Mentőernyők nyitási módszerei és a siklóernyős kézi kidobásos technika korlátai
Mentőernyők nyitási módszerei és a siklóernyős kézi kidobásos technika korlátai
(kiegészített változat 3.)
| Írta: | Szabó Péter (2011.) |  |
Az elmúlt hónapok során több siklóernyős barátom is megkeresett olyan kérdésekkel, hogy egy-egy általa látott videón, vagy éppen neki, élőben (biztonságtechnikai tréningen), miért nem nyílt ki a mentőernyő? A választ megkapták, elmondtam, hogy szerintem miért nem működött a mentőernyő az adott helyzetekben. Azonban, miután már több ilyen esettel találkoztam viszonylag rövid időn belül, kicsit jobban utánanéztem a kérdésnek, és rá kellett jönnöm, hogy eddig nem foglalkoztunk kellően egyes problémákkal, amelyek (ezek szerint) nem is olyan ritkák. Vannak ugyanis bizonyos esetek, amikor a mentőeszközünk egyszerűen alkalmatlan a helyzet megoldására. Ezért született meg ez az írásom. Ha pedig már nekiálltam, akkor bővebben kiveséztem a nyitási technikák kérdését is.
Szerzői megjegyzés, 2014. január: Elnézést kérek, de sok belinkelt külső videó már nem működik, vagy eltávolításra került, vagy nem tudom mi történt velük. Azt hiszem azért ezek nélkül is érthető az írás.
A MENTŐERNYŐK NYITÁSI MÓDSZEREI
A mentőernyőt alkalmazó légisportokban – az adott repülőeszköz típus repülési paramétereihez igazodva – a mentőernyőknek különböző nyitási technikái fejlődtek ki. Kétség kívül a legtöbb ez irányú tapasztalattal az ejtőernyősök rendelkeznek, de ma már rajtuk kívül nem csak a gyalogos sárkányok és a siklóernyősök használnak mentőernyőt, hanem az UL repülőgépek, sőt, már egyre gyakrabban nagyobb “kisrepülőgépek” is.
Mi, siklóernyősök, a gyalogos sárkányrepülőktől vettük át a kézi kidobásos technikát, de a meglévő egyéb lehetőségek közül más technika alkalmazása is szóba kerülhet, melyeket talán érdemes átgondolni. Mint mindegyik nyitási technikáknak, a jelenleg általunk alkalmazott kézi kidobásnak is vannak az előnyei mellett, hátrányai is. Mindenképpen foglalkozni kell tehát az esetleges problémák kialakulásával, megelőzésével és az elhárítási lehetőségekkel.
A mentőernyő nyílási folyamata
Technikailag egy ejtőernyő (ami jelen esetben egy mentőernyő) kinyílása két fő szakaszra bontható. Az első szakasz a nyitási folyamat elindításától a teljes rendszer (felfüggesztő heveder, zsinórzat és kupola) kifeszüléséig, és a légáramlással párhuzamos helyzetbe kerüléséig terjed. Ekkor a kupola még egy csőszerű alakban van, ejtőernyős szakszóval “hurka” állapotban.
A második szakaszban a kupola feltöltődik levegővel (belobban, kiterül), felveszi az alakját és ezzel kifejti a maximális fékezőerőt.
A második szakasznak, vagyis a kupola belobbanásának a gyorsítására többféle szerkezeti megoldást kitaláltak már (például: légzsebek a belépőélen, duplakupolás rendszer, kisméretű kupola, behúzott közép, kémény nyílás bezárása gumival, nyitóernyő elrepülése, stb.).
A belobbanás az ejtőernyősöknél egy nagyon fontos fázis, mert többek között ennek a sebességétől (karakterisztikájától) függ a nyílási terhelés. Ezért, ennek a folyamatnak a lassítására is vannak eszközök (belsőzsák, csúszó lap (slider), nagyobb nyitóernyő, réselés, speciális kupola alak, rugalmas kupolaanyag, stb.), de a kis sebességű repülésben minket inkább a folyamat gyorsítása érdekel.
Egy adott szerkezetű kupola esetén ebben a telítődési szakaszban már nem nagyon tudja a pilóta befolyásolni a folyamatot, a fizikai törvények és a kupola szerkezete (és valamennyire a véletlenszerű belépőél-mozgások) meghatározzák a nyílás jellegét. Itt a konstruktőröknek vannak feladataik, a pilóták szempontjából én fontosabbnak tartom az első szakaszt (a rendszer kifeszülése), mert itt sok múlik olyan különböző tényezőkön, amelyeket a pilóta tud befolyásolni, és esetenként sokkal hosszabb ideig is tart, mint a második szakasz.
Ezért az első szakasszal (a rendszer kifeszülésével) fogok most részletesebben foglalkozni.
I. Nyitóernyős mentőernyő nyitás
Az ejtőernyősök a mentőernyőik kifeszülését a nagy sebességű légáramlatra bízzák. Ehhez nyitóernyőt alkalmaznak. Az ejtőernyős mentőernyőknél (valamint a főernyőknél is) a fő kérdés a nyitóernyő kijuttatása a szabad (turbulencia mentes) áramlásba, vagyis kicsit távolabb az ejtőernyős testétől.
Ez alapvetően a következő módokon történhet:
1. Rugós nyitóernyő
Ebben az esetben a nyitóernyőbe egy spirálrugó (vagy akár más típusú rugó) van beépítve, amely hajtogatáskor összenyomva kerül a tokba. A nyitáskor a felszabaduló rugó ereje löki el a nyitóernyőt a zuhanó ejtőernyős testétől néhány méteres távolságba.
Videó a HotDog, az Optimus, a gomba és az SW ejtőernyős nyitóernyőkről:
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/RugosNyitoernyok.flv.html
A zuhanó test mögötti turbulens terület kikerülése érdekében a rugós nyitóernyőt általában a tok oldalára helyezik el, egyes típusokon pedig két nyitóernyőt is használnak egymás mellett.
Ezt a rendszert mentőernyőkön ritkábban használják, mert a mentőernyő általában hosszabb ideig van behajtva és ez alatt az idő alatt a rugó nyomná a kupolát (valamint a súlya és a mérete is több egy picit). Van, amikor a nyitóernyő rugója alá egy műanyag lapot tesznek a terhelés egyenletesebb elosztása és a határozottabb kilökődés érdekében.
