A “mentőernyő használat szakoktatója” jogosítás

Írta:

Szabó Péter (2005.)

A siklóernyős sport fejlődésével, és egyre sokrétűbbé válásával hazánkban az a rendszer alakult ki, hogy a siklóernyős oktatók az oktatói jogosításukat az egyes speciális szakterületekre szakoktatói jogosítással egészíthetik ki. Ez a rendszer így nagyon jó, hiszen így nem kell minden oktatónak minden területen otthonosnak lennie, és minden területet biztos, hogy szakértő, specialista fogja oktatni. Jelenleg a következő speciális szakoktatói jogosítások vannak érvényben: csörlés szakoktatója, tandemrepülés szakoktatója, segédmotoros repülés szakoktatója, biztonságtechnikai szakoktató, és végül a legfrissebb, 2004. év vége óta, a mentőernyő használat szakoktatója.

Az egyes szakoktatói kiterjesztések megszerzésének alapvető feltétele a “C” siklóernyős oktatói jogosítás megléte. Ennek megléte esetén teljesíteni kell az adott szakterületre előírt minimális gyakorlati szintet, majd vizsgázni kell a siklóernyős szakágvezető által megjelölt módon (elméleti és gyakorlati vizsga).

A “mentőernyő használat szakoktatója” jogosítás megszerzéséhez minimum 10 darab, föld feletti, siklóernyős mentőernyővel történt, gyakorló vagy éles mentőernyő nyitás igazolt meglétét, valamint többféle siklóernyős mentőernyő típus ismeretét írja elő jelenleg a kiképzési tematika. Ezek megléte esetén elméleti és gyakorlati (pl.: mentőernyő hajtogatási) vizsgát kell tenni, majd a jogosítás frissen tartásához, legalább évi 2 gyakorló mentőernyő nyitást kell teljesíteni föld fölött.

Mire jogosult ennek a szakoktatói jogosításnak a birtokosa?

Jogosult elméleti és gyakorlati mentőernyő használati oktatások valamint légi, gyakorló mentőernyő nyitó tréningek szervezésére, levezetésére.

De mik is a feladatai, egy kicsit részletesebben?

– Elméleti előadások a mentőernyő szerkezeti felépítéséről
– Elméleti előadások a mentőernyő használatáról
– Új mentőernyő / beülő rendszerek összeépítése
– Mentőernyők időszakos ellenőrzése, áthajtogatása, ebből a célból szervezett rendezvények levezetése
– Mentőernyő hajtogatás oktatása
– Földi mentőernyő használati tréningek levezetése (a mentőernyő nyitás földi gyakorlása)
– Földetérési tompítási technikák oktatása
– Légi, gyakorló mentőernyő nyitások levezetése
– Mentőernyők légi tesztelése

A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy a mentőernyő – egyes speciális esetektől eltekintve – továbbra sem kötelező felszerelési tárgy siklóernyős repülés esetén. A légi, gyakorló mentőernyő nyitás (sem föld fölötti, sem víz fölötti) elvégzése nem kötelező feltétele semmilyen jogosítás megszerzésének (kivétel természetesen ennek a területnek a szakoktatója), tehát sem a “C” oktatóé, sem az üzemi ellenőrző repülőé (tehát még egy berepülő pilótának sem kell megcsinálnia). Ebből kifolyólag – véleményem szerint – a mentőernyővel kapcsolatban semmilyen további kötelező érvényű szabály nem hozható, tehát ad abszurdum, a fenti feladatokat akárki elláthatja, ha kellő önbizalmat érez magában, és képes meggyőzni a hallgatóságát a kompetenciájáról. Ez csak egy lehetőség, hogy ezek a feladatok egy szakoktatóval is elvégeztethetőek. Ebben ez a szakoktatói jogosítás erősen különbözik a többi szakoktatói kiterjesztéstől, ugyanis más területeken kizárólag a jogosítás birtokában szabad tevékenykedni. Ez a fent említett jogi dolog miatt (vagyis, hogy a mentőernyő nem kötelező) alakult így, valamint azért, mert ez egy egyedülálló kezdeményezés, amely ismét azt bizonyítja, hogy a magyar könnyűrepülés mindig is a világ élvonalába tartozott és tartozik ma is. Jelenleg a mentőernyő használat oktatásának ez a magas szintű formája nem egy, az egész országra kiterjesztett hálózat, hanem inkább csak egy lehetőség (nem utolsó sorban a szakemberek hiánya és a kísérleti jelleg miatt is).

Azt is meg kell említeni, hogy a légi, gyakorló mentőernyő nyitásra nem mindenki alkalmas (fizikailag, egészségileg, edzettségileg), és ez a gyakorlat még megfelelő edzettség és megfelelő előkészítés mellett is tartalmaz plusz kockázatot.

Mire jó ez? Mi az értelme?

Elindult egy folyamat, az élet majd eldönti, hogy életképes lesz-e vagy sem, hogy szükség van-e rá, vagy sem. Mindenki gondolja végig, érdeklődjön olyan pilótáknál, oktatóknál, akik ismerik a módszert, nézzen utána leírásoknak, fotóknak, videóknak, és mindenki döntse-e el maga, hogy érdekli-e ez a téma részletesebben, és döntse el, hogy szüksége van-e rá.

Abban azonban biztos vagyok, hogy áttételesen még azok is profitálhatnak a mentőernyő használati tréningekből, akik maguk nem kívánnak (vagy nem tudnak) ebben részt venni, ugyanis az, hogy egyre több tapasztalat gyűlik össze ezen a téren, és egyre több, a mentőernyő használathoz jobban értő (ezáltal talán felelősebben is gondolkodó) pilótánk lesz, az minden levegőben tartózkodónak és az egész hazai siklóernyős sportnak az előnyére válik.