Tanácsok a siklóernyős mentőernyők használatához

Írta: Fotó:

Szabó Péter (2005.) Szabó Péter Szabóné Koleszár Edina

Előszó

1985. óta, vagyis ennek az írásnak a készítése idején a huszadik éve repülök. Ejtőernyőzéssel kezdtem, majd fokozatosan átálltam a siklóernyőzésre. A körkupolás ernyők és a mentőernyők témája már régóta különösen érdekelt. Ezt az érdeklődést még az ejtőernyős múltamból hoztam magammal. Minden ezzel kapcsolatos információt mindig nagyon figyeltem, gyűjtöttem az esetleírásokat, a beszámolókat, a videó felvételeket, a szakirodalmat. A sok száz siklóernyővel repült órám során két olyan vészhelyzet adatott meg nekem, amelyet mentőernyő használattal kellett megoldanom. Mivel éveken keresztül fejlesztettem egy saját mentőernyőt, sok gyakorló-, és tesztnyitást is végeztem. Miután egyre több tapasztalatom lett a mentőernyő nyitások terén, jó pár bemutató nyitást is végeztem, különböző siklóernyős rendezvényeken. Így lassan oda jutottam, hogy – tudomásom szerint – ma nekem van a legtöbb mentőernyő nyitásom Magyarországon. Ez közel 50 mentőernyő nyitást jelent. Sokféle helyzetben és sokféle típusú mentőernyőt nyitottam már, a legutóbbi esetben például egy tandem mentőernyőt teszteltünk a feleségemmel. Ennek a felvétele és még néhány más mentőernyő nyitási videó is látható a honlapunkon. Itt további fordítások és szakcikkek is olvashatóak a mentőernyőkről. A saját nyitásaim mellett még segítettem, és levezényeltem más pilóták legalább 50-60 gyakorló mentőernyő nyitását is.

Nincs könnyű dolgom, mert egy nagy és összetett témáról szeretnék egy viszonylag rövid összefoglalót írni. Megpróbálom úgy, hogy minden fontos dolog szóba kerüljön, de nem törekedhetek a teljességre. A célom, az eddigi tapasztalataim alapján az általam legfontosabbnak tartott tudnivalók összegyűjtése a mentőernyő használat kérdéséről. Azt azért fenntartom, hogy nincs két teljesen egyforma eset, nincs minden helyzetre egyformán jól alkalmazható “csodaszer”, vagy “varázs megoldás”. Leírom a tapasztalataimat és a véleményemet, ezzel segítek átgondolni az egyes helyzeteket, de minden pilótának a saját feladata a minél több információ megszerzése és feldolgozása, majd a konkrét éles helyzetben a saját felelőssége az adott körülmények között a legmegfelelőbb döntések meghozása és végrehajtása. Tulajdonképpen az a fő célom, hogy felkeltsem az érdeklődést a téma iránt, hogy elgondolkodtassam az olvasó pilótákat, hogy mennyi minden történhet velünk a levegőben, és rámutassak, hogy hogyan lehet növelni a pilóták biztonságát.

A mentőernyő nagyon jó esélyt biztosít, hogy a siklóernyős pilóta elkerülje a súlyos sérüléseket abban az esetben, amikor a siklóernyője valamilyen okból működésképtelenné válik. A mentőernyő sok országban kötelező felszerelési tárgy, sok országban viszont nem az, azonban ma már minden komoly siklóernyős pilóta hord magával mentőernyőt repülés közben. Lassan már azt is belátják a pilóták, hogy a mentőernyő kérdésével többet kell törődniük, nem elég csak megvenni a mentőernyőt, meg is kell tanulni a helyes használatát. Egy átlagos hobbi pilóta nagyon ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy mentőernyőt kelljen használnia, de a versenyzők, a külföldön nagy hegyek közt repülők, és az akrópilóták, a forszírozott repülés helyzetek miatt sokkal nagyobb eséllyel szorulhatnak a mentőernyőjükre. Ezért nekik talán még fontosabb, hogy mind a felszerelésük megfelelő legyen, mind az elméleti és a gyakorlati ismereteik magasabb szintűek legyenek, mint egy átlagpilóta ez irányú ismeretei.

Milyen legyen a mentőernyő?

A ?lenni, vagy nem lenni” tehát már nem kérdés, kérdés azonban az, hogy milyen mentőernyőt vegyünk, azt hogyan kezeljük, hogyan készüljünk fel a mentőernyő használatra, és hogyan használjuk a mentőernyőt vészhelyzetben. Ezekről a kérdésekről írom le most a tapasztalataimat.

