Újabb gondolatok a Rogalló mentőernyőkről

Írta:

Szabó Péter (2006.)

 

Akik ismernek, azok bizonyára sejtik, hogy továbbra is figyelemmel kísérem a mentőernyőkkel kapcsolatos fejleményeket. Sok emberrel beszélgetek mentőernyős ügyekben, sokaknak hajtogatok mentőernyőt, több felszerelés forgalmazóval is kapcsolatban vagyok, időnként mentőernyőket tesztelünk. Örömmel tapasztalom azt, hogy az utóbbi időkben kicsit megélénkült az érdeklődés a(z egyik) kedvenc témám iránt.

Az internetes siklóernyős fórumokat olvasgatva és barátokkal beszélgetve úgy látom, hogy ismét elérkezett hozzánk a rogalló kontra körkupolás vita egy újabb hulláma. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy egyes sporttársaink a repülés magasabb színvonalára eljutva, a lehetőségek határainak feszegetése közben komolyabb érdeklődéssel, kicsit igényesebben fordultak a mentőernyők kérdése felé is. Az akropilótákról van szó, ők ugyanis az átlagos siklóernyősnél nagyobb eséllyel teszik ki magukat olyan repülési helyzeteknek, amelyeket mentőernyő használattal kell megoldani. Ezért ők komolyabban foglalkoznak a megfelelő mentőernyő típus kiválasztásával, az elméleti felkészülés tökéletesítésével, és akár a használat gyakorlati elsajátításával is. Ismereteim szerint általánossá vált köreikben a két mentőernyő egyidejű viselése, és ezek közül az egyik gyakran rogalló kupolájú.

Arról, hogy milyen is az a rogalló kupola, és hogy az hogyan alakult ki, most nem írok, mert egy jó pár évvel ezelőtti cikkemben erről részletesen írtam és ez ott olvasható. (PZP-89 Gondolatok az irányítható mentőrendszerről) Akkor miért is írok most? Csak azért, hogy a témával kapcsolatos sok jó hozzászólást egy kicsit összefoglaljam és picit kiegészítsem a saját gondolataimmal. A témához többé vagy kevésbé értő pilóták általában két tábort alkotnak, a rogalló pártiakét és a rogalló ellenesekét. Valójában azt hiszem, hogy aki valamelyik táborba tartozónak érzi magát, az inkább kevesebbet ért a témához, ugyanis a dolgok nem fekete-fehérek. A rogallónak vannak előnyei és vannak hátrányai. Van olyan cél, amire való, és van olyan, amire nem való. Van olyan pilóta, akinek való, és van olyan, akinek nem. Én, ha röviden kell a kérdésben nyilatkoznom, akkor inkább rogalló ellenesnek szoktam vallani magamat, ugyanis ha nincs idő hosszasan elmélyedni a témában, az átlagos siklóernyős talán így kaphatja tőlem a leghasznosabb információt. Aki azonban olvasta a PZP-89 mentőernyőről szóló írásomat, az emlékezhet, hogy én ott nem azt írtam, hogy a rogalló kupolás mentőernyő nem jó a siklóernyős használatra, hanem azt, hogy a PZP-89 mentőernyő rendszert tartom alkalmatlannak. Bár azzal a véleménnyel továbbra is egyetértek, ami a fórumos beszélgetésekből is leszűrődött, vagyis, hogy az átlagos siklóernyős pilótának nem való a rogalló mentőernyő, azért érdekes lehet írnom pár sort erről.

Először is azt jegyzem meg, hogy nem minden rogalló kupolás mentőernyő egyforma. A PZP-89 például 27 m²-es volt! 27 m², az ugye elég kevésnek hangzik? Ekkora felület elég volt, ha a mentőernyő a főernyő által nem zavarva, teljes sebességgel siklásba tudott kerülni. Ekkor ugyanis a domború felületein felhajtóerő keletkezik. Láttam 100 kg feletti startsúlyú pilótát PZP-vel szépen leszállni. Ő ejtőernyős volt, és kísérleti jelleggel nyitotta a PZP-t, majd leoldotta a főernyőjét, és PZP-vel szépen lavírozva, majd széllel szembefordulva és kilebegtetve viszonylag könnyedén ért földet. Ehhez a felülethez 6 m/s-os merülési értéket adtak meg. Ez a teljesítmény nem hasonlítható össze egy mai rogalló mentőernyővel, amelyik mondjuk 40 m²-es felületű kupolával rendelkezik (vagy még nagyobbal, és lehet akár 3 csatornás is, és lehet akár tandem súlyra is alkalmas). Az más kérdés, hogy mivel a PZP ejtőernyő anyagból és technikával készült, a kis felülete ellenére is elég nagy hajtogatott térfogatú és súlyú volt. (Volt? Én ma is ismerek olyan pilótát, aki PZP-89-el repül!) Szóval 40 m² az teljesen más. Rendszeresen használok egy 40 m²-es irányítható körkupolás mentőernyőt, és még nem volt vele olyan földetérésem, hogy elestem volna (76 kg vagyok élősúlyban). Csodák nincsenek, a kis merülési sebességhez kell a felület.