A következő videón egy hasi mentőernyőt láthatunk, amely rugós nyitóernyővel van ellátva:
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/SpanyolMe.flv.html
2. Zsebekkel ellátott, nyitóernyő-szerű kupolatető
Ilyen megoldás van például a sokak által biztosan ismert BE-8 típusú hasi mentőernyőn. Itt nincs külön nyitóernyő, hanem maga a mentőernyő kupola teteje van ellátva olyan légzsebekkel, amelyek a kifeszülés ideje alatt nyitóernyőként funkcionálnak (szintén itt alkalmazzák a kupola kémény nyílásának a lezárását gumival).
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/BE-8.flv.html
Ennél a megoldásnál, ha kis sebességű nyitásra kerül sor (pl. kis mértékben sérült főernyő kupola mellé), akkor az ejtőernyősnek a tok nyitása után kézzel kell minél messzebbre eldobnia a mentőernyő kupoláját (ez már hasonlít a siklóernyős stílushoz).
3. Kicsapódó nyitóernyő
Ez egy elég különleges technika. A szovjet pilóta (ülő) mentőernyő típusokon (SZ-3, SZ-4, SZ-5 sorozatok) alkalmazzák ezt a nagyon érdekes megoldást. A puha nyitóernyőt a tok lezárása előtt bele kell csavarni egy anyag-csíkba, amely a tok egyik fedőlapjára (a belsejébe) van rávarrva. A tok lapjait erős gumik (a fent említett típusokon inkább fémrugók) rántják szét, és ennek a rántásnak az erejét felhasználva repíti ki (pörgeti ki) az anyagdarabka a nyitóernyőt. Mint a következő felvételen látható is, nem túl hatékony, viszont egyszerű és bírja a hosszú ideig tartó összenyomást (ugyanis ez ülő ernyő, vagyis a mentőernyő egy erre kiképzett, csésze alakú ülésben van és a pilóta rajta ül a repülés ideje alatt).
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/SZ4U.flv.html
4. Kidobós nyitóernyő
A legkorszerűbb nyitási mód a kidobós nyitóernyő. A nyitóernyő egy erős gumival lezárt szájú zsebben van elhelyezve a tok valamelyik részén (vagy a hevederzeten valahol), és a végén egy kis, műanyag fogantyú van. Az ejtőernyős a nyitáskor megfogja ezt a kis fogantyút, és kihúzza a nyitóernyőt a zsebből. A kinyújtott karjával oldalra kihelyezi a testétől távoli, zavartalan légáramlásba, és ott elengedi.
A videón, a 45. másodperctől, egy szabadeső tanuló gyakorolja az ejtőernyő tok alján lévő narancssárga műanyag csődarab (ez a kidobós nyitóernyő fogantyúja) megfogását, majd annak segítségével kihúzza és eldobja a nyitóernyőt (1perc 18 másodpercnél), ezzel megkezdődik az ernyő nyílása:
http://www.youtube.com/watch?v=muIOdV0DRKk&feature=related
A nyitóernyő működése
Ha már a nyitóernyő valamilyen módon a szabad légáramlatba került és belobbant, akkor a jellemzően 0,3-0,5 m2 felületű kis kupola az erős légáramlat (szabadesés, vagy közel szabadesés) hatására 40-50 kg húzóerőt fejt ki, amely gyorsan kiemeli a mentőernyő konténerét a tokból, és kifeszíti a kupolát és a zsinórzatot. Mentőernyők esetében a nyitóernyő, a felkötő hevedere, és a mentőernyő konténere, nincsenek rögzítve a kupolához, vagyis nyitáskor szabadon elszállnak. Ez, az esetleges összeakadások megelőzése miatt és a belobbanás gyorsítása érdekében is fontos.
Ezek a folyamatok akkor zajlanak igazán tisztán, ha nincs mellette egy zavaró másik kupola (hibásan működött főernyő), mert a nyitóernyőt a légáramlat egyenesen felfelé fogja vinni.
A körkupolás ernyők idejében még általános volt a mentőernyő mellényitása a hibás főernyőnek (eleinte még nem is voltak leoldhatóak az ejtőernyők), de ezt hamar el kellett felejteni, a légcellás kupolák elterjedésével. A légcellás kupola a rövid zsinórzata és a vízszintes alakja miatt nagyon nagy eséllyel megakadályozná a mentőernyő működését, így azokat már kötelező leoldani a mentőernyő nyitása előtt.
Az ejtőernyősök többféle rendszerű leoldózárat is kifejlesztettek, majd a legkorszerűbb sporternyőkön végül is elterjedt az egy fogantyú meghúzásával működtethető központi leoldózár.
(Videó: lásd majd a leoldásos rendszer ismertetésénél)
Nézzük meg, hogy a nyitóernyőn kívül (mellett) milyen egyéb megoldásokat alkalmazhatunk még a mentőernyőnk kifeszítésére:
II. Rakétás mentőernyő nyitás
Történhet a nyitás rakétás technikával, amikor egy pirotechnikai vagy sűrített gázos rakéta ereje húzza ki és feszíti ki a mentőernyőt. Ilyen rendszert hazánkban siklóernyőn még nem láttam, motoros sárkányrepülőknél, ultrakönnyű kisgépeknél viszonylag elterjedt:
http://www.youtube.com/watch?v=CAwET3Q9Og4&feature=related
Előnye az, hogy a repülőeszköz szerkezetétől gyorsan és biztonságosan eltávolítja a mentőernyőt és a nyílás is gyorsan zajlik le, mivel a rendszer gyorsabban feszül ki, így igen kicsi az összeakadás veszélye. Egy nagyobb súlyú repülőeszköz mentésére alkalmas nagyobb méretű kupolának a súlya is nagyobb, ezért jelentősebb erő kell a mozgatásához is.
Siklóernyős alkalmazás esetén előnyös lehet abban az esetben, ha a pilóta beleesett a kupolába vagy a zsinórok közé, mert akkor azokon keresztül is kihúzza mentőernyőt (vagy sárkányrepülőnél a drótok, csövek közül). Én még nem láttam ilyen esetet, de állítólag több réteg siklóernyő kupola anyagot is átlő a rakéta és a lukon keresztül kihúzza mentőernyőt is. Ha ez valóban így van, akkor egyes esetekben ez nagyon hasznos lehet.
Az elterjedését a siklóernyőkön talán az ára akadályozza, esetleg még a bonyolultsága, nagyobb karbantartási igénye is, esetleg a súlya, valamint az, hogy a vészhelyzetek döntő többségében felesleges is lenne, hiszen más, egyszerűbb módszerek is biztonságosan alkalmazhatóak. Valószínűleg az elhelyezése is biztosabb egy szilárd géptesten és talán a működtetése is biztonságosabb lehet, a pilóta testétől távolabb.
