Irányítható legyen a mentőernyő, vagy ne?

Forrás: Írta: Fordította: Lektorálta:

Gleitschirm 2003/7. 44. o-tól (GLEITSCHIRM SPEZIAL) Stefan Kurrle Szabóné Koleszár Edina Szabó Péter

A fordítás közzétételéhez a Gleitschirm Magazin főszerkesztője írásban hozzájárult.
( Thermik Verlag, Stelzhamerstraße 18. A-4600 Wels;
tel: ++43 (0) 7242/45224-0; fax: ++43 (0) 7242/45224-22,
redaktion @ gleit…-mag…com, www.gleitschirm-magazin.com )
További sokszorosítás csak a szerkesztőség, és a fordító írásos beleegyezésével jogszerű!

Irányítható legyen a mentőernyő, vagy ne?
A válaszunk tulajdonképpen szubjektív… Felkértünk egy “rogallo-ellenes” szakembert, hogy foglaljon állást a témában. Stefan Kurrle a Perché / Independence munkatársa 15 éves tapasztalatra tett szert a mentőernyőgyártásban. A Finsterwalder által később megvásárolt Charly gyárat Stefan bátyja, Uri Kurrle alapította. A középzsinóros mentőernyők, illetve a gyűrűs rendszerű kupolák kifejlesztése is ehhez a gyárhoz kapcsolódik.

Kb. 10 évvel ezelőtt egy 9 cellás ugróernyőből és egy speciális leoldószerkezetből álló leoldórendszert (Cut-Away System) tanulmányoztunk. Több mint 1000 nyitás bizonyította a biztonságos működést. Annak ellenére, hogy végül is a Cut Away a számos teszt alatt tökéletesen teljesített, nagyon intenzív piaci bevezetésre lett volna szükség, és a hagyományos körkupolás mentőernyőkhöz képest sokkal drágább volt, és nehezebb volt karbantartani.

A rogallok 1997/98 táján kialakuló új irányzatára azonnal reagáltunk, mivel ettől a rendszertől azt vártuk, hogy ötvözni fogja a körkupolás mentőernyők és a Cut-Away rendszer összes előnyét – az ismert hátrányok nélkül. Ez így jól is hangzik: a mentőrendszer egyszerű lenne, mint egy körkupolás mentőernyő, és irányítható, mint egy Cut-Away.

Miután a 98-as évben túl lettünk a DHV utolsó terhelési és nyílási tesztjein is, az általunk kifejlesztett rogallo rendszert – és összehasonlításképpen a versenytársaink rogalloit is – gyakorlati tesztek sorának vetettük alá. A tesztelés során a rogallo rendszer csalódást okozott (pedig ugyancsak sok pénzt fordítottunk a DHV tesztekre!). A fő probléma az ún. V-be állás (Downplane) volt, ami azt jelenti, hogy a főernyő és a mentőernyő széthúzzák egymást, ami igencsak megnöveli a merülősebességet. Ez a jelenség a tesztek során az esetek 70 %-ában fordult elő. A V-be állásnak az az oka, hogy a főernyő és a mentőernyő is felhajtóerőt termelnek, ellentétben a körkupolás mentőernyőkkel, amelyeknél csak a légellenállás lép fel. A V-be állást csak úgy tudjuk elkerülni, ha megakadályozzuk, hogy felhajtóerő termelődjön a főernyőn, amit áramlásleválasztással, illetve az egyik vagy mindkét tartóheveder leoldásával érhetünk el. Megoldás lehet az is, ha a zsinórok behúzásával beomlasztjuk a főernyőt, viszont ez mindkét kezünket lefoglalja, ezért a rogallot már nem tudjuk irányítani. A főernyőt ezért gyorsleoldó karabinerek segítségével le kell oldani. Az első ilyen leoldóknak nem volt túl jó hírük, mert hajlamosak voltak pl. berozsdásodni.

