Kidobjam, vagy ne dobjam?

Forrás: Írta: Fotó: Fordította: Lektorálta:

Gleitschirm 2003/7. 32. o-tól (GLEITSCHIRM SPEZIAL) Roland Würgler Roland Würgler Szabóné Koleszár Edina Szabó Péter

A fordítás közzétételéhez a Gleitschirm Magazin főszerkesztője írásban hozzájárult.
( Thermik Verlag, Stelzhamerstraße 18. A-4600 Wels;
tel: ++43 (0) 7242/45224-0; fax: ++43 (0) 7242/45224-22,
redaktion @ gleit…-mag…com, www.gleitschirm-magazin.com )
További sokszorosítás csak a szerkesztőség, és a fordító írásos beleegyezésével jogszerű!

A mentőernyő már több mint egy évtizede a siklóernyős felszerelés elválaszthatatlan részét képezi, ennek ellenére sok pilóta bánik vele mostohán. Rengeteg beszámoló enged arra következtetni, hogy még mindig sokan haboznak mentőernyőt nyitni vészhelyzetben. A helyes, és időben történő mentőernyőnyitás sok baleset kimenetelét megváltoztathatná. A profi pilóta és a Gleitschirm munkatársa, Roland Würgler már tízszer nyitott mentőernyőt. Most saját, személyes tapasztalatai alapján mondja el, hogyan készítheti fel magát egy siklóernyős pilóta egy éles mentőernyőnyitásra.

Milyen jó lenne, ha a mentőernyő fogalmát a pilóták megfelelően értelmeznék! Minél tudatosabban ássa bele magát valaki ebbe a témába, annál nagyobb az esélye, hogy helyesen és értelmesen használja majd a mentőernyőjét. Sajnos némiképp elcsépelten hangzik, hogy a helyesen használt mentőernyő a saját, személyes életmentőnkké válhat. Ezt számos példa bizonyítja.
Teszt- és akropilóta, majd a távrepülő és versenypilóta pályafutásom során újra és újra közeli ismeretségbe kerültem a mentőernyőmmel. Már tízszer mentett meg valódi vészhelyzetben. Ez nem éppen a biztonságos repülési stílusom mellett szól. Már többször megmosolyogtak amiatt, hogy túl korán nyitok. Viszont élek, és minden egyes mentőernyőnyitást sértetlenül megúsztam. Egy jól karbantartott, rendesen behajtott és helyesen használt mentőernyőben tehát nyugodtan megbízhatunk.

Először is a legfontosabb

Repülés közben két magassági tartományt különítek el: a talaj fölötti 50 méteres, vagy még nagyobb mentőernyőnyitási magasságot, és a 30 méter alatti tartományt. Minden pilótának, minden egyes pillanatban meg kell tudnia mondani, hogy éppen melyikben repül. 30 és 50 méter között egy tökéletes mentőrendszer még kinyílik. Én magam már kétszer nyitottam kb. 30 méteres magasságban: egyszer egy meredek spirálból következő szárnyvégbefűződés, egyszer pedig zsákrepülés miatt. A mentőernyőm mindkét esetben még éppen kinyílt. Viszont ha pl. helytelen karbantartás miatt csak 1-3 másodpercet is elveszítünk a nyílásnál, akkor – repülési helyzetünktől függően – még az 50 méteres magasság sem elég. Ha tehát kritikus helyzetbe kerülünk – például nagy féloldalas csukódást kapunk -, fontos tudnunk, hogy van-e elég magasságunk reagálni rá, vagy nincs.