III. Leoldásos módszer (Cut Away)
Alapvetően ez is ejtőernyős technika, siklóernyős körökben szintén kevésbé elterjedt nyitási metódus. Ennek ellenére, ezzel érdemes egy kicsit alaposabban megismerkednünk, látok benne fantáziát. Később ki is fejtem majd, hogy miért.
A neve: Cut Away (leoldás) vagy RSL rendszer (mint: Reserve Static Line), vagyis bekötött nyitású mentőrendszer, vagy talán a legjobb elnevezés (mintegy a fenti két fogalom összevonásaként) az S.O.S. rendszer, (mint: Single Operation System) vagyis “egyfogantyús” (esetleg: egykezes, vagy egyhúzásos) rendszer. A továbbiakban az S.O.S. elnevezést fogom használni.
Ez a rendszer az ejtőernyősöknél alakult ki, ahol nem jellemző, hogy extrém alacsony magasságban kellene a tartalékernyőt használni (a leoldás javasolt legalacsonyabb magassága: 300 méter). Ez ugyanis úgy működik, hogy a főernyő rendellenessége esetén az ejtőernyős egy fogantyú meghúzásával egyszerre működteti a két vállán, a felszakadó (felfüggesztő) hevedereken lévő leoldózárakat, ezáltal leválasztja magáról a főernyőt; a leoldott, elváló, elszálló főernyő egy hevederrel (RSL) összeköttetésben áll a tartalékernyő nyitó rendszerével, és így az eltávolodásával automatikusan működteti a tartalékernyő kioldóját (aminek a hatására kiugrik a tartalékernyő rugós nyitóernyője):
http://www.youtube.com/watch?v=_ZbHg1QZZPs&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=mLj2dcToKxk
http://www.youtube.com/watch?v=v7rgHemHa0U&feature=related
Egy ilyen S.O.S. rendszerrel a pilótának a vészhelyzetek többségében gyakorlatilag egyetlen teendője van: meg kell húznia a “vészhelyzet elhárító fogantyút”. Ezután minden automatikusan történik. Jellemzően maximum kb. 30-50 méter kell a leoldástól a tartalékernyő kinyílásáig (itt légcellás tartalékernyő kupoláról van szó, amely különösen gyorsan nyílik).
Természetesen ezek a tartalékernyők is működtethetőek kézi kioldással is, hiszen lehet olyan rendellenesség, amikor főernyő nem kerül leoldásra (mert például teljesen a tokban marad, ezért nem oldható le).
Hátránya, hogy ez a folyamat igényel némi időt, vagyis magasságot (de az ejtőernyősnek amúgy is le kellene oldania, kézi mentőernyő nyitással pedig ennél csak lassabban és pontatlanabbul tudná elvégezni a szükséges lépéseket). Ez a magasságvesztés nem sok egy ejtőernyősnek, de siklóernyőzésben gyakran kell 50 méter alatti magasságon mentőernyőt nyitni, ahol ez a módszer már nem lenne kellően biztonságos.
További hátránya az is, hogy egy esetleges összeütközés, összeakadás esetén nem biztosít elég eltávolodási időt (a tartalékernyő nyitása előtt) a résztvevőknek. Ezért a legtöbb ilyen rendszeren van még egy külön kis oldható csatlakozás az elváló hevedert és a tartalékernyőt összekötő hevederen (RSL), amely oldásával szétkapcsolható ez a heveder, vagyis megszüntethető a kényszernyitási kapcsolat. Kupola formaugrás esetén (amikor a nyitott ernyők alatt ereszkedve kapcsolódnak össze az ejtőernyősök) már a felszállás előtt, eleve kiiktatják ezt a kényszernyitási rendszert (de szükség esetén, ez a levegőben is gyorsan elvégezhető).
Fel kell készülni arra a variációra is, hogy csak az egyik oldali vállheveder szabadul el (vagy nem egy időben válnak el), ezért egyes felszereléseken dupla megoldást alkalmaznak, vagyis, csak akkor nyílik a tartalékernyő, ha már mindkét oldali felfüggesztő heveder elvált.
Később még áttekintem majd ennek a rendszernek a siklóernyős szempontból érdekes lehetőségeit.
Nézzük hát a kézi kidobásos módszert.
IV. Kézi kidobásos mentőernyő nyitás
A kézi kidobású mentőernyő nyitási technika a siklóernyőknél nagyon jól bevált, egyszerű, gyors, és általában jól működő technika.
A siklóernyősök között legelterjedtebb nyitási metódus, megkockáztathatom, hogy 99% körüli/feletti az ilyen rendszerű mentőernyők aránya, és ez az esetek többségében tényleg be is válik. De nem mindig.
Nagy előnye a kézi kidobásnak az egyszerűsége és a kis sebességeknél is elérhető gyors nyílási folyamat. Ez a nyitási technika teszi lehetővé a siklóernyősök számára, hogy – ellentétben az ejtőernyősökkel – leoldás nélkül, a hibás kupola mellé is alkalmazhassák a mentőernyőjüket, az által, hogy a kidobás tetszés szerinti irányban, és általában oldalra történik.
Igaz, hogy így nem a főernyő kupola felé indul a mentőernyő, tehát kevesebb az összeakadás esélye, viszont nem is a légáramlattal párhuzamos helyzetben feszül ki, ami lassítja a nyílást. Alacsony süllyedési sebesség melletti nyitásoknál, a leggyakrabban, a pilóta egyszerűen maga alá ejti a mentőernyőt. Ez is a rendszer kifeszülését fogja eredményezni, de fejjel lefelé, tehát a belobbanáshoz nem megfelelő helyzetben lesz a mentőernyő.
Persze vannak egyéb kompromisszumok is, és bizonyos esetekben mégsem küszöbölhető ki teljesen a főernyő zavaró hatása sem.
A konténerben lévő mentőernyőt a pilóta a karja ereje segítségével dobja el oldalra, a főernyőtől messze. A nyílás sebessége és sikeressége függ az eldobás irányától és erejétől is. Azt mindenki tudja, hogy érdemes minél erősebben dobni, de ezt befolyásolja a mentőernyő súlya, és a pilóta pillanatnyi fizikai és lelki állapota is.
Az erőteljes oldalra (és felfelé) történő kidobás gyorsabb nyílást eredményez, és csökkenti az esélyét, hogy a mentőernyő beleakadjon a siklóernyő kupolába, mivel itt leoldás nem történik, tehát a hibás főernyő mellé nyitjuk a mentőernyőt. Az összeakadás ellen dolgozik a mentőernyő rövidebb zsinórzata, és a mentőernyő kupola nagyobb felületi terhelése is (de ez csak akkor, ha már elkezdett belobbanni).
