1. Felhőút paintball buli

2005. február 11-én, szombaton került sor az első idei klubrendezvényünkre. Mivel az időjárás hazai repülésre nem igazán volt alkalmas, erre a napra paintballozást szerveztünk. A játék lehetősége még a tavaly év végi egyesületi közgyűlésen felmerült, és elég nagy érdeklődés mutatkozott iránta, ezért Edina és Ákos január végén elkezdtek szervezkedni. Hosszas szervezés után úgy nézett ki, hogy meglesz a kellő létszám. Mivel a paintball szezon még nem indult be igazán, ilyenkor még a hétvégék is viszonylag szabadok. Máskor hónapokra előre kell jelentkezni, ha valaki az egész pályát le akarja foglalni. A létszám még az utolsó pillanatokig változott, mert pár jelentkezőt már otthonában leterítette – a nátha. Volt viszont olyan társaság is, akikkel előre nem jelentkezett ismerősök is érkeztek, így végül 18-an gyűltünk össze a Gödöllőtől nem messzi játékközpontban. A résztvevők többsége Felhőút egyesületi tag, köztünk 3 hölgy is. Voltak, akik már paintballoztak előtte, de többségünk most látott először ilyet közelről.

 

A kiszolgálással és a játékvezetéssel minden rendben volt, kedvesek, korrektek és hozzáértők voltak a játékmesterek. Négy pályán harcolt a két, 9-9 fős csapat. Épületharc mesterséges akadályokkal ellátott udvarral, labirintus autóroncsokkal körbevéve, erdei pálya lövészárkokkal, és vár elfoglalás volt a küldetés. Az első körben minden pályán 2-2 menetet játszottunk, oda és visszavágót. Egy-egy játék 15-25 percig tartott. Ezután egy órás ebédszünetet tartottunk, majd tovább folytattuk a harcot.

Nagyon izgalmas volt, és néhány tanulságot is leszűrhettünk. Az épületharc tűnt a legizgalmasabbnak, de jó volt a többi pálya is. Az erdei pályán való kúszás-mászás során jól eláztunk, a nagy hó miatt. A vár elfoglalása nagyon nehéznek bizonyult, s ez egyik csapatnak sem sikerült a megadott idő alatt. Általános tanulság volt, hogy milyen fontos a szervezettség, és a jó taktika. Voltak esetek, hogy szinte lemosta az egyik csapat a másikat a pályáról. Ezt úgy kell érteni, hogy mondjuk egy ügyes bekerítő akció révén, néhány fő veszteséggel kilőtték a másik 9 főt. A játék második felére kicsit változtak az erőviszonyok (volt, aki már nem játszott, így kicsit átvariáltuk a csapatokat). Az egyik csapatban több “határozottabb” egyén is volt, ez kicsit nehezítette a taktikai megbeszéléseket (amire általában rövid idő állt rendelkezésre), de a harc során ez jelentősen növelte a hatékonyságot, és döntőnek bizonyult. Ez egy csapatjáték. Egyéni ötletekkel nem sokáig lehetett megélni, bár voltak nagyon jó önálló kezdeményezések is.

Az is érdekes tanulság volt, hogy az, aki akár több mint 1000 lőszert is elpuffogtatott, nem feltétlenül volt eredményesebb annál, aki csak 250-400-at. Az érvényes találati rész a fej és a felsőtest. Meglepő volt, hogy milyen sok fejtalálat volt. Ez egyébként a megfelelően védő maszk miatt teljesen veszélytelen. A testlövések sem voltak vészesek, főleg azért, mert most úgyis mindenki jól alá volt öltözve a védő kezeslábasnak. Azért jó pár kék és piros foltot összeszedtünk, főleg az épületharc során, ahol elég közeli lelövések is gyakran voltak. Az erdei harcban még “fogoly ejtés” is volt, ami úgy történt, hogy egy guggolva harcoló embernek úgy mögé lopakodott az ellenfél, hogy a hátának nyomta a fegyvere csövét. A lovagias (és takarékos 🙂 harcos felajánlotta az ellenfelének, hogy eltekint az 5 cm-ről történő hátba lövéstől, ha önként halottnak nyilvánítja magát, és távozik a “halottak” gyülekezőhelyére. Sok egyéb érdekes eset is volt, a nagyon messziről történő fejbelövéstől a saját csapattárs hátba lövéséig.

Jól szórakoztunk. Ahogy elnéztük a játék végén a csillogó szemű barátainkat, elhatároztuk, hogy hagyományt teremtünk, ezért oda is kell írnunk a fenti címhez az egyes sorszámot, mert minden bizonnyal lesz még folytatása a dolognak.