A körkupolás mentőernyő látszatra egy nagyon egyszerű szerkezet, amiről a hozzá nem értő szemlélődő azt gondolhatná: mi sem egyszerűbb ennél. Ez azonban nem így van. A siklórepülő mentőrendszerek egy fejlődési folyamaton mentek keresztül az elmúlt évtizedek során. A folyamat valahonnan az ejtőernyősök körkupolás mentőernyőitől indult (amelyek szintén már egy hosszú fejlődési folyamat eredményei), és eljutottunk a mára már elfogadottá vált konténeres, kézi kidobós rendszerű, behúzott közepű, körkupolás ernyőkhöz. Bár van a piacon néhány ettől eltérő típus is, a mai siklóernyős mentőrendszerek nagy többsége ilyen felépítésű. A nem körkupolás szerkezetű ernyőkkel nem is foglalkozom részletesebben, ebben az írásban csak annyit mondok róluk, hogy nem javaslom a használatukat. Ha valakit érdekelnek a részletes fejtegetések, például a rogallo kontra körkupola témában, az akár a honlapunkon, akár a nemzetközi szaksajtóban is talál ilyen cikkeket. Szintén nem térek ki a kézi kidobástól eltérő nyitási módokra sem, tehát például a rakétás nyitási módra, vagy az egyéb nem elterjedt, vagy nem bevált technikai megoldásokra sem.

Tehát akkor milyen mentőernyőt is javaslok? Behúzott közepű, körkupolás ernyőt, kézi kidobású nyitási módszerrel. Ezen belül vannak persze eltérő típusok, sőt, olyan sok van, hogy nem hiszem, hogy lenne ember, aki át tudja tekinteni a mentőernyő piac teljes skáláját. Például a Gleitschirm Magazinban olvasható tesztben 18 gyártó 74 mentőernyőjét hasonlították össze, és ez a mentőernyő piacnak csak egy szelete. Azt azért tudni kell, hogy az egyes teszt rendszerek más-más területre helyezik a hangsúlyt a mentőernyők vizsgálatakor. Az egyik a nyílási sebességet vizsgálja szigorúbban, a másik a süllyedési sebességet és a stabilitást. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a gyártók általában igen lazán kezelik a merülősebesség adatokat. A siklóernyős pilóta soha sem lehet biztos abban, hogy az általa megvásárolt mentőernyő a gyártó által megadott maximális terhelésnél a gyártó által megadott merülősebességet fogja produkálni. Gyanítom, hogy már csak ezért sem adnak meg mindig teljesen korrekt adatokat, mert tudják, hogy úgysem fogja azt senki ellenőrizni, vagy összehasonlítani a paramétereket másik mentőernyőkkel.

A DHV teszten a megengedett maximális merülősebesség: 6,8 m/s, ami 2,36 méter magasságból való leugrásnak felel meg. Tapasztalatom szerint, kedvező talajon (tehát mondjuk egy sima füves reptéren), egy átlagos edzettségű siklóernyős, jó technikával 6-6,5 m/s-ig mindenféle sérülés nélkül kezelni tud egy földetérést. Ha a mentőernyő alatt süllyedő pilótának van még egy kis ideje a varióra pillantani, és azon 6 m/s alatti értéket lát (6 m/s = 1,83 méter magasból való leugrás), akkor meg lehet elégedve a mentőernyőjével. Főleg akkor, ha ezt az értéket stabil, lengésmentes ereszkedés közben látja. Mivel a mentőernyőket a legritkábban használják a pilóták, nem nagyon van összehasonlítási alapunk az egyes típusok között.