De térjünk vissza a rogallóhoz, és nézzük először az előnyeit: A rogalló kupola a szerkezetéből (és a hajtogatásából) adódóan gyorsabban telítődik levegővel, vagyis gyorsabban lobban be, mivel nagyobb keresztmetszeten keresztül áramlik bele a levegő (ez egy behúzott körkupolás ernyőhöz viszonyítva, a mi sebességtartományunkban csak egy kicsi különbséget jelent, ami nem jelentős). A helyesen használt rogalló kupola nagyobb vízszintes sebességet (nagyobb siklószámot) biztosít, mint egy irányítható körkupolás ernyő, ezáltal a pilóta jobban megválaszthatja a földetérési helyét, ha erre van ideje (magassága). Egy kicsit mozgékonyabb, mint egy irányítható körkupolás, és talán egy kicsit kevesebbet is merül (azonos felület esetén), ha menetben van és a domború felülete is termel felhajtóerőt. A széllel szembe fordulással és a kilebegtetéssel tovább csökkenthető egy kicsit a süllyedési sebesség a földetérés pillanatában. Más előnyök nem nagyon jutnak eszembe.

Összefoglalva tehát a rogalló mentőernyő előnyös lehet, ha elég magasan, és rossz terep felett kell mentőernyőt nyitnunk. Lehet alattunk mondjuk sziklás-szakadékos vidék, vagy város, vagy esetleg víz. Ezekben az esetekben, ha elegendő idő áll a rendelkezésünkre (több száz méter ereszkedés), akkor kirepülhetünk a mentőernyőnkkel a völgy fölé, a szárazföldre, vagy a város egy leszállásra alkalmas pontjára. Csodára (nagy siklási teljesítményre) azért ne számítsunk.

Nézzük a hátrányokat: Bonyolultabb a hajtogatás. Körkupolás mentőernyő behajtására ma már viszonylag könnyebben lehet embert találni. A rogalló szakszerű hajtogatásában már kevés embernek van gyakorlata. A beülőre történő felszerelésnél figyelni kell az oldalhelyes felcsatolásra (két felszakadó heveder a két vállba). Ha felcserélve sikerül rögzíteni, akkor hátrafelé fogunk repülni vele. A kupola, az alakjából adódóan hajlamosabb a rendellenes nyílásra (a szálátcsapódásra). Ha valamilyen nyílási rendellenessége adódik, akkor arra érzékenyebben is reagál. A rogalló megfelelő használatához le kell választanuk a meghibásodott főernyő kupolát (a mentőernyő kinyílása után). Erre több okból is szükség van. Azért is, mert a mentőernyő konténer az eldobáskor pörög, tehát a mentőernyő zsinórjaiban a kupola belobbanása után lesz egy-két csavarodás. Ez körkupolás mentőernyő esetén nem okoz gondot, de ahhoz, hogy a rogallót irányítani tudjuk, ki kell csavarodnia a hevedereknek. A kicsavarodás a legegyszerűbben akkor történik meg, ha leoldjuk a főkupolát, és egyszerűen megvárjuk, amíg kipörögjük a csavarodást. (Ez egyébként fennáll az irányítható körkupolásnál is, mint minden ernyőnél, amelyik a két vállba két külön felszakadóval van bekötve.) Azért is le kell választanunk a főkupolát, mert annak a légellenállása zavarja a rogallót a siklásban és a manőverezésben. Ha csak behúzzuk a főkupolát, akkor az rontja siklószámunkat, a testünkre tekeredhet, vagy a mentőernyő zsinórjaira csavarodhat, esetleg leárnyékolja a mentőernyőt, vagy esetleg a zsinórokra tekeredve zavarhatja a mentőernyő működését. A behúzás azért sem jó ötlet, mert a két kezünkre szükségünk van a rogalló irányításához, tehát a behúzott főkupolát csak lábbal tudjuk tartani, ami elég bizonytalan helyzet.

Tehát az igazi megoldás az, hogy a rogalló nyitása után leoldjuk a főernyőnket (véleményem szerint egyébként mindenféle mentőernyő nyitása után ez lenne a legjobb megoldás, mert egy ernyővel mindig egyszerűbb földetérni, mint egy kétkupolás ernyőrendszerrel, persze amikor ezt mondom, akkor jó mentőernyő használatával számolok). Tehát leoldható karabinerrel kell repülnünk, aminek a felszerelésére és a kezelésére gondosan ügyelnünk kell, mert a véletlenszerű kinyílása nem egészséges. Ha már csak a rogallóval ereszkedünk, akkor az jól irányítható, de ha azt akarjuk, hogy igazán ki tudjuk használni az előnyeit, akkor kell egy pár gyakorló “repülés” ezzel az új szárnnyal is, hogy megismerjük a viselkedését. A gyakorló nyitásokra azért is szükség van, mert az egyéb elvégzendő műveleteket is be kell gyakorolni (leoldás, kitekeredés, irányítás, fordulózás, földetérés).