A KÉZI KIDOBÁSOS MENTŐERNYŐNYITÁS HATÁRAI
Miközben a videókat válogattam ehhez az íráshoz, magam is megdöbbentem, hogy milyen sok ide vágó problémás esettel lehet találkozni. Bár a legtöbb videón szándékos csukások során kialakult mentőernyő használati problémákat láthatunk, általában víz fölött, de ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy az ilyen eseteket videózzák.
Vannak tehát olyan helyzetek, amikor mégsem működik a kézi kidobású módszer elég hatékonyan.
Miért is?
Gyenge a dobás, nincs elegendő légáramlat a belobbanáshoz, nem megfelelő helyzetben feszül ki a mentőernyő, vagy esetleg valamilyen módon bezavar a főernyő.
A problémás esetek
Történhet olyan, hogy bár a kidobás megtörténik, a mentőernyő mégsem tud működésbe lépni (belobbanni, kinyílni) mert a belobbanáshoz kedvezőtlen helyzetbe kerül, nem kap megfelelő sebességű légáramlatot, csak lóg a pilóta alatt (vagy mellette).
Vagy, elkezdődik a kifeszülés, a légáramlat irányában állás, vagy akár a belobbanás is, de ebben a főernyő megakadályozza (összeakadnak, vagy összeütköznek még a belobbanás előtt);
Az is előfordulhat, hogy a már sikeresen belobbant mentőernyőt a siklóernyő kupola drasztikusan zavarja a működésében (V-be állnak, vagy belengeti, vagy rátekeredve megfojtja, összeomlasztja azt).
Ha az eldobás gyenge, vagyis a pilóta szinte csak leejti maga mellé (maga alá) a konténert, azzal jelentősen hátráltatja, vagy adott esetben akár lehetetlenné is teheti a mentőernyő kinyílását:
https://www.youtube.com/watch?v=lKeiRyZn4-4
Az előbbi videón egy féloldalas csukódást követően, beakadt szárnyvéggel, spirálban süllyed a pilóta, kis függőleges sebességgel. A mentőernyő konténer kidobása nem volt elég erőteljes (még a forgás centrifugális ereje sem segített eléggé), így a pilóta szinte beleejti a mentőernyőt a maga alatt lévő “kútba”, vagyis abba a térbe, ahol sem a függőleges, sem a vízszintes légáramlási sebesség nem jelentős, vagyis az nem elegendő a mentőernyő belobbanásához. A kupola csak ernyedten lóg a pilóta alatt, a pilóta pedig a mentőernyő körül pörög.
A pilóta tulajdonképpen jól reagál, a mentőernyő zsinórok rángatásával próbálja minél jobban szétbontani a kupolát, így növekszik az esélye, hogy az a kevés légáramlat mégis elkezdi feltölteni. Ebben az esetben azonban ez kevésnek bizonyult, a kupola 12 másodpercig, a földetérésig teljesen változatlan helyzetben marad, esély sincs a működésére, a belépőélek végig felfelé állnak.
A következő filmen egy tandem és egy szóló ernyő összeütközését látjuk. A tandempilóta gyorsan felismeri a helyzetet, és mentőernyőt dob. A mentőernyő nyílási ideje közel 10 másodperc:
http://paraglidetv.com/videos/paragliding-accidents-incidents-siv/paragliding-tandem-crash-2003.html
Ha a siklóernyő egy spirál-szerű helyzetben pörög a pilótával, bár a mentőernyő nyílása valószínűleg rövidebb idő alatt történik (a nagyobb kerületi sebességből adódó nagyobb légáramlási sebesség folytán), azonban a gyorsan pörgő siklóernyő ilyenkor nagyobb eséllyel is ütközik neki a zsinórzatával az éppen belobbanó mentőernyő kupolának.
Az előzőhöz nagyon hasonlóan induló esetet láthatunk a következő videón is:
http://www.youtube.com/watch?v=_4nFokxbVNY
Itt a siklóernyő negatív forgásban van (helikopter-szerű helyzetben) a süllyedési sebessége minimális, a kerületi sebesség (a dobást segítő centrifugális erő) szinte nulla. Ilyenkor a mentőernyő kinyílásához, még jó eldobás esetén is hosszú másodpercekre lehet szükség, mert egyszerűen nincs kellő sebességű légáramlat ahhoz, hogy a kupola a megfelelő irányba álljon, és a levegő feltöltse a kupolát. Itt pedig szintén egy gyengének tűnő eldobást láthatunk. Egy ilyen lassú nyílás során, ennyi idő alatt, szinte elkerülhetetlen, hogy a forgó főernyő zsinórzata ne kerüljön kontaktusba a nyílófélben lévő mentőernyő kupolával. A fenti videón a pilótának rángatással sikerül életet lehelni az alatta lógó mentőernyőbe, a mentőernyő kupolája elkezd levegővel telítődni, felemelkedni és a 9. másodpercben bekerül a siklóernyő kupola zsinórzata közé. Addig a pilóta teste alatt helyezkedett el.
A következő videón ismét spirálban süllyed a pilóta. Egy elég jó eldobást látunk, amit a centrifugális erő is segít, mégis, az eldobás után 2 másodpercen belül, még jóval a belobbanás előtt beleütközik a forgó siklóernyő zsinórzata a mentőernyőbe:
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/KI_me.flv.html
Bár végül szerencsésen belobban, de ez tényleg csak a szerencsének köszönhető (és mutatja, hogy egy körkupolás ernyő mennyire törekszik a belobbanásra). Ha kevesebb idő áll rendelkezésre, vagy ha az összeakadás olyan jellegű, akkor nem fog tudni belobbanni a mentőernyő. Még a fenti szerencsés esetben is elmondható, hogy a testhelyzet és a mozgás nem volt valami kedvező a földetéréshez. Szárazföldön, vagy esetleg kedvezőtlen, sziklás talajon elég kemény lett volna. A pilótának nem volt ideje a főernyő kezelésére és a földetérésre való felkészülésre, mert el volt foglalva a mentőernyővel.
A következő filmen nem tudjuk, hogy mi történt, de a helyzet kísértetiesen hasonlít az előzőre, a mentőernyő nem működik, valamilyen ok miatt a pilótára van tekeredve. Vagy az eldobás volt rossz, vagy belefordult a pilóta a nyílásba:
Gondolkodjunk, mit tehetünk ilyen esetekben, vagy hogyan kerülhetünk el ilyen helyzeteket?