Nem javaslom a nagyon kicsi felületű mentőernyőket, ez alatt értem a 30 négyzetméternél kisebb kupolákat. Azok tényleg már csak életmentésre valók. A mentőernyők kis felületének egyik fő indoklásaként a gyorsabb nyílást szokták hangoztatni. Ez igaz is, de az esetek többségében nem azon az 1-2 másodpercen fog múlni a kinyílás vagy nem kinyílás, földet érni viszont az esetek 100 %-ában szükséges lesz a mentőernyővel. Ráadásul a nyílási időt ügyes trükkökkel lehet gyorsítani nagyobb felület esetén is (például a duplakupolás rendszerek). Vannak más ügyes megoldások is, például a tolóréses ernyők, amelyeknek vízszintes sebességük van, és ezáltal irányíthatóak valamennyire. Jobb, ha nem túl hosszú a mentőernyő zsinórzata és a felfüggesztő hevedere, ugyanis ezek hossza is jelentősen befolyásolja a nyílási időt. Minél hosszabb egy rendszer, annál több időre lesz szüksége, hogy kifeszüljön, márpedig ez a nyílás egyik időigényes szakasza. A túl rövid zsinórzat a stabilitásra és vetületi felületre lehet negatív hatással. Sajnos nagyon sok olyan rendszerrel találkozom az áthajtások során, hogy a beülőn is van egy mentőernyő felfüggesztő heveder és a mentőernyőn is. Ezek általában varrva vannak, tehát nem lehet vágás nélkül eltávolítani egyiket sem. A legtöbb pilóta egyszerűen összeköti a két heveder végét, ami nem egy nagyon rossz megoldás, de ezzel feleslegesen megnövekszik a rendszer hossza, ami jelentősen növelheti a nyílási időt. Nagyobb erővel, messzebbre kell dobni a konténert, vagy leesik alánk és a hosszabb nyílás idő miatt könnyebben bele is fordulhat a pilóta a nyíló mentőernyőbe. Ezeket a felfüggesztő hevedereket eltávolíthatóra kellene gyártani.

De nem is szeretnék sokkal jobban belemerülni a technikai részletekbe, elég annyi, hogy egy mentőernyőt nem könnyű feladat megalkotni, az gondos tervezés, kísérletezés és sok kompromisszum végeredménye kellene, hogy legyen. Ráadásul a körkupolás ernyők nyílási folyamata nem igazán szimulálható számítógépen, ezért kísérletezgetni kell velük. Vásároljuk neves gyártók termékeit, akkor talán nagyobb esélyünk van arra, hogy egy megfelelő mentőernyőhöz jutunk. Ne vegyünk öreg, tehát elgyengült anyagú és régi konstrukciójú mentőernyőt. Nagy általánosságban nehéz kimondani egy maximális elfogadható életkort egy mentőernyőre, de azt hiszem, hogy nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy 10 évnél idősebb mentőernyőt már nem szabad használni (de van olyan gyártó, amely 25 éves élettartam garanciát vállal a mentőernyőire, 5 éves felülvizsgálati ciklusokkal). Ha egy korszerű mentőernyő árát elosztjuk 10 felé, máris rájövünk, hogy nem is olyan nagy költség jut egy-egy évre.

Nagyon fontos szerkezeti elem a mentőernyő konténere, vagyis az a belső zsák, amelyben közvetlenül az összehajtogatott kupola van elhelyezve. A konténer ne legyen zseb formájú, hanem síkban teljesen kiteríthető, ?négylevelű lóhere” alakú legyen (ez szerencsét hoz). A konténer négy lapjának a végén ponyvakarika legyen, és a négy lap középen szimmetrikusan, egy pontban záródjon.

Ne legyen a konténeren és a kupolán sehol, semmilyen nyitóernyő, és semmilyen (zsinórfelfűzést váró) gumifülecs. Ilyen konténert akár utólag is varrathat az ernyőhöz a pilóta, sőt nem árt egy tartalékot is hordani magánál, főleg ha akrózik, vagy ha sokat jár külföldre repülni. Nagyon kellemetlen dolog egy külföldi túrán az első napon elveszíteni a konténert egy mentőernyő nyitásnál, hiszen arra feltétlenül szükség van a mentőernyő behajtogatásánál. A konténer alján középen legyen a kioldófogantyú csatlakozására szolgáló hevederfül, és maga a kioldó az egy darab zárótüskével. Ha olyan beülőt használunk, amelynek az ülőlap alatt található a mentőernyő tokja, speciális konténerre van szükségünk, olyanra, amelyiknek a fogantyú csatlakozási pontja az oldalán van kiképezve. Ha a beülőn a mentőernyő tok olyan, hogy két tüskével kell lezárni azt, feltétlenül görbe tüskét kell használni, vagy a műanyag szálas lezárási technikát. Fontos, hogy méretben passzoljon a kupolához a konténer és a tok is, az sem jó, ha lötyög, és az sem, ha nagyon feszül. A konténert nem szabad zsinórral a kupolához rögzíteni. Igaz, hogy így nem veszne el a konténer egy nyitásnál, de ez a megoldás megakadályozhatja a nyílást.

