A mentőernyők piacának áttekintése

by Felhőút · Published 2007-01-19 · Updated 2009-03-10

A mentőernyők piacának áttekintése

Forrás:

Írta:
Fotó:
Grafika:

Fordította:
Lektorálta:

Gleitschirm 2003/7. 26. o-tól (GLEITSCHIRM SPEZIAL)
Matthias Hauptmann
Urs Haari
JPB
Sup’Air
Szabóné Koleszár Edina
Szabó Péter

A fordítás közzétételéhez a Gleitschirm Magazin főszerkesztője írásban hozzájárult.
( Thermik Verlag, Stelzhamerstraße 18. A-4600 Wels;
tel: ++43 (0) 7242/45224-0; fax: ++43 (0) 7242/45224-22,
redaktion @ gleit…-mag…com, www.gleitschirm-magazin.com )
További sokszorosítás csak a szerkesztőség, és a fordító írásos beleegyezésével jogszerű!

Régen a mentőernyőpiacot néhány kimondottan erre szakosodott gyártó uralta. Ma már egyre több siklóernyő gyártó kínál a siklóernyő kupolák mellett saját fejlesztésű, különböző méretekben létező mentőrendszereket is. A német nyelvterületek pilótái több mint 70 különböző modell és azok különböző méretei közül választhatnak. A Gleitschirm Magazin teljesen felderítette ezt a piacot.

A siklóernyősök számára kifejlesztett első mentőernyők a körkupolás ernyők voltak, amelyek éppúgy, mint a maiak, eldobós konténerbe voltak helyezve. A henger alakú tokba behajtott Charly Second Chance pont háromszor akkora volt, mint egy kólás doboz, és az akkori, spártaian egyszerű beülő tartókarabinerére volt lógatva tépőzárak és egy heveder segítségével.

Aztán más nyitási módok is megjelentek a piacon, és többnyire ugyanolyan gyorsan el is tűntek. Ilyenek voltak a piropatronos rakéták, amelyek 3 réteg ernyőanyagon keresztül is áthúzták a mentőernyőt, így még a kupolába esett pilóták is tudták használni. Egy másik megoldás az volt, hogy egy megfeszített acélrugó távolította el a belső konténert a pilótától. A rugós nyitóernyők már rég eltűntek a piacról, a rakétás mentőernyőket a lábról induló csupaszárny Swiftek és az UL-ek használják – siklóernyősök számára szükségtelennek s drágának bizonyultak. A legegyszerűbb megoldás terjedt el.

A felfüggesztőhevedereknek a beülőhöz való csatlakoztatásának módja is kifinomodott. Kezdetben az egy ponton, féloldalasan felfüggesztett pilóta ferdén lógva ereszkedett a mentőernyővel – talpon maradós vagy legalább valamennyire kontrollált földetérésről szó sem lehetett. A beülőhöz rögzített felkötőtag most már rég a vállakhoz vezet, ami kontrollált földetérést, vagy kedvező esetben akár talponmaradós földetérést is lehetővé tesz.

Maguk a körkupolák is finomodtak, létrejött például a középzsinóros megoldás (Pull Down Apex). Ma már majdnem minden körkupolás mentőernyőt ellátnak középzsinórral. A középzsinór a kupola tetejét lefelé húzza, ez meggyorsítja a nyílást, és csökkenti a merülősebességet.

A zsinórzat és a kéménynyílás: A körkupolás mentőernyők ma már mind behúzott közepűek.
A kupola tetejét a középzsinór lehúzza, és a kéménynyílás aerodinamikai szempontból kedvező áramlást biztosít.
Az eredmény: gyorsabb nyílás, lassabb merülés, viszont nem annyira stabil a rendszer.

A duplakupolás rendszer is egész jól elterjedt. A duplakupoláknál a két, egymás fölé rögzített kupola közötti rések segítségével a mentőrendszer gyorsabban nyílik, és stabilabb. Ezek a mentőernyők valamivel drágábbak, mint a hagyományosak, egy kicsit nagyobb a térfogatuk, és nehezebb behajtani őket.