Esetleg egy második mentőernyő?
http://www.youtube.com/watch?v=lCLfx6JF-NY&feature=related
A fenti esetekben az is szomorú, hogy még egy második mentőernyővel sem biztos, hogy sikeres nyílást tudnánk produkálni, ha a feltételek változatlanok. Persze növekszik az esély, hogy valamelyik belobban, de számomra ez még valahogy nem túl bíztató.
Figyeljük meg, hogy alapvetően kétféle rendellenesség okozhat mentőernyő nyitási problémákat.
A legtöbb esetben forgásos rendellenességről van szó, és valójában ez okozza a problémák döntő többségét, vagyis a körben forgó siklóernyő kupola. A probléma típusa és jellege a forgás sebességétől és a forgási középpont (tengely) helyzetétől függ.
Gondot okozhat továbbá az az eset is, amikor a siklóernyő nagy része összecsukódik, vagy összetekeredik (akár rátekeredik a zsinórzatra), működő része nincs, vagy csak nagyon kevés, a fékező ereje minimális, és a pilóta nagy sebességgel süllyed. Ilyenkor a mentőernyő egyből felfelé fog mozogni, a főernyő irányába és ezzel növekszik az összeakadásuk esélye.
Kinyílt mentőernyő és a siklóernyő összetekeredése:
Az előbbieknél jóval ritkább eset (de volt már rá példa), és még ehhez a témához tartozik, amikor a mentőernyő belobbanása után kezdi el a körben forgó siklóernyő betekerni a mentőernyőt, és ez által mintegy megfojtja azt, vagyis összecsukja.
Az alábbi videón, a pilóta két mentőernyőt is nyit, mindkettő kinyílik, a végén mégis nagy sebességgel ér vízbe:
http://paraglidetv.com/videos/paragliding-accidents-incidents-siv/rescue-toss.html
Normál esetben a főernyő kupola nem csukja össze a mentőernyőt, mert annak nagyobb a felületi terhelése, azonban, ha hagyjuk a siklóernyőt intenzíven körözni a mentőernyő körül, akkor az lassanként egyre jobban összeszoríthatja a mentőernyőt, mint óriáskígyó a nyulat.
Ez az eset a siklóernyő kupola gyors összeomlasztásával előzhető meg.
A mentőernyő nyitás után amúgy sem szabad hagynunk a siklóernyő kupolát üzemképes állapotban maradni, mert az további komoly problémákat okozhat. Ezek a V állás vagy a belengetés.
Soha nem szabad elfelejteni, hogy a mentőernyő kinyílása után a pilóta legfontosabb feladata a siklóernyő kupola működésképtelenné tétele.
Írás a V-be állásról:
Mit tehetünk?
Helyzet felmérés, helyzet felismerés
Első lépésben csak arra tudok gondolni, bár ezt nem könnyű kimondani, hogy ilyenkor nem szabad azonnal mentőernyőt dobnia a pilótának. Legalábbis nem elhamarkodottan (egy kicsit talán kedvező az ilyen esetekben, hogy általában kicsi a süllyedési sebesség, tehát ha van egy kis magasság, akkor nem szorít annyira az idő, bár egy spirál helyzetben komoly sebességünk is lehet).
Kérdés, hogy a pilóta az adott esetben, mennyire tudja egyáltalán felmérni a magasságát (idejét) és a helyzetét (az ernyő mozgását). Ilyenkor a helyes döntések meghozatala a pilótától nagyobb felkészültséget, egy magasabb szintű helyzetértékelő képességet követel meg. Nem elég annyi, hogy “elszakadt a film”, vagyis elvesztette a fonalat, jöhet a mentőernyő.
Kívülről figyelve egy siklóernyőt, könnyebben átláthatjuk a mozgása jellemzőit, de belülről, stressz alatt, nem könnyű helyesen felmérni a helyzetet.
Gyanítom, hogy a legtöbb pilóta nem ismerné fel egy ilyen helyzet veszélyét, főleg akkor, ha előtte sosem gondolkodott még ezen a problémán. Ha utólag, a dolog megtörténte után ismeri fel, hogy mibe is került, akkor már lehet, hogy nem tud mit tenni (de ez még talán mindig jobb, mintha végig fogalma sincs, hogy miért is nem nyílik a mentőernyője).
Nagyobb kerületi sebességű forgások:
Ha a pilóta intenzív centrifugális erőt érez, akkor ez jó jel lehet arra, hogy egy erőteljes dobással sikert érhet el (viszont ez gyorsabb főernyő forgást feltételez, tehát nagyobb a kupolák összeütközésének a veszélye). Ilyenkor igazán nem nagyon lehet mit variálni, ráadásul valószínűleg a süllyedési sebesség is nagyobb, tehát idő sincs annyira, dobni kell a mentőernyőt, és reménykedni, hogy jól fog nyílni. Ha mégsem, akkor még mindig jöhet majd valamilyen “válságkezelés”.
Egy erősen spirálozó ernyőnél még annyival is nehezebb a pilóta helyzete, hogy itt nem csak hogy a nagyobb süllyedési sebesség sürgetővé teszi a megfelelő megoldás megtalálását, hanem ráadásul egy ilyen helyzetben lévő pilóta fizikailag és mentálisan is erősen terhelt állapotban lehet (a fellépő, szokatlanul nagy erők miatt). Nem könnyű ilyenkor rafinált döntéseket hozni és végrehajtani.
A konténer dobásával kapcsolatban, ilyenkor azt hiszem, nem lehet sok tanácsot adni, hiszen nem nagyon lehet mit tenni, a konténert a centrifugális erő fogja kirepíteni, a forgás síkjába, pont oda, ahol a siklóernyő is forog. Ezen erő ellen harcolni nem nagyon lehet.
Azt kell mondanom, hogy eddig még nem tudtam az ilyen beakadások elkerülése elleni ötletet kitalálni, ha kézi kidobású mentőernyőnk van (ilyenkor lenne jó a leoldásos S.O.S. rendszer).
Ha nincs szerencsénk, akkor a már megtörtént beakadást lehet megpróbálni orvosolni. Elsősorban a beakadt mentőernyő belépőélének a zsinórok húzogatása általi mozgatásával segíteni a minél nagyobb felületű belobbanását. A körkupolás mentőernyők hajlamosak a belobbanásra, szeretik magukat kidolgozni a zsinórok közül, “élni akarnak”, csak ehhez erőre van szükségük (amit a levegővel egyre jobban megtelő részeikből kapnak), és természetesen időre (magasságra). Még ha a kupola nem is lobban be teljesen, csak egyes részei, az is jelentősen fékezheti a süllyedést.