Ismét nagyon belemerültem a technikai részletekbe, de ez fontos volt. Ha új mentőernyőt vesz valaki (ami persze lehet akár használt is), azonnal újra kell hajtogatni azt. Az első behelyezést, vagyis a mentőernyő integrálását a beülőbe, mindenképpen hozzáértő szakemberrel kell elvégeztetni. Ő el fogja tudni dönteni, hogy összepasszolnak-e az egyes darabok egymással, vagy mit kell esetleg változtatni. A felfüggesztő hevederek bekötése a beülőhöz mindenképpen két ponton legyen, a két vállban, mert ez a felfüggesztés biztosítja a földetéréshez a legkedvezőbb testhelyzetet. A kioldófogantyú legyen feltűnő színű, könnyen elérhető, és könnyen megfogható, ne lapuljon a beülőhöz. A legjobban elterjedt és bevált mentőernyő elhelyezési megoldás a beülőn az oldal tok. A nyitás szempontjából én szeretem a frontkonténeres megoldást is, bár mindegyik elhelyezési módnak van előnye is és hátránya is. A frontkonténer hátránya, hogy nehezebbé teszi az aktív repülést. Az ülőlap alatti elhelyezés esetén van szükség a leghosszabb felfüggesztő hevederre, mert ekkor van a legmesszebb a tok a vállaktól.

Megfontolandó lehet akár a két mentőernyő viselése is. Nem egy komoly pilótától halottam már, olyanoktól, akik nagyobb eséllyel néznek egy mentőernyő nyitás elé, mert mondjuk ernyőket repülnek be, vagy nagyon éles cuccal versenyeznek durva időjárási körülmények között, hogy két mentőernyőt hordanak magukkal. Bizonyos esetekben ennek komoly előnyei lehetnek (például kupolába eséskor, vagy ha zsinórok tekeredtek a pilóta testére, vagy nagy “V”-be álláskor, stb.).

Tehát sikerült megvenni a kiválasztott mentőernyőt, azt egy hozzáértő bele is építette a beülőbe, majd behajtogatta, miközben a pilóta megtanulta a hajtogatás főbb fogásait. Igen, megtanulta. Hogy miért kell ezt megtanulnia? Bár az általánosan elfogadott évenkénti ellenőrzést és áthajtogatást mindenképpen javasolt szakemberrel végeztetni, szükséges lehet egy szállítás során bekövetkező véletlen kinyílás után újrahajtogatni, vagy a tokot újra lezárni. Ha a mentőernyőt nedvesség érte, vagy valamilyen egyéb kedvezőtlen hatás, újra kell hajtogatni (természetesen tisztítás, szárítás, és szellőztetés után). Normál körülmények között, a tapasztalatok szerint, teljesen elegendő az éves áthajtogatás, bár egyes gyártók ennél sűrűbb gyakoriságot is előírnak. A mentőernyőt olyan ritkán kell áthajtani (általában egyszer egy évben), hogy ezért nem érdemes teljes alapossággal megtanulnia minden pilótának a hajtogatás összes trükkjét. Jobban jár a siklóernyős, ha olyan személy ellenőrzi és hajtogatja a mentőernyőjét, aki évente sok-sok ernyő hajtogatását végzi el, és gyakorlata van ebben.

Felkészülés a mentőernyő használatára

A mentőernyő persze mindenféle felkészülés nélkül is kidobható, de minél felkészültebb a pilóta, annál nagyobb esélye van, hogy sérülésmentesen úszhat meg egy vészhelyzetet. A felkészült pilótát kevesebb meglepetés fogja érni, jobb döntéseket fog hozni és gyorsabban, és jobban is fogja végrehajtani a szükséges teendőket.

A felkészülésnek elméleti és gyakorlati elemeket kell tartalmaznia. A szükséges elméleti ismereteket vagy egy hozzáértő személy előadásából szerezheti meg a repülőember, vagy/és utánaolvashat az interneten, vagy az írott szakirodalomban.

A gyakorlati ismeretek megszerzése céljából, ha van rá lehetőség, részt kell venni egy tornatermi mentőernyő használati gyakorlaton. Ilyen tréninget minden komolyabb siklóernyős klub szervez az év eleji mentőernyő áthajtogatás alkalmával. Ezek az alkalmak nagyon hasznosak. Mindig a saját felszereléssel kell gyakorolni (ha van). A felfüggesztett beülőben ülve gyakorolni kell a kioldófogantyú megfogását, a tüske kihúzását, a konténer kiemelését és eldobását. Többször egymás után. A nyitás gyorsasága szempontjából nagyon fontos, hogy ez a mozdulatsor “olajozott” legyen. Értékes másodperceket lehet elveszíteni a kioldó fogantyú keresgetésével, vagy egy beszorult konténer rángatásával.