Duplán bizonyított:
A Charly Produkte cég egy évtizede gyártja a jól bevált Revolution mentőernyőt.

Dupla előny:
A dupla kupolák esetében nem csak a nyílás gyorsabb,
hanem az ereszkedés is stabilabb.

Dupla munka:
A dupla kupolát némileg nehezebb legyártani, és körülményesebb behajtani.

Irányíthatóság

Egy gyöngéje azonban minden mentőrendszernek van, az, hogy nem irányíthatóak. Az esetek túlnyomó többségében a pilóta annak is örül, hogy nem szabadesésben kell földet érnie, hanem csak 5-6 m/s-mal. Ez a merülősebesség kb. 2 méteres magasságból történő leugrásnak felel meg, amit egy normálisan edzett embernek tulajdonképpen sértetlenül ki kell bírnia. Gond akkor van, ha a mentőernyőt egyenetlen terepen, fák fölött, magasfeszültségű vezetékek, vasúti vezetékek vagy víz fölött kell nyitnunk. Az egyetlen adu ilyenkor az irányíthatóság.

Rogallo típusú mentőernyő:
a High Adventure “Beamer” nevű ernyője működés közben.

Az irányíthatóság legfontosabb feltétele, hogy legalább minimális vízszintes sebessége legyen a mentőernyőnek. A körkupolás ernyőknél ezt réseléssel oldják meg (1-es siklószám érhető el ezzel a módszerrel), de léteznek más megoldások is. Francis Rogallo az 50-es években a NASA számára megalkotta konstrukciója második generációjának legeredményesebb képviselőjét, abból a célból, hogy az űrhajók visszatérő kabinját siklórepülésben hozhassák vissza a földre (3-as siklószáma volt a rendszernek). Az űrhajósok végül felhagytak a használatával, viszont nálunk, motornélküli repülőknél – módosított formában és kisebb méretben – jól bevált. ¹

Rogallo elven működő, irányítható mentőernyő.
Az egyszerű felület egy bizonyos mértékű siklószám eléréséhez elegendő felhajtóerőt termel.

Egy mentőernyő irányíthatósága általában annál jobb, minél inkább működésképtelenné tehető a főernyő. Legjobb, ha teljesen összeomlasztjuk, vagy leoldjuk, amihez viszont speciális leoldózárra van szükségünk ² Általában az irányítható mentőrendszerek drágábbak, bonyolultabbak és nehezebb behajtani őket, mint a hagyományosakat.

Teljes leoldás: A Charly leoldókarabinere a főernyő leválasztására szolgál.
Egy pár ilyen, DHV alkalmas leoldó 86 Euroba kerül.

A beülők

Az alábbiakban négy különböző, általánosan elterjedt elhelyezési módot mutatunk be. Az, hogy melyiket választjuk, az egyéni ízléstől függ. Nem csoda, hogy a beülőgyártók két-három különböző elhelyezési variációt is lehetővé tesznek.

Fontos, hogy a mentőernyőt szakember helyezze be a beülőbe. Németországban kötelező bevizsgáltatni, hogy kompatibilis-e a mentőernyő a beülővel. Ha nem kompatibilisek, akkor előfordulhat, hogy a mentőernyő megszorul a beülőben, és nem lehet kidobni. ³

Ellenőriznünk kell, hogy a beülő és a mentőrendszer kompatibilisek-e,
mert ha nem, gondunk lehet a konténer kiemelésével.