Nem körkupolás ernyők ilyen esetben hátrányosak, mert azok érzékenyebbek, sokkal kevésbé valószínű a megfelelő nyílásuk, beakadásra általában hajlamosabbak, a részleges működésüktől pedig kevesebb eredmény várható.
Kis süllyedési sebességű forgások:
Ha a pilóta forgás közben nem érez jelentős centrifugális erőt, vagyis inkább a függőleges tengelye körül forog, és a kupolára felpillantva is megállapítja, hogy nem merülő spirálban van, hanem inkább egy bedöntött fordulóhoz vagy helikopterhez hasonló helyzetben, akkor már gondolhat arra, hogy esetleg nem fogja tudni a mentőernyőt megfelelően eldobni, a legnagyobb igyekezete ellenére sem, vagy ha mégis, akkor meg gond lehet az összeakadással.
Ekkor valamilyen módon meg kell változtatnia a szituációt és vagy a siklóernyő repülőképességét kell helyreállítania (első számú megoldás), vagy a mentőernyő használathoz kell egy megfelelőbb helyzetet teremtenie (másodlagos megoldás). Arról nem is beszélve, hogy azért a dobást próbálnia kell a lehető legerőteljesebben elvégezni.
A változtatás lehet esetleg átejtés, vagy egyéb olyan manőver, ami a forgást megszünteti vagy csökkenti, vagy egy kis vízszintes sebességet ad a pilótának. Az sem baj, ha a merülő sebessége nő, sőt ez csak kedvező lesz a mentőernyő nyílása szempontjából. Ilyen esetekben általában nem kezelhetetlenül kemény a fék, mint mondjuk egy erős spirál esetén, tehát van lehetőség változtatni a kupola mozgásán.
A forgó siklóernyő kupola helyzetének a megváltoztatásával próbálkozni még akkor is érdemes, ha a mentőernyő (ez erőteljes eldobás ellenére, vagy az mellett is) már a “kútban” van:
http://www.youtube.com/watch?v=Zt7Bfj_ObC8&feature=related
Vagyis, az ilyen helyzetekben, amikor lóg alattunk a mentőernyő, a videók tanulsága alapján, érdemes inkább a főernyő kezelésével változtatni a helyzetünkön, mint az ernyedten lógó mentőernyőt rángatni.
A magasságra azért figyelni kell, hogy ne essünk abba a régi hibába, hogy addig szakértünk, meg gépészkedünk a kupolával, amíg egyszer csak váratlanul és felkészületlenül megérkezünk az anyaföldre.
Szinte mindent felülír az, ha a pilóta alacsonyan van (100méter alatt), és ezekre nincs már idő. Ekkor mégis dobnia kell a mentőernyőt, lesz, ami lesz, és bízni a sikerben.
A mentőernyő szerkezete
A nyílási problémák előfordulásának esélyét csökkenti, ha a pilótán minél gyorsabban nyíló mentőernyő van. Ekkor ugyanis kevesebb az esélye a két kupola ütközésének.
Kis sebességű vészhelyzeteknél segíthetnek valamennyit a mentőernyő konténerekre varrt nyitóernyők, vagy nyitóernyő funkciójú zsebek, vagy a nyitóernyőszerűen kiképzett konténerek, amelyekkel egyes mentőernyőkön találkozhatunk.
http://www.youtube.com/watch?v=J9XsP86_9W0&feature=related
Ezen a videón az látható, hogy egy nagyon gyenge dobást a nyitóernyős konténer ment meg, a nyitóernyő viszi fel lassan a mentőernyőt a belobbanáshoz megfelelő helyzetbe. Ha az nem lenne rajta, talán csak lógna a pilóta alatt a zárt konténer, vagy egy sebességgel süllyedne mellette. Szerencse, hogy a lassú nyílás közben nem akad össze a forgó kupola-maradvánnyal.
A következő filmen viszont a nyitóernyős konténer sem tudja megmenteni a helyzetet, kevés az idő hozzá (5 másodperc alatt nem nyílik a mentőernyő):
Szintén a rövidebb nyílási idő miatt előnyösebbek a behúzott közepű, a duplakupolás és a rövidzsinóros mentőernyők.
A hajtogatás és a karbantartás jelentősége
Konténerzáró gumik
Nagyon fontosnak tartom, hogy a mentőernyő konténerén megfelelő erősségű és méretű zárógumik legyenek. Az elöregedett, vagy eleve gyenge gumik nem tesznek lehetővé erőteljes eldobást, idő előtti kibomlást okozhatnak. Gyakran láthatjuk tornatermi gyakorló nyitások esetén is, hogy a pilóta kiemeli a tokból a konténert és a mentőernyő kupolája szinte egyből kieseik a konténerből, a pilóta lába közé, vagy a lábára. Olyan is előfordul, hogy az eldobási lendítés során esik ki a kupola konténerből, és száll el úgy (nem arra, amerre a pilóta szánta), hogy a konténer közben a pilóta kezében marad (amit pedig el kellett volna dobnia).
A gumikat az éves áthajtogatás során ellenőrizni kell, és szükség esetén újakra cserélni.
A konténer kibomlási távolsága
Szintén fontos hajtogatási szabály, hogy nem szabad a lezárt konténer és a pilóta közé se túl kevés, se túl sok távolságot hagyni (túl sok zsinórt kihagyni a konténerből). A távolság akkor helyes, ha a konténer egy pillanattal az után bomlik ki (mivel a megfeszülő zsinórzat hatására nyílnak a záró gumik), hogy a pilóta elengedte a konténer fogantyúját. Így a megfelelő pillanatban kezd majd a kupola szétbomlani. Addig azonban stabilan zárva kell maradnia a konténernek, ez által lehetővé téve az erőteljes lendítést és eldobást.
Érdemes megemlíteni a gyalogos sárkányrepülőket, akik a miénkhez hasonló mentőernyőiket egy 10 méteres, vagy még hosszabb csatoló taggal (hevederrel) rögzítik, mert a felkötőtagnak meg kell kerülnie az egész szárnyat (a kupolának el kell távolodnia a sárkány szerkezeti elemeitől). Náluk viszont sokkal nagyobb sebességek vannak, tehát a sokkal erősebb légáramlat jelentősen segíti, gyorsítja a mentőernyő eltávolodását és nyílását, még akkor is, ha esetleg pörögnek közben. Sárkányos (néhány kivételes esettől eltekintve) csak akkor használ mentőernyőt, ha a gépen törések lettek, erre pedig inkább nagyobb magasságban van esély, mert ott végez olyan manővereket, amelyek törést idézhetnek elő.