A kioldó megfogását minden repülés alkalmával rendszeresen gyakorolni kell. Tudatosodjon a pilótában, hogy van mentőernyője, és hogy hol is található az. Az ilyen, fellógatott beülős gyakorlatok során gyakorolni érdemes a vízreérés előtti teendőket is, és egyéb hasznos életmentő technikákat is (például a nyitott combhevederes start utáni beülőbe visszamászást).

Hasznos, ha a pilóta részt vesz egy földetérési technikákat elsajátító tréningen. (Vagy itt.) A mentőernyős földetéréseknél vagy az úgynevezett ejtőernyős technikát lehet alkalmazni, vagy talán még gyakrabban a banán technikájú tompítást. Az elsőt akkor kell használni, ha előre vagy előre-oldalra sodródva érünk földet, az utóbbit abban az esetben, amikor hátrafelé sodródva fogunk talajt. A 6 m/s-os földetérési sebesség jól feldolgozható, ha megfelelő testhelyzetben ér földet az ember, és jól alkalmazza a helyes földetérési tompítási technikát. Ezt meg kell tanulni, és gyakorolni kell. A pihe-puha, lágy földetérésekhez szokott siklóernyős igencsak meg fog lepődni, amikor először látja 6 m/s-mal közeledni magához a talajt.

Lelki felkészülés

Mentőernyőnyitás során a szerencse mellett (amit senki sem tud befolyásolni) két dolog játszik főszerepet, amit viszont lehet befolyásolni: mi van a mentőernyő tokjában, és mi van a pilóta fejében. A mentőernyőnyitás döntő része ugyanis pszichológia. Nem egy pilóta például vészhelyzetben elfelejti, hogy van mentőernyője. Egyszerűen nem jut az eszébe. Nem szabad elveszíteni a gondolati gyakorlás (mentális tréning) nyújtotta előnyöket. Az agy elektromos ingerekkel dolgozik. Ezek az ingerek a külvilágból érkeznek az érzékszerveken keresztül. Az agy semmit sem lát a külvilágból, be van zárva a koponyába, csak a bevezető vezetékeken érkező elektromos jeleket érzékeli. Az agy e jelek feldolgozásával és az eltárolt sémák (emlékek) összevetésével elemzi az aktuális helyzetet, hoz döntéseket és ad parancsokat a végrehajtó egységeknek. Mit tehet a pilóta azért, hogy jó döntések szülessenek? Először is meg kell tanulnia, hogy milyen helyzetekkel találhatja szembe magát. Elemezni kell megtörtént eseteket, nézni mentőernyő nyitás videókat, olvasni leírásokat. Ezzel tárolja el az agy a sémákat. Minél többet, annál jobb. Sőt, meg kell hozni döntéseket, most, a földön, nyugodt körülmények között, alaposan végiggondolva a lehetséges variációkat. Ha majd egyszer olyan eseménybe keveredik a pilóta, amit már előtte végiggondolt jó párszor, akkor az agyának nem akkor kell majd elemezgetnie, gondolkodnia, hogy mit is tegyen, hanem az ismerős paraméterek közt sokkal gyorsabban fog dönteni. Az agyat úgy is meg lehet téveszteni, ha az ember becsukja a szemét, és minél élethűbben elképzel valóságos helyzeteket. Az agy nem tudja megkülönböztetni, hogy mi valóság és mi nem az (lásd: álmodás). Be lehet csapni. Ezzel a technikával, különböző légi eseményeket, vészhelyzeteket, de akár csak normál startokat, repüléseket vagy leszállásokat elképzelve is, fejben gyakorolva, növelhető a tapasztalat, a felkészültség. Próbáljátok ki, működik.

A mentőernyő használata

A mentőernyő nyitás, mint maga a repülés is, folyamatos döntések sorozata. Sok döntést meghozható már a földön, némely döntéseket azonban csak a levegőben lehet meghozni. Ilyen fontos döntés az, hogy mikor kell nyitni a mentőernyőt. Ez nem egy egyszerű döntés. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a mentőernyőnyitás vészhelyzet, és mindig nagyobb biztonságban van a siklóernyős pilóta egy újranyitott főernyő alatt, mint egy mentőernyőn ereszkedve. Az elhamarkodott mentőernyő nyitás rossz döntés. Még rosszabb, ha nem nyitunk mentőernyőt, amikor kellene, vagy késve kezdjük meg a nyitást, és a belobbanás nem tud befejeződni a földetérés előtt. Nem lehet mindig érvényes szabályokat megállapítani, nincs két azonos helyzet. A fő paraméterek, amelyek alapján el lehet dönteni a mentőernyő használat szükségességének kérdését: a siklóernyő állapota, és a magasság, vagyis a rendelkezésre álló idő. Befolyásolhatja továbbá a döntést a pilóta tapasztalata, az ernyő típusa, a terep milyensége, a szélerősség, stb.