Ha a pilóta megközelíti az 50 méteres döntési magasságot, akkor nem szabad késlekednie, hanem azonnal mentőernyőt kell nyitnia. Ez az a magasság, ahol a késlekedés már sok pilóta vesztét okozta. Nagy féloldalas csukódás gyakran történik talajközelben, és többek között ezért kerül sor gyakran mentőernyőnyitásra kis magasságban. Ezzel szemben, ha a pilóta még magasan van, akkor – persze ha a tudása lehetővé teszi – megpróbálhatja visszanyitni, és újra normál repülési helyzetbe hozni az ernyőjét. Ha viszont megoldhatatlan a helyzet, akkor a mentőernyőt akkor is ki kell dobni, ha magasan vagyunk. Ilyen helyzet lehet például, ha szárnyvégbefűződés miatt erős merülőspirálba kerülünk ¹ – mert ilyenkor olyan nagy túlterhelés ér minket, hogy fennáll az eszméletvesztés vagy a pánikba esés veszélye -; vagy például az extrém belengés, amikor a kupola erősen hátra, majd előre lendül, esetleg be is csukódik (ilyenkor fennáll a kupolába esés veszélye).
Az ilyen helyzetek megoldása érdekében alaposan be kell gyakorolni a mentőernyő fogantyú megragadását.

Mentális felkészülés

Ha valaminek gyorsan és lehetőleg optimálisan kell működnie, akkor persze az a jó, ha többször is be lett gyakorolva a szükséges mozdulat. A mentális tréning segítségével majdnem olyan jól fel lehet készülni a vészhelyzetekre, mintha valóban átéltük volna a helyzetet. Ez a módszer egyébként az élet más területein is alkalmazható olyan esetekre, amelyek nagyon gyorsan zajlanak le, vagy ritkán fordulnak elő.

A legjobb, ha becsukjuk a szemünket, és elképzelünk egy olyan vészhelyzetet, amely valóban előfordulhat. Elképzelhetjük például, hogy összeütközünk egy másik ernyőssel. Lelki szemünkkel keressük meg a kioldófogantyút, gondoljuk végig, ahogy erőteljesen kihúzzuk a mentőernyőt a tokból, és eldobjuk a szabad légtérbe, ahol sem a saját ernyőnk, sem a másé nem zavarja. Ezt a ?vizualizációt” érdemes újra és újra végigjátszani más és más változatokban. Aztán ha egyszer tényleg összeütközünk valakivel, ami tulajdonképpen ritka esemény – bár én sajnos kétszer is átéltem -, akkor jó esélyünk van arra, hogy a mentőernyőt valóban ki fogjuk dobni. A vizualizálás segítségével a féloldalas csukódás és a megoldásához szükséges pilótareakció is jól begyakorolható. Vagy egy másik példa: a gyakorlatlanabb pilótáknak érdemes a siklóernyős start folyamatát is gondolatban végigjátszaniuk. A mentális tréning után sokkal jobban fognak startolni, majdnem olyan jól, mintha előtte tényleg begyakorolták volna a startot.
A versenysízők és a Forma-1-es pilóták is alkalmazzák a mentális tréning módszerét. Ez a gyakorlat nekünk ugyanolyan hasznos.

Felkészülés gyakorlati tréning segítségével

A legcélszerűbb, ha úgy ismerkedünk meg a mentőernyőnkkel, hogy valóban kidobjuk. Speciális, tornatermi tréningeken felfüggesztett helyzetben lehet gyakorolni a mentőernyőnyitást. Az ilyen tréningek nagyon hasznosak, a mentőernyő valódi használatát azonban csak a levegőben lehet megtanulni. A biztonságtechnikai tréningeken ez víz fölött, mentőmellényben és mentőcsónak biztosításával majdnem veszélytelenül végrehajtható. A hátránya az, hogy aztán a teljes felszerelést meg kell szárítani.

Ha elég vastag télen a hótakaró – legalább fél méter -, akkor profi pilóták a mentőernyőnyitást talaj fölött is megpróbálhatják. ² Gyakorló nyitás esetén – annak érdekében, hogy nagyjából a kívánt helyen érjünk földet -, ne nyissunk túl magasan: 100 és 150 méter közötti magasság az ideális. A mentőernyőnyitás előtt értesíteni kell a rendőrséget. Tökéletesnek akkor mondható az előkészületünk, ha a főernyő és a mentőernyő színét is közöljük a rendőrökkel.