Véleményem szerint helytelen az olyan hajtogatás, ahol a zsinórok a konténerre szerelt gumikra vannak felfűzve, mert ez is hátráltatja az eldobást.
És akkor nézzünk egy másik megoldási lehetőséget, amely alapjaiban változtatná meg a helyzetünket egy olyan forgásos rendellenesség esetén, amely nagyon kedvezőtlen a kidobásos mentőernyőnk használatához.
S.O.S. rendszer a siklóernyőn?
Mi lenne, ha mi is átgondolnánk az ejtőernyősök legkorszerűbb megoldását?
Siklóernyőkön alkalmazva az RSL rendszert, az elrepülő felfüggesztő hevedernek nem csak a mentőernyő kioldóját kell működtetnie (vagyis nem csak a tok zárótüskéit kell kihúznia), hanem jobb, ha ki is emeli a konténert a tokból és viszi azt is magával (így, mintegy nyitóernyőként alkalmazzuk az egész leoldott siklóernyő kupolát). Erre azért van szükség, mert így kis sebességnél is sokkal gyorsabban (rövidebb idő alatt és kevesebb magasságvesztéssel) nyílik a mentőernyő. A konténer rajta marad a siklóernyő kupola felfüggesztő hevederén, míg a mentőernyő kupolája kibomlik abból, és szabadon elválik.
Az alábbi videón látható, hogy egy hasonló rendszerrel, a leoldás után 2 másodperccel a siklóernyős pilóta a belobbant mentőernyő alatt van. Ez 20 méternél nem több magasságvesztést jelent. (a videón nem S.O.S. rendszer látható, hanem két külön leoldózár van a pilóta két oldalán, és csak az egyik oldal van RSL hevederrel ellátva):
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/PXS3.flv.html
Bár a mentőernyő nyitásnak ez egy nagyon egyszerű, tiszta és biztonságos módja lenne a legtöbb helyzetben, ez a módszer siklóernyőkön mégsem nagyon használatos, ugyanis, mint említettem, ehhez szükséges 20-30 méter magasság, annyi pedig gyakran nincs. Azt is figyelembe véve, hogy pörgéses rendellenességnél, egy esetleges leoldás esetén a pilóta – a centrifugális erő következtében – oldalra repül ki, vagyis a mozgási sebesség vektorának csak egy része mutat lefelé, még kisebb magasságvesztéssel járó mentőernyő nyílás várható. Megkockáztatom, hogy egy rövidzsinóros, gyorsan nyíló, gyorsan függőleges helyzetbe stabilizálódó és lengésmentesen süllyedő mentőernyővel, 50 méter felett, minden olyan rendellenségre megoldás lehetne egy S.O.S. rendszer, ahol a pilóta nincs összeakadva a kupolájával vagy a zsinórzatával (vagy egy másik pilóta felszerelésével).
Erre jó kupola típus lehetne például az általam kifejlesztett STOP típusú mentőernyő, amely a légcellás kupolák gyors nyílását okozó szerkezetét ülteti át körkupolás ernyőre (rövid zsinórzat, nagyon gyors belobbanás és stabil süllyedés):
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/PLMX4_SzPeterJeddah.flv.html
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/STOP-34_SzPeterJeddah.flv.html
http://www.felhout.hu/gallery/v/meje/videogaleriak/PLMX4_Edina.flv.html
De akár egy légcellás kupola is alkalmas lenne, amely bár drágább, és több gyakorlatot is igényel a pilótától, viszont sokkal kontrolláltabb, vagyis nagyobb biztonságú földetérést biztosíthatna.
Mivel 50 méter alatt (például lejtőzés közben) veszélyes lenne a használata, az S.O.S. rendszernél is meg kell őrizni a hagyományos kézi nyitás lehetőségét is, vagyis a csatoló hevederre kell egy gyorsan oldható szétkapcsolási lehetőséget is elhelyezni (vagy a kézi kioldóhoz csatlakoztatni, hogy automatikusan oldjon, ha azt húzza meg a pilóta), hogy ennek az oldásával hagyományosan, kézzel is kidobható legyen a mentőernyő.
Esetleg lehetne két külön mentőernyőt alkalmazni a két nyitási rendszer számára, mert ha a pilóta túl alacsonyan van a leoldásos nyitáshoz, akkor már arra sem nagyon lesz ideje, hogy a mentőernyő nyitás előtt még szétkapcsolgassa (ha ez nem automatikus történik) az RSL hevedert, de a dupla mentőernyő már eléggé bonyolult, drága, és speciális variáció ahhoz, hogy csak speciális szakterületeken alkalmazzák (pl.: akro).
Hátránya még az S.O.S. rendszernek az is, hogy ehhez meg kell oldani a felfüggesztő hevederek leoldhatóságát (plusz költségek, plusz bonyolultság). A kétpontos leoldás nem nagyon jöhet szóba, mert nehezebb gyorsan működtetni, két kéz kell hozzá, és egyéb kockázatai is vannak (például akkor itt is jönnek a már fentebb említett azon problémák, hogy mi van akkor, ha féloldalas leoldás történik). Az igazán megfelelő egy egypontos működtetésű, központi leoldó lenne (mint az ejtőernyősöknek). Ez, ha jól van kialakítva, egyszerű, biztonságos, gyors, mindkét kézzel működtethető, biztos és szimmetrikus leoldást tesz lehetővé.
Az ésszerűség azt diktálná, hogy a siklóernyős beülőket kellene eleve leoldható hevederfülekkel gyártani, hogy a hagyományos felfüggesztő hevederek könnyedén csatlakoztathatóak legyenek hozzá (vagyis ne kelljen speciálisan kialakított végű felfüggesztő hevedereket alkalmaznunk a kupolákon). Tehát magát a beülőn lévő hagyományos heveder füleket (amibe a karabinereket csatlakoztatjuk) kellene gyárilag leoldhatóra gyártani, méghozzá egyhúzásosra, egy központi működtető fogantyúval.
Nagyon vadászpilótás (és egyszerű és logikus megoldás) lenne egy a lábak közötti fogantyú, amelynek a maga felé történő meghúzásával egyszerre leválaszthatná a pilóta a kétoldali karabiner csatlakoztató füleket. Ebben az esetben, ha két kézzel húzza, akkor már a testhelyzet is kedvező, mert nem kalimpálnak a pilóta kezei oldalt. Az elváló kupola pedig egy RSL hevederrel működtethetné a háton lévő, vagy fej mögötti, vagy akár oldalt elhelyezett mentőernyőt.