A siklóernyő állapotának a felmérésekor az ernyő teherviselő képességét és irányíthatóságát kell mérlegelni. Ha az előbbieket nem jelentősen befolyásoló a rendellenesség, akkor le lehet szállni az ernyővel (“kis gáz”). Ha nagy gáz van, mert például leszakadt a kupola vagy a zsinórzat egy jelentős része, tehát nincs meg a szükséges felület, vagy úgy összetekeredett és rögzült az ernyő, hogy teljesen kontrollálhatatlan, vagy ha két pilóta összeütközik és összeakadnak, stb. stb., akkor gyorsan egyértelművé válik, hogy nincs más megoldás, mint a mentőernyő. Talán a legnehezebb döntési helyzet a “közepes gáz” esete. És itt már a magasságnak, vagyis a rendelkezésre álló időnek is nagy jelentősége van. Egy féloldalas csukódás esetén senki sem gondol a mentőernyőre. Azonnal megkezdjük a csukódás következményeinek az elhárítását, és az újranyitást. Pedig ha alacsonyan vagyunk, lehet, hogy érdemes lenne a mentőernyőre is gondolnunk, ugyanis ha például beakad a szárnyvég a zsinórok közé, és merülőspirálba kerül a kupola, nagyon gyorsan elveszítjük a magasságunkat.

Általános hiba szokott lenni a magasságtudat elvesztése egy vészhelyzetben. A pilóta a megoldásra koncentrál, “gépészkedik” és közben észre sem veszi, hogy elfogyott a magassága, nincs több ideje, jön a föld. Az ejtőernyősök ennek a hibának az elkerülésére automatikus nyitókészüléket alkalmaznak, amely az előre beállított magasságon (pl. 300 méteren) ellenőrzi a merülősebességet, és ha az bizonyos érték fölött van (pl. 15 m/s), akkor önműködően elvégzi a mentőernyő nyitását.
Azt szoktam tanácsolni, hogy húznunk kell képzeletben egy piros vonalat kb. 100 méter körül, és minden pillanatban tisztában kell lennünk azzal, hogy e vonal felett, vagy alatt repülünk-e. Ha 100 méter alatt történik valamilyen repülési rendellenesség, nagyon gyorsan kell döntenünk a mentőernyőt illetően.

A mentőernyő kidobása és a kidobás különleges esetei

Ha a pilóta elvégezte a földi gyakorlatokat, akkor maga a nyitás nem okozhat neki problémát, hiszen a felszerelése kifogástalanul működik, ismeri azt, és a kezében van a kidobás mozdulata. A konténert erősen kell eldobni, hiszen minél jobban eltávolodik a pilóta testétől, minél gyorsabban kifeszül a rendszer, annál hamarabb következik be a nyílás. Felfelé kell dobni, ezzel is időt nyerve, és csökkentve annak a veszélyét, hogy a konténer leesik, vagy hogy a pilótával azonos sebességgel zuhan, a pilóta mellett. (Nyitási problémákról itt olvashatsz.)

Forgó rendellenesség esetén a forgás irányába érdemes dobni, hogy ne tekeredjen ránk a mentőernyő zsinórzata. Ha spirálban nyitunk mentőernyőt, dobni nem szükséges (nem is nagyon tudnánk), elég, ha elengedjük, hiszen a centrifugális erő szinte kilövi a konténert. A jól hajtogatott konténernek, amint a pilóta elengedte a fogantyút, ki kell nyílnia, és szabaddá kell válnia a kupolának.

Két ernyős összeakadása esetén elvileg a felsőnek kell először mentőernyőt nyitnia, de mivel senki sem lehet biztos benne, hogy van-e egyáltalán mentőernyője a másiknak, és eszébe jut-e azt kidobni, azt tanácsolom, hogy haladéktalanul nyitni kell a mentőernyőt.