Azt, hogy a rogallok problémája nem csak elméletben létezik, az idén januárban megrendezett Bregenzerwald Kupán saját szemünkkel láthattuk. Az egyik résztvevőnek pilótahiba miatt mentőernyőt kellett nyitnia. Rogalloja kifogástalanul kinyílt, de mivel a pilótának nem volt gyorsleoldó csatja, nem tudta a főernyőt leválasztani. A két kupola elkezdett V-be állni, amit a pilóta a főernyő behúzásával még éppen meg tudott szüntetni. A rendszer viszont elég nagy sebességgel elkezdett pörögni, és a pilóta végül – szerencsére sértetlenül – beesett a fák közé.

A főernyő teljes leválasztása más okokból is fontos. Minél nagyobb ugyanis a repülésképtelenné tett főernyő légellenállása, annál kisebb vízszintes sebesség érhető el a rogalloval. Azt az esetet is el tudom képzelni, amint egy félig leválasztott, magunk után vonszolt főernyő közvetlenül a vészleszállás előtt elakad a tisztás utolsó fáiban, és a pilóta az utolsó métereket lefelé gyorsulva teszi meg.

A rogallok másik hátránya az, hogy működési mechanizmusuk aerodinamikailag viszonylag érzékeny a zavaró hatásokra. Ez azt jelenti, hogy ha a nyílási folyamatot valamilyen mechanikus hatás – pl. a főernyő zsinórjai – megzavarják, akkor a mentőernyő kupolában fellépő belső nyomás miatt a mentőernyő nem tud kibújni a zsinórok közül, és nem tud telítődni úgy, mint pl. az ejtőernyők. Még rosszabb, ha a mentőernyő orr-részén szálátcsapódás alakul ki, mert ilyenkor a rogallo teljesen működésképtelenné válik.

Problémának tartom azt is, hogy a pilótának egy szokatlan stresszhelyzetben, mindenféle gyakorlat nélkül, másodperceken belül kell az alábbi folyamatot végrehajtania: kidobni a mentőernyőt, meggyőződni arról, hogy rendben kinyílt-e, ellenőrizni a magasságot, működtetni mindkét leoldózárat, megkeresni az irányítófogantyút, irányítani az ernyőt, megállapítani a szél irányát, vészleszállóhelyet keresni, kiülni a beülőből, felkészülni a földetérésre. Én magam nem vagyok biztos benne, hogy ezt így tökéletesen végre tudnám hajtani. A hagyományos, nem irányítható mentőernyők működtetése ennél lényegesen egyszerűbb: kidobjuk a mentőernyőt, kiülünk a beülőből, ellenőrizzük a magasságunkat, felkészülünk a földetérésre. ¹

A rogallok irányíthatóságának még egy veszélye van: ha a rendszer vízszintes sebessége 15 km/h körüli, akkor a vészleszállóhely helytelen megközelítése esetén hátszeles leszállásra számíthatunk. Ha a hátszelünk mondjuk 15 km/h, akkor 30 km/h-val kell földetérnünk…

Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy az irányíthatóság vitathatatlan előnyeit túl sok kompromisszum árán érjük el. Ezek a kompromisszumok a gyakorlatban fognak majd megmutatkozni – és Murphy törvényeit nem fogjuk tudni elkerülni…-, nem pedig a tesztdobások alkalmával és a videofelvételeken.

Mindez nem azt jelenti, hogy a hagyományos körkupolás ernyőkkel megállt a fejlődés. Ezek a mentőernyőtípusok egyre jobbak lesznek. A 90-es évek elején megjelenő dupla kupolás ernyőkkel igazán stabil mentőrendszer került a piacra. A 90-es évek közepén bevezettük a csúcstechnikás gyűrűs rendszert is, amelynek ugyanakkora stabilitás és nyílási biztonság mellett jobbak voltak a merülési értékei, és kisebb volt a hajtogatott térfogata.

Mindenesetre sem a körkupolás mentőrendszerek, sem a rogallok nem tűntek ki kimagasló nyílási idővel. A teszteken az derült ki, hogy mind a hagyományos mentőernyők, mind a rogallok “ugyanúgy” megfelelnek a DHV tesztkritériumoknak.

A jól bevált, egyszerű, behúzott közepű mentőernyő: a Joker

A jövőre nézve az alábbi prioritásokat kell szem előtt tartani: a nyílási idő lerövidítése, a nyílás biztonságának növelése és a lengésre való hajlam további mérséklése. Én ugyanis nem tudok olyan esetről, amikor azért sérült meg súlyosabban valaki, mert nem volt irányítható a mentőernyője, viszont több olyan halálos baleset is történt már, amikor a mentőernyő túl későn, vagy egyáltalán nem nyílt ki.