Kérdés marad még a lábgyorsító, hiszen azt is le kell választani, de az sem egy megoldhatatlan probléma, és a jelenlegi mentőernyő rendszereknek is bezavarhat, ezért a korszerű beülőkön már azt is automatikusan szétkapcsolódóra gyártják (mármint mentőernyő nyitás esetén).
Az S.O.S. rendszernek az előnye nem csak a biztos, összeakadásra nem hajlamos és gyors nyílás lenne, hanem az is, hogy a mentőernyő kinyílása után a pilótának nem kell már a főernyő kezelésével bajlódnia, ezáltal további jelentős problémák kerülhetőek el (V-be állás, lengés, stb). Ezzel a módszerrel a kézi kidobású rendszer minden hátránya kiiktatható lenne. A pilótától is jelentősen kevesebb tevékenységet vár el (nincs konténer kidobás, főernyő összecsukás), vagyis kevésbé felkészült pilótával is biztosabban működne.
Ahogy láthattuk a példákban a nem működő, vagy csak hosszú 10-15 másodperc alatt kinyíló mentőernyőket, sok esetben még a magasságvesztés szempontjából sem lenne hátrányosabb az S.O.S. rendszer.
Ez a nyitási megoldás nagyon kínálja az irányítható mentőernyők alkalmazását. Ha csak önmagában használt, akkor irányítható körkupolással, ha esetleg második mentőernyőként, akkor Rogalló, vagy akkor már inkább légcellás kupolával. Ezek ráadásul még gyorsabban is nyílnak, mint egy körkupolás.
Árakról most ne beszéljünk, mert az viszonylagos, különben is azt nagyjából mindenki el tudja képzelni.
Ezen érdemes lenne elgondolkodni, főleg annak, aki akrózik, így szinte biztos, hogy csak nagyobb magasságban fog rendellenes repülési helyzetekbe kerülni. Aki akrózik és nagyobb eséllyel kerül ilyen repülési szituációkba, az gondolja végig, hogy mit kellene tennie ezeknek a helyzeteknek az elkerülésére. Nekik ideális lenne egy S.O.S. mentőernyő rendszert (is) viselni.
Itt meg kell még említeni azt is, hogy az ilyen esetek miatt sem ajánlott a szárazföld feletti akrózás, még akkor sem, ha esetleg két mentőernyővel ellátott beülővel repül a pilóta.
Mint már említettem, így a kézi kidobásos módszer minden hibáját ki lehetne küszöbölni, és ezzel már találtam is egy lehetséges megoldást azokra a bajokra, amiket az eddigiekben megismertünk.
Érdekességként egy sárkányrepülő “leoldásos” mentőernyő nyitása:
http://www.youtube.com/watch?v=tduUi9GuYAs&feature=related
Zárszó
Bár a példa videókon olyan pilótákat láthattunk, akik szándékosan végeztek különleges repülési manővereket és így keveredtek kellemetlen szituációkba, bármelyikünkkel megtörténhet, hogy egyszer csak egy féloldalas csukódást követő szárnyvég beakadás miatt, hasonló, forgásos rendellenességben találjuk magunkat. Tehát a probléma, amivel foglalkoztunk, mindenkit érint, és mint látható volt, nem elég, ha van egy jó mentőernyőnk, és azt használjuk is.
Terveim szerint további gyakorlati teszteket fogok végezni az S.O.S. rendszerrel, hogy tapasztalatot szerezzünk a nyílási időket és úthosszakat illetően. Nekem még mindig az tetszik a legjobban.
Várom mások gondolatait, javaslatait is. Ha találtok valahol további, a témába vágó példa videókat, annak is örülnék, ha elküldenétek, mert beépíteném őket az anyagba.
Puha földetérést!
Röhberg Zsolt kiegészítő információi külföldről, az S.O.S. témához:
Az akrósok már meg is csinálták.
Ez a Raul Rodrigez az egyik “öreg” akrós arc, és az egyik beülő gyártóval, a SupAir-el szövetkezve fejlesztik éppen ezt a cuccot (azt hiszem még nem kapható). A második videón látszik pár részlet, illetve, hogy becsavarásos szituban is működik, nagyon hamar nyílik, és lehet mellette másik mentőernyő is:
http://www.youtube.com/user/TeamAcroSupair#p/a/u/2/kMVROjpu2Ac
http://www.youtube.com/user/TeamAcroSupair#p/a/u/1/FTgMFmcDN4Q
A Takács Paliék akrós honlapján is megjelent a téma, itt az akrósoktól azért kap kritikát is:
http://justacro.com/news/100816/rr-base-system-supair-coming-soon
Például hogy egy 20 m/s-os pörgés/zuhanás esetén a hirtelen nyílás mit jelent, vagy hogy ha túl alacsonyan használják, ahogy te is írod.
Itt egy másik, 2009-es hasonló variáció:
http://www.justacro.com/video/paragliding-acro/ava-rescue-cut-away-system
A kommentekben említi a kitaláló, hogy ha túl kicsi a légcellás kupola, az túl nagy dinamikát ad mind a nyílásnál, mind utána az egésznek. Legalábbis, ha jól értettem.
és itt van még egy:
http://www.profly.org/deutsch/gurtzeuge/groovy_cutaway_body.htm
http://www.profly.org/media/CA1.wmv
http://www.profly.org/deutsch/gurtzeuge/groovy_details_body.htm
Az angol nyelvű siklóernyős fórumon még a légcellás mentőernyővel hátszélben földetérést is szóbahozzák, amit te is boncolgatsz a rogallós cikkedben. Azt is megemlítik, hogy a legtöbb siklóernyősnek szinte nulla a mentőernyő nyitási gyakorlata/tapasztalata, emiatt pl. nem biztos, hogy el tudná dönteni, hogy melyik mentőernyőt dobja ki egy adott magasságban, ha mondjuk van egy hagyományos mentőernyője is.
http://www.paraglidingforum.com/viewtopic.php?t=26569
A fentiektől függetlenül, de hátha érdekes nektek is, nemrég olvastam egy dhv baleseti vizsgálati jelentést, amiben egy tavalyi halálos kimenetelű akrós balesetről van szó. Túl alacsonyan kezdett valamit, beleesett a kupolába, nagyon alacsonyan kidobta az első mentőernyőt, abba belegabalyodott, aztán még megpróbálta kidobni a másodikat is, de az már késő volt:
Köszi Zsolt!