Nem könnyű eset az sem, ha a pilóta beleesett a kupolába. Ha zsinórok vannak a testére tekeredve, lehet, hogy ki sem tudja nyitni a mentőernyő tokját, vagy akár a kezeit sem nagyon tudja mozdítani. Ebben az esetben elengedhetetlen mentőeszköz a zsinórvágó (a zsinórvágóról részletes írás olvasható a honlapunkon). Ezzel szabaddá tudja tenni magát annyira, hogy kidobhassa a mentőernyőt. A zsinórvágó abban az esetben is életmentő lehet, ha felakadt a pilóta lába a zsinórok közé. Ebben az esetben, még ha ki is nyílt a mentőernyő, 5-6 m/s-os sebességgel a hátára, vagy a fejére, nyakára fog földetérni, ha nem tudja a földetérés előtt a lábait kiszabadítani. Ez pedig zsinórvágó nélkül szinte lehetetlen. Ha a mentőernyőt a zsinórokba sikerült dobni, akkor meg kell próbálni visszahúzni valamennyire, hátha sikerül kiszabadítani, vagy újra eldobni.

Ereszkedés mentőernyővel

A mentőernyő kinyílása után emlékezni kell arra, hogy nem a mentőernyővel fog a pilóta ereszkedni és földetérni, hanem egy kétkupolás rendszerrel. Így még nehezebb dolga van, tehát jó megoldás lehet, ha megfelelő méretű mentőernyővel repül, és szintén jó ötlet a leoldózáras karabinerek használata. Ugyanis a siklóernyő kupola leválasztása a mentőernyőnyitás után egy jó alternatíva. Ha megfelelő méretű a mentőernyő, az üzemképtelenné vált siklóernyő leoldásával sok bajt lehet megelőzni.

Ha nem leoldózáras karabinerekkel repül a pilóta, akkor a mentőernyő kinyílása után haladéktalanul meg kell kezdeni a főernyő összeomlasztását. Ennek sikere döntő jelentőségű a földetérés szempontjából. Ha a siklóernyő kupola, vagy annak egy része működőképes állapotban van, akkor az “V” állásba fogja húzni a kétkupolás rendszert, és akár 9-10 m/s-os merülősebességet is elérhet (a “V” állásról részletes leírást találsz a honlapunkon). Minél nagyobb süllyedési sebességű a mentőernyőnk, annál nagyobb lesz a “V” állás, mert annál nagyobb légerők keletkeznek a siklóernyő kupolán. A működő főernyő ráadásul még rángathatja, forgathatja is a kétkupolás rendszert, ezáltal azt belengeti és ezzel tovább rontja a földetérési pozíciót.

A “V” állás azért is nagyon kedvezőtlen, mert a siklóernyő a súlypontban van rögzítve, a mentőernyő meg vállban, így a “V”-be állt rendszer elfekteti a pilótát, és nem engedi, hogy a földetérést a lábára hajtsa végre. A fenékre, hátra történő földetérés ekkora sebességgel, felettébb egészségtelennek nevezhető.

A siklóernyő üzemképtelenné tétele során nagyon jó, ha kesztyű van a pilótán, mert a zsinórok behúzása kesztyű nélkül nem könnyű feladat. Azt mindenki tudja, hogy a vékony zsinórok milyen mély sebeket képesek vágni az ember kezén.

Ha az ernyő zsinórzata viszonylag rendezett, áttekinthető helyzetben van (a pilóta előtt), akkor az összeomlasztásra a legjobb módszer vagy a “B” zsinóros csukás, vagy az “A” zsinóros beomlasztás. A ?B” stabilabb kupolát eredményez, az “A”-t könnyebb meghúzni. Ha mentőernyőnyitás után a siklóernyő kupola felfüggesztő hevederei, zsinórjai össze vannak tekeredve, akkor vagy le kell húzni a fékeket, erősen, többször újra ráfogva, amíg teljesen át nem esik a kupola, vagy az egyik oldali fékkel meg kell próbálni a kupolát a mentőernyő felé (felfelé) fordítani. Az is jó megoldás, ha megfogjuk a kupola végén a kilépőélhez futó egy-két zsinórt, és azokat addig húzzuk befelé, amíg meg nem tudjuk fogni a kupola szélét. Ekkor már biztosan nem fog a kupola dolgozni. Ennek az utóbbi módszernek a hátránya, hogy a csapkodó kupola elég nagy erővel rángathatja a zsinórokat. Nekem egyszer még kesztyűn keresztül is elvágta az ujjamat a zsinór. Ráadásul a rángatás miatt belenghet a mentőernyő alatt lógó pilóta, és a lengés hatására akár a pilóta testére is csapódhat és tekeredhet az összecsukott siklóernyő kupola. Kupolával betakarva nem könnyű egy jó földetérést végrehajtani.