A gyakorlás másik hatásos módja az, hogy minden egyes repülés során legalább egyszer megfogjuk a mentőernyő fogantyút. Némi fegyelmet követel az, hogy tényleg mindig eszünkbe jusson ez a rövid gyakorlat. Ha ezt rendszeresen megtesszük, éles helyzetben sokkal gyorsabban megtaláljuk majd a fogantyút. Ráadásul ezzel a kézmozdulattal egyre inkább tudatosul bennünk, hogy mentőernyővel repülünk. Ez talán furcsán hangzik, pedig nagyon sok pilóta tényleg azért nem dobott mentőernyőt éles helyzetben, mert egészen egyszerűen nem jutott eszébe, hogy van nála. A kioldófogantyú megfogásának gyakorlása tehát nem csak gyakorlati, hanem mentális tréning is egyben.

Olyan ez, mint a vadnyugaton: aki hamarabb meghúzza, tovább él!

Ami a mentőernyőnyitás után következik

Ha a mentőernyő kint van, és nyitva is van, fontos dolog következik. Amennyire csak tudjuk, meg kell állapítanunk a maradék magasságunkat, és lelki szemeink előtt le kell játszanunk a földetérést: lábakat összezárni, a talajfogást követően térdre rogyni, oldalt eldőlni és az energiát guruló mozgássá alakítani a hátunkon keresztül. Ha lehetséges, akkor még a talajfogás előtt forduljunk a sodródás irányába, hogy ne üssük meg a tarkónkat.

Miután tehát ily módon gondolatban felkészültünk a földetérésre, az ereszkedésre kell koncentrálnunk. Egy jó mentőernyő azonnal ?átveszi az irányítást”, és különösebb lengés nélkül ereszkedik lefelé. A beomlott főernyő a sikeres mentőernyőnyitás után gyakran újra kinyílik, és enyhe V-állásba kerül a pilóta előtt. Ez némi vízszintes sebességet biztosít, arccal előre haladunk. ³

A háromszög alakú mentőernyők vízszintes sebessége miatt fennáll az a veszély,
hogy a pilóta belerepül a főernyőbe; ilyenkor először is szabad kilátást kell biztosítanunk magunknak.

A fékek segítségével a repülési illetve ereszkedési irányt valamennyire befolyásolhatjuk. Nekem már sikerült így kikerülnöm egy sziklát. Ha a mentőernyő nem elég stabil, és van magasságunk, B-stall segítségével megpróbálhatjuk stabilizálni a rendszert. Ha viszont az ereszkedés elég stabil, akkor nem ajánlom a B-stallt, mert lengést idézhet elő. ⁴

Ha a mentőernyő és a főernyő V-be állnak, akkor B-stall
vagy a képen látható módon a fékek segítségével beomlaszthatjuk a főernyőt.

A mentőernyőnyitás után fogjuk meg újra a fékzsinórokat, mert egyrészt előfordulhat,
hogy a mentőernyő nem nyílik ki tökéletesen, másrészt előfordulhat, hogy a főernyő irányításával
befolyásolni tudjuk a sodródásunk irányát. ⁵

Amint talajközelbe érünk, már csak a földetérés helyére kell koncentrálnunk. Ha háztetőre vagy fára érkezünk, a lehető leggyorsabban biztosítani kell magunkat, nehogy másodszor is lezuhanjunk. A vízre érés a legveszélyesebb. Igaz, hogy maga a becsapódás veszélytelen, de ahhoz, hogy ne fulladjunk meg, még a levegőben ki kell csatolni a combcsatokat, és aztán, ha lehetséges, a mellcsatot is, és még a vízre érés előtt ki kell ugrani a beülőből. ⁶ Így el tudunk távolodni a zsinóroktól, és képesek leszünk úszni. A vizes ruházat, a nehéz cipők és esetleg a hideg víz még mindig olyannyira megnehezítik az úszást, hogy a veszély ténylegesen csak akkor hárul el a fejünk fölül, ha már elértük a szárazföldet.

