Légi régészet

Írta:	Rákóczi Gábor (2004. november)
Fotók:	Rákóczi Gábor

Majd minden embert lenyűgöznek a híres Nasca vonalak Dél-Amerikában, azok a csodálatos jelek és rajzok, amiket csak magasból, repülőgépről lehet igazán látni és értelmezni. Állat- és emberábrázolások, kolibri és majom sziluettek, hosszú-hosszú egyenes vonalak látszanak a kősivatagban fölülről úgy, hogy a földfelszínen szinte semmi sem árulkodik a jelenlétükről. Még ma is rejtély, hogy pontosan kik és milyen célból alkották meg ezeket a csodálatos jeleket és egyáltalán hogy voltak képesek olyan rajzokat készíteni, amiket csak a magasból lehet fölfogni, értelmezni!

A repülés által nagyon sok olyan jelenséget észre lehet venni a földfelszínen, amit a földről egyáltalán nem látni.

Bár különleges földfelszíni rajzok Magyarországon nincsenek, azért itthon is van mit kutatni a levegőből. Az előttünk itt élt számtalan kultúra és nép földfelszín alakító, építő tevékenységének nyomai még sokáig láthatóak maradnak. Több ezer éves földvárak, sáncok, utak és épületek nyomait lehet látni föntről. A rómaiak által épített birodalmi határvonal, a limesút még 1600 év távlatából is sok helyen kirajzolódik a szántások alatt itt nálunk, Magyarországon is. Ősi, 3500 éves bronzkori földvárak körvonalait lehet kifürkészni a levegőből. Szerencsére ilyenből is több van a mai Magyarország területén. Középkori templomok alapvonalai, épületek nyomai várnak arra, hogy előbb-utóbb őket is észrevegye valaki. Néhány évvel ezelőtt egy olyan római települést találtak repülőgéppel Tolna megyében, aminek létezését már korábban feltételezték a szakemberek, csak nem tudták, hogy hol van.

Engem már 6-7 éve foglalkoztat a tereprégészeti tudomány. Most, hogy végre teljesen szabadon tudok repülni motoros siklóernyőmmel, elhatároztam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és nemcsak “for fun” repülök, hanem kutatok is közben. Így már a motoros kiképzésem kezdetén azonnal belefogtam saját légi régészeti kutatásaimba. Minden repülésnek régészeti célt adok, és olyan területek fölött repülök, ahol ismert, vagy sejthető, hogy régészetileg értékelhető dolgokat láthatok arra. Idén tavasszal kezdtem a munkát, de máris vannak érdekes eredmények (lásd a mellékelt képeken).

Többfajta céllal lehet “légi régészkedni”: legkülönlegesebb ága az a kutatómunka, amikor még addig egyáltalán nem ismert régészeti lelőhelyet sikerül fölfedezni. Ez a legnagyobb sikerélmény. Ilyenek lehetnek a föld alatt rejtőző épület alapok, földvárak, falazatok nyomai.

Sok, szabályos vonal egy búzatáblában (Pest megye)
Fotó: Rákóczi Gábor

Épület nyoma (Tolna megye)
Fotó: Rákóczi Gábor

Szintén fontosnak gondolom az ismert jelenségeket, lelőhelyeket is megörökíteni, mert ezek folyamatosan pusztulnak, így látványukat, korábbi állapotuk légi képét meg tudjuk őrizni.

Vaskori sánc (Százhalombatta)
Fotó: Rákóczi Gábor

Harmadik feladat pedig a régészeti föltárások rendszeres fotózása a levegőből a föltárást vezető szakemberek számára.

M6-os autópálya föltárás részlet (Érd)
Fotó: Rákóczi Gábor

Mindhárom területtel egyaránt foglalkozom, bár nincs könnyű dolgom. Először is azért, mert mindenfajta régészeti célú légi fotózáshoz a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye szükséges, ezt pedig csak hivatásos régészek igényelhetik meg, én pedig nem vagyok az.

Szintén komoly probléma, hogy bár nyilvánvalóan jelentős értéket képvisel például egy régészeti lelőhely fölfedezése a levegőből, mégis nagyon nehéz ezt a kulturális tevékenységet “értékesíteni”. Bár egyáltalán nem gondolkodok komoly üzleti vállalkozásban a légi régészet terén, mégis fontosnak hiszem, hogy valamilyen szintű költségtérítést kieszközöljek a munkáért, enélkül ugyanis egy öncélú, súlytalan, amatőr kutakodássá fog fajulni a tevékenységem idővel, ezt pedig nem akarom. Pont az a célom, hogy a következő években alapos, igényes és hasznos kutatómunkát tudjak kifejteni a régészeti szakmának.

További nehézség, hogy bármit is látsz és fényképezel a levegőből, még nagyon sokáig nem fogod tudni, hogy valójában mit is fedeztél föl. Csakis régészek tudják megmondani, hogy ismert-e az a jelenség vagy még nem; szintén ők azok, akik később terepbejárással, felszíni vizsgálatokkal, esetleg föltárással meg tudják határozni, hogy igazán mit láttál föntről.

Fenti okok miatt légi régészeti kutatómunkát csak akkor csinálhat komolyan egy külsős sportrepülő, ha az erőfeszítéseit a régészek is támogatják. Ezért munkám nem kis részét a szakmai kapcsolatépítés teszi ki.

Repülőmúltamról

Kiskamaszkori farkashegyi vitorlázórepülő évek, később 9 év gödöllői ejtőernyőzés, összesen 403 ugrás és további 4 év gyalogos siklóernyőzés után idén tavasszal kezdtem motoros siklóernyőzni. Most 50 óránál tartok. Már a motoros repüléseim legelején belefogtam a Légi Régészet megismerésébe. A repülésért 20 éve rajongok, a tereprégészet után pedig 6-7 éve érdeklődök, így végre lehetőségem nyílott a két terület összekapcsolására.

Hihetetlen szabadságot és függetlenséget jelent a motoros siklóernyőzés még a hagyományos siklóernyőzéshez képest is. Most kezdem igazán, nap mint nap átérezni azt a csodálatos élményt, amit az önálló, független, szabad repülés ad. Ennek a szabad világnak töredékét sem kaptam meg korábban siklóernyősként, vagy ejtőernyős életem során, holott ezt keresem már 20 éve. Úgy érzem, hogy a motoros siklóernyőzésben megtaláltam a szívemhez legközelebb álló repülési formát. Ez a sport a legolcsóbb valós repülési mód, és egyben a legszabadabb is. Nekem még azt is lehetővé teszi, hogy különleges érdeklődésemnek, a légi régészetnek hódoljak.

Minden repülőtársamnak jó leszállásokat kívánok!

Rákóczi Gábor