Mentőernyőnyitás után, ha a siklóernyő hevederzete és zsinórzata hosszan be van tekeredve, mert mondjuk forgó rendellenességünk volt, és befonódott a zsinórzat, akkor a siklóernyőt nem lehet üzemképtelenné tenni. Ilyenkor a kupola akár tovább foroghat is a mentőernyőnyitás után, egyre jobban betekerve a zsinórokat. Ebben az esetben csak leoldózáras karabiner, vagy zsinórvágó segítségével lehet megszabadulni a kupolától. Ha ezek nem állnak rendelkezésünkre, akkor “V” állásban fogunk földetérni.

Ha sikerült a siklóernyőt összecsukni, akkor már jó esélyekkel tekinthetünk a közeledő földetérés elé. Aki részt vett földetérési gyakorlatokon, az gyorsan fel tudja venni az optimális testhelyzetet: páros, nyújtott láb, térdben és bokában zárva, kissé behajlítva, előfeszítve, de nem befeszítve. Az egyik kezünkkel a főernyőt tartjuk összecsukva, a másik kezünkkel a fejünk fölött fogjuk meg a mentőernyő felfüggesztő hevederét, vagy mindkét kezünkkel tartsuk a főernyőt. Száj csukva, tüdő teleszívva levegővel. A földetérés pillanatában bele kell rántani a mentőernyő felfüggesztő hevederébe (ha meg tudtuk fogni), kicsit ezzel is csökkenthető a földetérési sebesség, majd össze kell rogynunk. Ha előre sodródva érünk földet, akkor ejtőernyős technikát és félvállas kigurulást, ha hátra sodródunk, akkor banán technikát és gördülést a protektoron kell előadnunk. Tapasztalataim szerint, szinte biztos, hogy a kéternyős rendszer hátra fog sodródni, mert az elöl lévő összecsukott siklóernyő kissé kihúzza a pilótát a mentőernyő középtengelye alól, és a mentőernyő így megbillenve, csúszni fog hátrafelé. Ez egyébként egy jó pozíció a földetérésre, mert a hátprotektoron keresztül gurulva, kényelmesen lehet tompítani. Nem szabad állva maradni, és nem szabad letenni a kezeket a földetéréskor, mert az ujjak vagy a csukló könnyen eltörhet.

Összefoglalás

Összefoglalásképpen mit is tanácsolok egy olyan pilótának, aki rendszeresen nagyobb kockázatú repüléseket, például akrórepülést végez?

Válasszon egy jó mentőernyőt, majd gondolkodjon el egy második mentőernyő beszerzéséről is. A mentőernyőt egy hozzáértővel szereltesse a beülőjébe. Legalább évente ellenőriztesse, hajtassa át. Erősen gondolkodjon el a leoldózáras karabinerek használatán. Ha egy tolóréses (tehát irányítható) körkupolás mentőernyőt választ és leoldózáras karabinerekkel repül, azzal sok későbbi kellemetlenségtől kímélheti meg magát. Feltétlenül hordjon magánál legalább egy zsinórvágót. Viseljen kesztyűt, és ha víz fölött gyakorol, elengedhetetlen egy jó mentőmellény is (a vízbeesésről itt olvashatsz). Sajátítsa el a mentőernyőnyitás elméleti tudnivalóit, legyen képben az események várható alakulásáról, és tartsa frissen az ismereteit, mondjuk mentőernyős videók nézegetése által. Vegyen részt minimum egy földi mentőernyős gyakorlaton, ahol a kidobást és a földetérési tompításokat megtanulhatja, gyakorolhatja. Ezeket az ismereteket is érdemes évente egyszer feleleveníteni. Ha van rá lehetősége, vegyen részt egy mentőernyő nyitási gyakorlaton, hiszen a veszélytől úgysem fél (hiszen akrózik), és végül is csak a levegőben lehet igazán megérezni, hogy miről is van szó.

Ismét hangsúlyozom, hogy minél jobban felkészül egy pilóta, és minél több ismeretet gyűjt össze, annál nagyobb esélye van egy éles vészhelyzetben, hogy helyes döntések és cselekvések sorozata után, puhán és mosolyogva fog földetérni a mentőernyőjével.

Most majdnem azt írtam befejezésként, hogy ezt a puha és mosolygós földetérést kívánom minden olvasómnak, aztán eszembe jutott, hogy inkább azt kellene kívánnom, hogy sose kerüljön olyan helyzetbe, hogy rá legyen szorulva a mentőernyőjére és a magas szintű mentőernyőhasználati ismereteire.