Amin a nyitás gyorsasága múlik

A legtöbb időt azalatt veszítjük el, amíg eldöntjük, hogy mentőernyőt fogunk nyitni. Fontos az is, hogy a végrehajtás kifogástalan legyen. Ez a fogantyú megfogásával kezdődik. A fogantyúnak elég nagynak kell lennie, és olyan alakúnak, hogy egy kézzel, kesztyűben is gond nélkül meg lehessen fogni. Lehetőleg a pilóta látómezejében kell lennie. A tépőzárnak, amely a tokhoz rögzíti a kioldófogantyút, nem szabad túl erősnek lennie, és nem szabad rossz húzási irányba esnie, mert akkor a nyíró irányba eső húzás esetén a tépőzárak túl erősen tartanak. Ha rendszeresen kinyitjuk a tépőzárat, csökkenthetjük a tapadást. Ha a fogantyú szakadóelemmel van rögzítve, az eltépéséhez szükséges erőnek nem szabad túl nagynak lennie. A fogantyú és a belső konténer közötti összekötő elemnek nem szabad túl hosszúnak lennie, a rövidebb karú pilótáknak is gond nélkül ki kell tudniuk emelni a belső konténert.

Egy nyitótüske jobb, mint kettő, vagy három, mert minden egyes tüske növeli a nyitási erő igényt, márpedig annak nem szabad túl nagynak lennie. Fontos, hogy a tüskéhez vezető összekötő elem feszüljön meg először, mielőtt megfeszül a belső konténer szalagja. Máskülönben a tüske nem jön ki és zárva tartja a belső konténert. Ez helytelen hajtogatás esetén fordulhat elő, vagy akkor, ha megrövidítjük a belső konténer és a fogantyú közötti összekötő tagot anélkül, hogy a tüskéhez vezetőt is megrövidítettük volna.

Rakétás nyitórendszer működtetése egy bemutatón

Ha fúj a szél, a nyitott mentőernyő a nagy alaki ellenállása miatt nagy húzóerőt fejt ki

A következmények végzetesek lehetnek…

A mentőernyők behajtását illetően a négy oldalú konténer az előnyös, mert abból gyorsan kiszabadul a mentőernyő, és nem tud megszorulni. ⁷

A megbízható és gyors nyílás másik alapfeltétele a mentőernyő gondos karbantartása. Ezzel kapcsolatban több uralkodó nézet is létezik. Szerintem elég évenként áthajtani az ernyőt, ha év közben egyszer sem érte nedvesség. Természetesen jobb, ha még gyakrabban áthajtjuk az ernyőt, sőt, egyes gyártók ezt elő is írják. ⁸

Alain Zoller bemutatja a helyes hajtogatást

Minden repülés előtt érdemes leellenőrizni a tüskét, hogy nem húzódott-e ki, nem fordult-e el, nem tekeredett-e meg. A mentőernyőnyitáshoz szükséges és rendelkezésre álló erőt lehetőleg magához a kidobáshoz kellene tartalékolnunk. Kerüljük a fölösleges súrlódást, mert az pazarolja az erőnket. A nyílási idő attól is függ, hogy a mentőernyőt erőteljesen dobjuk-e ki, vagy csak leejtjük, mint egy forró krumplit.

A mentőernyő elhelyezése

Viták tárgyát képezi a mentőernyő elhelyezésének kérdése is. Ez a téma már szinte vallási háborúhoz vezet. Minden egyes elhelyezésnek megvan a maga előnye és hátránya.

Ha a mentőernyő elöl van, a két tartókarabinerre rögzítve, a pilóta látómezejében, akkor vészhelyzetben nehezebb ?megfeledkezni róla”. Másik előnye, hogy a kidobás tetszés szerint jobb és bal kézzel is végrehajtható. Hátránya lehet, hogy ha megtekerednek a tartóhevederek, akkor a tok úgy megfeszülhet, hogy nem tudjuk kihúzni a tüskét.

Az oldalt rögzített mentőernyőnél is előnyt jelent, hogy nem feledkezünk meg róla. Ha nehéz a mentőernyő, akkor kellemetlen lehet az aszimmetrikus terhelés.

A hátul, vagy alul elhelyezett mentőernyők aerodinamikai szempontból előnyösek. A kioldót azonban itt is a pilóta látómezejében kell rögzíteni, ez pszichológiai szempontból is fontos. Mentőernyőnyitásnál a mentális szempont a legfontosabb tényezők közé tartozik. Az valóban nagyon fontos, hogy technikailag is minden tökéletes legyen, de még fontosabb, hogy vészhelyzetben tényleg ne vacakoljunk, hanem dobjuk ki a mentőernyőt.