Ezért dolgozunk már több mint másfél éve a “Sevenup” nevű, forradalmian új mentőernyő megalkotásán, amelyet eredetileg a szeptember 11-i események után a toronyházakból való menekülési lehetőség céljából kezdtünk kifejleszteni. A Sevenup alapelve a következő: hét önálló, a kilépőélek mentén egymáshoz rögzített kupola segítségével minimálisra csökkentjük a kupola térfogatát, és ezzel a nyílási időt. Még jóval a DHV tesztek előtt a nyílási időre és a lengési hajlamra vonatkozó átfogó gyakorlati teszteket végeztünk a legkülönbözőbb prototípusokkal. Az eredmény magáért beszél. A Sevenup tökéletesen stabil, és a zsinórzat különleges kialakítása miatt nagyon jó a nyílási biztonsága. A különösen gyors nyílás miatt speciális amortizátort kellett kifejlesztenünk a DHV tesztekre. Az elmúlt nyáron odáig jutottunk, hogy a DHV a tesztek sorozatán át a legapróbb részletekig megvizsgálta a különböző amortizátorainkat. Végül sikerrel jártunk. Ezzel a Sevenup a legkeményebb teszten is helytállt. Nemsoká az utolsó, a nyílási úthosszra vonatkozó teszt is lezajlik majd. Ennek során megpróbáljuk majd az előírt 60 méteres nyílási úthosszt a felére csökkenteni.

7 kicsi kupola a gyors nyílás érdekében: ez a “7Up”

Bármilyen típusról legyen is szó, nekünk, gyártóknak és a pilótáknak is az emberélet megmentése kell, hogy legyen a legfőbb célunk. Magyarán: a nyílásnak a lehető leggyorsabbnak kell lennie. Inkább kockáztassunk meg egy lábtörést, mint egy halálos balesetet.

A Charly is felhagyott az irányítható mentőernyők gyártásával

A Charly cég piacvezető a német mentőernyőgyártásban, és évente több mint ezer mentőernyőt ad el. A Stefan Kurrle által vezetett Independence gyárhoz hasonlóan már a Charly sem kínál irányítható mentőernyőket, annak ellenére, hogy a cég az első DHV alkalmasságit egy irányítható mentőernyőre, – egy réselt körkupolás ernyőre – kapta meg Németországban.

Thomas Finsterwalder, a cég vezetője a következőképpen magyarázza, miért hagytak fel a gyártással:
?Azért vonultunk vissza az irányítható mentőernyők piacáról, mert ennek a rendszernek a hátrányai sajnos meghaladták az előnyeit. Hogy csak egy példát említsek: röviddel a nyitás után teljesen véletlenszerű, hogy merre indul el az ernyő. Szerintünk egy ilyen mentőrendszer inkább profiknak való, mint hobbypilótáknak.”

“Ez a rogallo nem az a rogallo”
Elmar Vonblon állásfoglalása a rogallok témájában

“Az általunk kifejlesztett Papillon egy önálló konstrukció, amely sem a szeletek illetve a zsinórok számát, sem a felületet és a behajtás módját tekintve nem hasonlítható össze más rogallo mentőrendszerekkel. 13 éve készítünk körkupolás mentőernyőket, a Cut-Away-k kifejlesztésébe is bekapcsolódtunk, és Krippendorferrel és Schenkkel együttműködve mi is kifejlesztettünk egy leoldórendszert. Sokat tanultunk akkoriban. A több mint 7 évvel ezelőtt elkészült Papillon egyedülálló konstrukciónak számít. Megfelel a kemény DHV követelményeknek – a mentőrendszerünket bírálók ellenben sohasem jutottak el saját rogallo prototípusaik engedélyeztetéséig.
Szeretnénk néhány pontban felvázolni saját véleményünket és tapasztalatainkat:

