Nem bíztam magamban és mindig hezitáltam astartnál, oszlopos tagja voltam ?várom a jónál is jobbat? klubnak. Sajnos egyrekevesebbet tudok kijutni repülni, így növelni kell a hatékonyságot vagy akárabba is hagyhatom a repülést. Az utolsó 4 órás hegyi hezitálás után betökéltemmagamnak, hogy ezentúl inkább nyomok korán egy leszállót, mintsem megint órákigálljak a startot fontolgatva. Tízkor még a starthelytől 120-km dolgoztam ésfájó szívvel néztem a felhőképet.

Mivel gyorsan végeztem és a siklóernyős cuccis a kocsiban volt ezerrel rohantam a hegyek felé. Persze ilyenkor nem menneksimán a dolgok, a felfelé vezető úton sikerült belemenni a vízmosta árokba és aford már mozgásképtelen is volt. Szerencsére Perczé Tomi segített rajtam ésvégül fel is fuvarozott a hegyre. A starthelyen még 70 ember állt beöltözve ésazt a pár bátrat nézte, aki vette a bátorságot és nekivágott. Nem igazán voltbiztató még az elején, de a második turnus már szépen kitekert és el is tolta ahegy mögött. Sajnos ez nem hozta meg senkinek a kedvét ott toporgott mindenkistartpozícióban, de nem akaródzott startolni. Néhányan meg, akik szerettekvolna és nem tudtak miattuk menni, mérték az időt: x már másfél órájapróbálkozik , y 50 perce stb. Gyorsan bekészültem és  vártam, beinduljon a startdömping, ami csaknem akart eljönni. Lehúzódtam a starthely aljára, arra kevesebben ?lopták anapot?. Az idő beindult, két óra elmúlt, és a hegy előtt kint egy ernyős márvagy fél órája termikről termikre ugrálva tartotta a magasságát. Ekkor már énis kezdem csúnyán nézni az előttem állókra és célozgattam finoman, hogy mindenadott a startra, de nem vették a lapot a fiúk. Egyszer csak az előttem állósrác felajánlotta, ha akarok startolni, terítsek be elé nyugodtan. Így már csakegy ember maradt előttem. Neki sem akaródzott még menni, de látva?türelmetlenségemet? intett, hogy menjek, ha akarok.

Nem is teketóriáztam,hanem húztam az ernyőt fel. Kisasszéztam az előttem fekvő ernyő mellett és máremelkedtem is. A műszert elfelejtettem bekapcsolni a ?nagy? sietségben, ígynélküle kezdtem a kiemelkedést. Amikorra bekapcsoltam már visított varió éstekertem is a starthely felett a ?2felet?. Nem vittem túlzásba az agyalást,kidőlve a beülőből minél szűkebben próbáltam tekerni, miközben sodródtam agerinc fölé. Arra számítottam, hogy többen is kedvet kapnak és rám csapnak?mint a gyöngytyúk a langyos…ra? de nem ez történt senkinek nem hoztam meg akedvét. Gyorsan 1800-ra jutottam és innen nem is volt visszaút, mert a szél 7-9m/s volt fenn. Siklásban gyorsító nélkül 63-70km/órával toltam és találtam a hegymögött egy töredezett termiket, amivel sikerült a magasságot megtartvasodródnom tovább. Gyöngyös előtt kikékült, de a város felett beindult egy felhőképződése, csak oda kellett érni, ami most nem okozott gondot. Innen jött egykis méznyalás: 1000 méterről 3 feletti átlaggal felhőalapra szárnyalás. Majd áta felhő alatt, folyamatos emelésben. Innen Jászárokszállásig egy 20km-es siklásjött, amiben csak 2x-3x álltam meg néhány kört tekerni. Előttem jól láthatóan?lefutó? fázisban volt a termikképződés, halott és maradványfelhők alatttöredezett termikekkel haladtam tovább. Pély előtt azért sikerült egy épülőfelhő alatt 3-as 4-es termiket kigirhelni Túri Gabival és egy másik ernyővelösszefutva. Ezzel 1800 fölé jutva már nekivágtam a Tisza-ártér átrepülésének.Imádom ezt az ernyőt, fantasztikusan lehet vele girhelni, de siklásban iscsodás. Volt időm a régi jászkiséri csörlős pályát megnézni, amíg a Tiszatúloldalán Tiszaburát el nem értem.

A fiúk más utat választottak újra egyedülpróbáltam a magam stílusában nyolcszázról ?felemelkedni?. Sikerült, de ez mármunkás volt, meg kellett dolgozni érte. Közben a társak ismét csatlakoztak éstoltuk együtt. Kunhegyes előtt sikerült 1900 fölé kerülni és ekkor már tudtam,hogy pár év után újra sikerült 100 feletti távot nyomnom. Innen ismerős lett atáj, a halastavak érdekes mintázata, a madarasi reptér betonja mintha hazaértemvolna. Úgy nézett ki lassan vége napnak: elmúlt fél6 a felhők megfogyatkoztakvagy csak a távolban incselkedtek. Megcéloztam tehát Kisújszállást . Akísérőknek is ez lehetett a véleményük, mert az egyik pillanatról a másikrafaképnél hagytak. Én már olyan régen repültem, annyira szomjúhoztam még eme “szoláris meditációt” hogy a város mellett talált pehely-feles emelésbesikerült még befeledkeznem. Köztudottan nem riadok vissza sok km gyaloglástólsem, teljes menetfelszerelésben, egy szép repülés meghosszabbításának esetlegesreményében. Sodródtam be a nagy magyar pusztába megcélozva a következőtelepülést. Meglett Túrkeve és 18 órakor 800 méteren még mindig találtam egy?felest? amivel elbohóckodhattam.

Bolondnak bolond a szerencséje, mert 1600-igadta és siklottam megint ismerős tájak felé. Gyomaendrődnél már csak az volt acél, hogy 19 óra után még fenn legyek. Találtam egy “félkörös felet” amivelsikerült 7 után pár perccel leszállni a gátra. Újra a pályán fogalmazódott megbennem a szlogen, az ínséges idők után újra “versenyben vagyok” ha mással nemis magammal. A kései start ellenére (14¹⁹) 144 km lett a vége. 

Fantasztikus repülés volt: a Mátra átrepülése mindig nagy élmény számomra, MajdGyöngyös után egy 16km-es szakasz, amit 47-es átlaggal sikerült megrepülni.Méznyalás, felhőbe harapás, megfagyás, “kiolvadás” langyos napsütésben hosszúsiklás közben. Gyönyörködés a nagy magyar alföld zöldessárga sakktábláiban, “akanyargó Tisza” széles zöld szalagjában?. A girhelés küzdelme, a “hazaérkezésélménye” majd este hétkor lágyan “lekörözni” a Körös vadregényes “holt” kanyarulatainála gátra. Ezekért a percekért, órákért köszönet, alázat Nap apánknak, Földanyánknak, Szél bátyánknak, mert ezekért a percekért, órákért érdemes élni, hamár utunk végén sorsunk “halni”.