A középzsinórokról

Az én saját magánvéleményem a középzsinóros mentőernyőkkel kapcsolatban a következő: a középzsinór segíti a mentőernyő nyílási folyamatát, de ha túl rövid, akkor a mentőrendszer nyomásközéppontja mélyre kerül, ami ugyan valamennyire megnöveli a vetületi felületet, viszont jelentősen fokozza a lengésre való hajlamot. Szerintem a rövid középzsinórral alig rövidül meg a nyílási idő. A másodperc törtrészéről van csak szó. Ezért én a jobb stabilitás érdekében hosszú középzsinórt javasolnék, vagy egyáltalán nem használnám. Léteznek olyan régebbi, hagyományos, körkupolás mentőernyők, amelyek nem rendelkeznek középzsinórral, megbízhatóan nyílnak, és nem, vagy csak kicsit lengenek. A lengésnek nem csak konstrukciós okai vannak, hanem a mentőernyő felülete is befolyásolja. A nagyobb kupolák lassabban merülnek és stabilabbak. A régi típusú, kis méretű, rövid középzsinórral ellátott mentőernyőket én veszélyesnek tartom, és szerintem le kell cserélni őket.

Lábjegyzet:

1Erről szól Szabó Péter írása, melynek címe: “A 31. mentőernyőnyitásom története” (a fordító megjegyzése)

2A talaj fölötti mentőernyőnyitás gyakorlására mentőernyőnyitó tréningeinken van lehetőség. Vastag hótakaróra nincs szükség, csak egy speciális mentőernyőre, és alapos elméleti – gyakorlati felkészülésre. Felkészülés hiányában a vastag hótakaró sem biztos, hogy segít. (a fordító megjegyzése)

3 Ezzel nem értek egyet. A V-be állás egy komoly, kezelést igénylő probléma lehet. Az összecsukott főernyő miatt enyhe V-be állt rendszerrel tapasztalataink szerint hátrafelé haladunk. (a lektor megjegyzése)

4Úgy érzem, nincs eléggé hangsúlyozva a beomlasztás fontossága. Egy V-be állt rendszernek olyan kicsi lehet a vetületi felülete, hogy a merülősebesség meghaladhatja a 10 m/s-ot. A főernyő összeomlasztása nagyon fontos. Inkább lengjünk egy kicsit. Olvasd el Szabó Péter írását a V-állásról, részletesen szerepelnek benne az egyes omlasztási módok előnyei és hátrányai. Egyébként a mentőernyőnyitások során egyszer sem tapasztaltuk, hogy a B-stall idézett volna elő lengést. (a fordító megjegyzése)

5Szerintem a főernyő fékekkel való irányítása a mentőernyőnyitás után irreális elképzelés, ezért nincs értelme a fékeket fogni. Legalább az egyik kezünkre szükségünk van a főernyő összeomlasztva tartásához. (a lektor megjegyzése)

6Vigyázat, elég nehéz megbecsülni a magasságot. Legjobb, ha a vízfelszín érintésének pillanatában fordulunk ki a beülőből, fél kézzel tartva azt. Ha csörlésből repültél, vízre érés előtt ne felejtsd el időben levágni a csörlő Y-t. A vízre érés témájában ajánlom, olvasd el Szabó Péter “Vízreszállás siklóernyővel” című cikkét. (a fordító megjegyzése)

7Magyarul boríték alakú konténernek nevezzük, de ez sem tökéletes kifejezés. Négyfelé szétnyíló konténert kell elképzelnünk. (a fordító megjegyzése)

8Egy gyakorlati teszt azt bizonyította, hogy a behajtást követő 30 napig nyílik a leggyorsabban egy mentőernyő. Ezután, ha nem is túl nagy mértékben, de növekszik a nyílási idő. Ennek ellenére, megfelelő tárolás esetén az éves áthajtási időt én is teljesen megfelelőnek tartom. (a lektor megjegyzése)