Jóindulatú repülési tulajdonságok
Adott terhelésnél a kisebb kupolafelület hamarabb áramlásleszakadáshoz vezet. Ez a rogallokra is igaz, melyek azonban ilyenkor nem omlanak össze, hanem csak átmennek zsákesésbe, és körkupolás ernyőhöz hasonló módon merülnek. Maga a merülősebesség azonban csak kb. 1,5 m/s-mal nagyobb, mint egyébként. Az általunk kifejlesztett mentőernyő esetében a nagyobb felület, a speciális profil, illetve a beépített fékúthatároló az áramlásleszakadást teljesen kiküszöbölik, a mentőernyőt ezért nem lehet zsákesésbe vinni. Az a bizonyos bregenzerwaldi, kis méretű rogallo mentőernyő nem lehetett Papillon.

Szálátcsapódás
Ha gondosan végezzük a behajtást, nincs mitől félnünk. Az évek során – több száz nyitás ellenére – sem ügyfeleinknek, sem tesztpilótáinknak nem volt ezzel gondja.

Nyílási idő
A Papillon mentőernyő gyorsan nyílik, mert az egész belépőél mentén egyidejűleg töltődik. A körkupolás ernyők csak alulról töltődnek, a duplakupolás rendszerek oldalról is, ezért azok gyorsabban nyílnak. A Papillon esetében mintha nyolc kicsi kupola töltődne egyszerre.
A körkupolás mentőernyőknél szinte mindig megfigyelhető a konténer vonszolódása és átcsapódása, ami késlelteti a nyílást. A Papillonnál ez sohasem fordul elő.

Hátszeles leszállás
Egy siklóernyős pilótától elvárható, hogy az irányítható mentőernyővel széllel szemben szálljon le. Ráadásul a jó siklási teljesítmény miatt a Papillonnal mindig lapos szögben szállunk le, ami azt is jelenti, hogy a földetérés energiáját könnyen tompíthatjuk kigurulással, vagy a siklóernyős földetéréshez hasonlóan futással. ² A körkupolás ernyőkkel viszont mindig 90 fokban, nagy merülősebességgel érünk földet. ³

A leoldók
A Papillon mentőernyőknél nem kötelező a leoldórendszer, de a teszt-nyitások alkalmával sokszor nagyon hasznosnak bizonyult. Az elmúlt években nem hallottunk olyan éles mentőernyőnyitásról, amikor a siklóernyőt ténylegesen leoldották volna. Vészhelyzetben a főernyő nagy része be van omolva, és a nyitás utáni másodpercekben nem jelent problémát. A próbanyitásoknál viszont normálisan repülő siklóernyő van fölöttünk, aminek a beomlasztása elég nehézkes lehet. Ezért inkább le szoktuk oldani a főernyő egyik felét, hogy a vészhelyzetet életszerűbben tudjuk szimulálni. Egyébként minden mentőrendszerre, még a körkupolásokra is igaz, hogy a főernyőt be kell omlasztani a V-be állás veszélye miatt! ⁴

Még egy megjegyzés ezzel kapcsolatban
A sokkal kisebb merülősebesség nem csak a sérülésveszélyt csökkenti, hanem a hosszabb siklás miatt stresszmentesebb, koordináltabb ereszkedést is lehetővé tesz. Régen a körkupolás mentőernyőket kizárólag víz fölött teszteltük, ma a Papillonokat már talaj fölött is gond nélkül kinyitjuk.”

Elmar Vonblon

1Azért nem ennyire egyszerű ez sem, a főernyő beomlasztásáról nem szabad megfeledkezni. (a fordító megjegyzése)

2A magánvéleményem az, hogy az irányítható mentőernyők tökéletes működtetéséhez kellő gyakorlat mellett is időre, vagyis magasságra van szükségünk. Ha viszont van magasságunk, még nem nyitunk mentőernyőt – egyes megoldhatatlan események kivételével. (a lektor megjegyzése)

3Ez igen erős túlzás. Ha már egy egészen pici szelünk van – márpedig szinte mindig van -, akkor már nem függőlegesen érünk földet. (a fordító megjegyzése)

4Ha nincs leoldózárunk, akkor a siklóernyő kupola beomlasztásához és közben a mentőernyő irányításához legalább 3 kézre van szükségünk. (a fordító megjegyzése)