A mentőernyő elhelyezése a beülőn

A mentőernyőnek a beülőre illetve beülőbe való rögzítésére több lehetőség is van. Mindegyiknek megvan a maga előnye (+) és hátránya (-):

Oldalkonténer:

+ kézre esik a kioldó
– aszimmetrikus terhelést okoz a beülőn

Hát- vagy nyaki konténer:

+ szimmetrikus
+ védve van a hótól és talajnedvességtől
– a kioldófogantyú általában a pilóta látómezején kívül található
– általában kevés miatta a pakolóhely a beülő hátuljában
– a nyaki konténer összeakadhat a főernyő zsinórjaival

Ülődeszka alatti elhelyezés:

+ szimmetrikus
+ rövid a dobási úthossz
– nem hagy elég helyet a protektornak
– előfordulhat, hogy a gyorsítózsinór útban van a mentőernyőnek

Frontkonténer:

+ szimmetrikus
+ a látómezőben van a kioldó
+ mindkét kézzel kidobható
– zavarhatja a pilótát
– tandemben használhatatlan

A DHV tesztelési eljárása

Ahhoz, hogy a DHV elfogadjon egy mentőernyőt, az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

– A kupolának adott terhelés mellett ki kell bírnia 3 nyitást 150 km/h-nál
– Az adott terhelés mellett a merülés nem lehet nagyobb 6,8 m/s-nál

A megfelelő mentőernyő kiválasztásánál vigyázni kell egy trükkre. Noha sok mentőrendszer az adattáblán feltüntetett terhelés mellett átment a teszteken, a DHV által még elfogadott merülést csak kisebb terhelés mellett érik el. Az “ajánlott maximális terhelés” tehát sokszor csak csúsztatás. ⁴

Másik fontos szempont a mentőernyő választásnál, hogy el van-e látva a rendszer amortizátorral (shock-absorber), magyarán energiaelnyelő rendszerrel. Az anyag, vagyis a zsinórok, a varrások és a kupola anyaga ugyanis minden egyes nyitásnál fárad. A nagy nyílási terhelés csökkentése érdekében egyes gyártók lehajtogatják és levarrják a felszakadó hevedert. Nyitásnál először ez a varrás szakad el, ami sok energiát elnyel. Használat után aztán a mentőernyőt el kell vinni a gyártóhoz, és az amortizátort újra le kell varratni. Ha ezt elmulasztjuk, a következő nyitásnál a nagy terhelés hatására megsérülhet a mentőernyőnk.

Amortizátor:
A varrás felszakadása felemészti a nyílási terhelés egy részét.

Egyéb tesztnormák

A mentőrendszereket a DHV-n kívül az Afnor, vagy az Európai Uniós EN-12491 szabvány szerint is lehet teszteltetni. A fenti EU szabvány Németországban nem elég, – a DHV pecsétje nélkül a mentőernyő nem számít engedélyezettnek. Ausztria a főernyők és mentőernyők gyártására vonatkozó német előírásokat követi. A svájci és a francia előírások messze a legliberálisabbak, ezekben az országokban ugyanis nem léteznek kötelező normák a mentőrendszerekre vonatkozóan. Ez a szabadság azt eredményezi, hogy elképesztően nagy a választék mentőernyőkből; olyan országok mentőernyői is jelen vannak a piacon, mint pl. Franciaország, Spanyolország, Svájc, Brazília, Csehország vagy Szlovénia.

Megjegyzések a mentőernyőkre vonatkozó szabványokkal kapcsolatban

Az európai piacokat mentőernyőkkel telítő gyártók az eltérő szabványok miatt kutyaszorítóba kerültek. Megkérdeztük erről a francia Philippe Clerjont, aki a Sup’Air cég vezetőjével, Pierre Bouilloux-val együtt évente 1500 mentőernyőt gyárt, és ad el.
?Rettentő nehéz úgy kifejleszteni egy mentőernyőt, hogy mindkét szabványnak megfeleljen. Az európai uniós szabvány a merülősebességre és a stabilitásra helyezi a hangsúlyt, a DHV a nyílási sebességre. Ha egy mentőernyő meg is felel valamelyik teszten, egyáltalán nem biztos, hogy a másikon is átmegy. Akkor most melyik típus a jobb? A végfelhasználók számára ez igencsak nehéz kérdés.”
Egy biztos: egy német Sup’Air mentőernyő nem ugyanaz, mint egy francia… (SB)