A Felhőút Sportrepülő Egyesület története
| Írta:
Fotók: |
Szabó Péter (2004.)
(frissítve: 2013.) Szabó Péter |
 |
A gödöllői csapat “ős” tagjai a 80-as évek közepén kezdtek ejtőernyőzni. Az első siklóernyős lépéseket 1988. végén tettük meg. Ekkor autós fix köteles vontatásokat végeztünk leselejtezett légcellás ejtőernyőkkel (pár év alatt több mint 300 dokumentált felszállást csináltunk!).
1989. Veresegyház, autós vontatás
(Katona Péter, Szabó Péter, Berzéki Marcell)
Az első hegyi startokat 1989-90-ben hajtottuk végre Fóton, Dobogókőn, Csőváron, a Kékesi sípályán, valamint később Kesztölcön, a Kétágú hegyen. Ezek a helyek voltak olyan meredek lejtésűek (szinte szakadék) ahol az akkori technikával “repülni” lehetett. Ezek még mindig a leselejtezett légcellás ejtőernyők voltak, esetleg házi átalakításokkal megbolondítva (ekkor még nem volt az országban siklóernyő).
1989. Kékes, sípálya
1990. Dobogókő
1992. Kesztölc, tandemrepülés egy átalakított RL-10-es ugróernyővel
(eredeti 7 cellához varrt 2-2 cella)
Ekkor a BHG Ejtőernyős Klub tagjai voltunk. 1992-93-tól jelentek meg a pécsi varrású Nova CXC-k, ezek már igazi siklóernyők voltak. 1993-ban már többen óra felettieket lejtőztünk CXC-vel.
1992. Fót, Ailes de K Genair
1993. Visegrád, Nova CXC
A siklóernyőzés egyre gyorsabban terjedni kezdett az ejtőernyősök között. 1994. végén, 1995. elején Gergelics László (mai nevén: Zsédely László) ejtőernyős oktató és siklóernyős megalakította az akkor már RAIR Aero Club néven futó (a régi neve BHG volt) ejtőernyős klub (légisport egyesület) keretein belül a siklóernyős szakosztályt. Ez a szakosztály két fő területi egységből állt: a budapestiből és a gödöllőiből. A két rész között gyakorlatilag nem volt semmi kapcsolat, önálló szakmai munkát végeztünk (pusztán a távolság miatt). Ekkortól számítom a gödöllői siklóernyőzés szervezeti működésének a hivatalos kezdeteit. 1995.03.04-én Bíró Ernő, az MRSz első siklóernyős szakági vezetője Szabó Péter siklóernyős oktatót bízta meg a RAIR Gödöllői Siklóernyős Klub(valójában szakosztály) vezetőpilótai teendőinek ellátásával. Szakosztályvezetőnek Polyák Gyulát választottuk.
1996-ban úgy éreztük, hogy egy ultrakönnyű repüléssel foglalkozó egyesületben jobban tudnánk végezni a feladatainkat, mint a fő profiljában az ejtőernyőzés ügyét támogató addigi egyesületünkben. Ezért a szakosztályunk kivált a RAIR-ből és csatlakozott a Bede Tibor által vezetett Gödöllői Repülő Klub-hoz. Ez a klub motoros sárkányosokból állt, régebben ők is a RAIR klubból váltak ki. Ebben a formában csak egy évig működtünk, és mivel úgy éreztük, hogy elég erősek vagyunk az önálló útra lépéshez, 1997. november 16-án tartott alakuló közgyűlésünkön önálló klubot alapítottunk Gödöllői Siklóernyős Klub néven.
A Gödöllői Repülő Klubtól barátságban váltunk el, úgyszintén jó a kapcsolatunk Both Lajossal, a RAIR klub vezetőjével is, aki máig is a gödöllői repülőtér kulcsembere. Gergelics László időközben vidékre költözött családjával, a pesti szakosztályt más vette át, több felé oszlott a csapat. Gergelics László ma is vezet egy siklóernyős szakosztályt, az ASE klub keretein belül (Zsédely László néven, Fedémesen).
A Gödöllői Siklóernyős Klub szép sikereket ért el, a magas szintű szakmai munkával, a sporteredményekkel és a nagyon jó balesetmentességi statisztikával országos hírnevet szereztünk. 1998. végén Kerekes László, a sárkányrepülők főpilóta helyettese, a klubban végzett munkája elismeréseként Szabó Pétert az MRSz főpilóta siklóernyős szakmai helyettese beosztásra javasolta. Szabó Péter az országos siklóernyős szakmai vezetői beosztást két évig látta el (1999-2000), majd lemondott erről a posztról.
A gödöllői klubból 1999-ben kivált Szabó Ernő, aki akkor már oktatói jogosítással rendelkezett, és a RAIR Egyesület szakosztályaként új társaságot toborzott.
1999-ben alakult Budapesten az Amatőr Siklórepülők Egyesülete (ASE), Kerekes László szervezésében. Ez az egyesület egy országos, klubok feletti szervezetté tervezett válni. A gödöllői klubból, alapító tagként vett részt az alapításban Szabó Péter és felesége, Szabóné Koleszár Edina.
 |
A “hazai szokásoknak” megfelelően, ahogy egy kicsit jobban alakult a gödöllői klub élete, ellentétek, feszültségek keletkeztek, aminek a folyományaként 2000-ben Szabó Péter, a klub vezető pilótája és a klub tagjainak közel a fele kivált a Gödöllői Siklóernyős Klubból és az ASE tagjaiként külön úton repültek néhány évig.
A 2003. év végén Szabó Péter szervezésével megalakult a Felhőút Sportrepülő Egyesület (ő az egyesület elnöke és vezető pilótája). Ha szakmai szempontból (és több sporttárs repülős életútját is figyelembe véve) kutatjuk a klubunk előéletét, akkor talán nem túlzás, ha 1995.03.04-ig vezetjük vissza a klub előtörténetét. Kicsit szabadabban számítva, a gödöllői ejtőernyős mag működéséig is visszavezethetjük a történetünket (1985-1986), hiszen több mai klubtagunk már abban az időben is egy csapatként végezte a repülést.
Klubunk egy jelentős részét alkotja az úgynevezett Ceglédi Csapat. A Cegléd – Szolnok környékén élő klubtagjaink évek óta repülnek már, szép sikerekkel. A működésük szakmai és jogi kereteinek biztosítása céljából csatlakoztak hozzánk, és jelenleg a Felhőút Sportrepülő Egyesület szervezeti keretei között működnek.
A 2012. év elején a Gödöllői Siklóernyős Klub 14 évi működés után feloszlott, tagjainak többsége beolvadt a Felhőút Sportrepülő Egyesületbe, ezzel megszűnt a gödöllői siklóernyősök “megosztottsága”. Valójában megosztottság eddig sem volt, hiszen eddig is azonos területen, baráti viszonyban repültünk egymás mellett, de így, egy szervezetben, mégis csak jobban tudjuk koncentrálni az erőinket.
Egyesületünk az utóbbi éveket 80 fő körüli taglétszámmal zárta, tagjaink több mint fele segédmotorral is repül.
Elsődleges célunk a tagjaink számára biztosítani a repülés jogi és szakmai feltételeit, minél olcsóbb, és egyszerűbb módon minél többt repülni, valamint “csapatot építeni”, a repülésen túli baráti programokat is biztosítani azoknak, akinek erre is van igényük.