Ha tényleg versenyt szeretnénk rendezni a “legjobb mentőernyő” cím megszerzésért, akkor ne különböző súlycsoportú ernyőket versenyeztessünk (hasonlítsunk össze). A 27 m²-es PZP-89-est, vagy egy hagyományos, egyszerű, 32 m²-es körkupolást ne hasonlítsunk össze egy korszerű, 40 m²-es rogalló mentőernyővel, mert az nem fog reális képet mutatni (például a földetérés milyenségét illetően). Ha egy korszerű, 40 m²-es, irányítható, körkupolás mentőernyővel hasonlítjuk össze, akkor azt fogjuk látni, hogy a rogalló előnyei elolvadnak az egyértelműen hátrányos tulajdonságai mellett. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy általában alacsonyan kell mentőernyőt nyitnunk, akkor egyértelmű, hogy ilyen esetben nem sok időnk van bonyolult (esetleg nem kellően begyakorolt) műveletek végrehajtására. Azt vallom, hogy egy mentőrendszernek minél egyszerűbbnek és könnyen használhatónak kell lennie. Az irányítható körkupolás, – ellentétben a rogallóval -, nem igényel akkora törődést (ha nincs rá energiánk, vagy időnk, hogy foglalkozzunk vele), de ha van rá lehetőség, akkor egy villanydrót, vagy egyéb veszélyes tárgy elkerülésére lehetőséget nyújt. Természetesen az irányítható körkupolást is akkor tudjuk a leghatékonyabban használni, ha a főernyőtől megszabadultunk, és ha van egy kis gyakorlatunk a mentőernyővel való manőverezésben is. Azonban, ha tényleg jó mentőernyőnk van, néhány gyakorló nyitás végrehajtása (tapasztalat oktató segítségével) nem okozhat problémát. Ha nincs leoldható karabinerünk, és azt látjuk a mentőernyőnk kinyílása után, hogy nagyon zűrös terep van alattunk (pl. villanydrótok kusza hálózata), a főernyőnket levághatjuk zsinórvágóval. Ebben az esetben természetesen elbuktunk egy 50-100 Eurós felfüggesztő rendszert, de a szabaddá váló, irányítható körkupolás ernyőnkkel elkerülhetjük a vezetékre érést.

Összefoglalásképpen azt a véleményemet hangoztatom, hogy bár egy akropilótának nagyon hasznos lehet egy rogalló mentőernyő, ha felkészül a használatára (felszerelésileg, testileg, és lelkileg is), és vannak is korszerű és jó rogallók, de az átlagos siklóernyős pilóta számára felesleges, és nem megfelelő. Ha valakinek rogallóra van szüksége, csak leoldható karabinerrel, zsinórvágóval és megfelelő gyakorlás után használja azt. Akinek elég az, hogy ha esetleg egyszer vészhelyzetbe kerül, akkor majdcsak földetér valahogy, az használjon egy hagyományos siklóernyős mentőernyőt és valószínűleg nem fog csalódni. Aki egy kicsit igényesebb, és úgy gondolja, hogy szán energiát a témára, az vegyen egy jó, körkupolás, irányítható mentőernyőt és tanulja meg azt megfelelően használni. Ez már csak azért is jó ötletnek tűnik, mert Murphy egyik mentőernyős törvénye szerint: Minél több energiát ölsz a mentőernyőddel kapcsolatos dolgokba, annál kisebb a valószínűsége, hogy valaha is használnod kell majd azt éles helyzetben.

A biztonsági fokozatok talán valahogy így néznek ki a mentőernyő megválasztásakor, egy átlagos siklóernyős számára:

1. lépés: legyen mentőernyőd
2. lépés: legyen siklóernyős célra tervezett mentőernyőd
3. lépés: legyen az egy megfelelő méretű és állapotú, behúzott közepű körkupolás
4. lépés: legyen egy korszerű, irányítható körkupolás mentőernyőd

Azt már csak levezetésképpen jegyzem meg, hogy mint a fenti sorrendből is kiderül, azok a sporttársaink, akik ősrégi, kiselejtezett ejtőernyős mentőernyőket használnak (1. lépés), nem éppen a követendő példát mutatják. Arról gondolom, nem kell részletesen írnom, hogy mik a követelménybeli különbségek egy ejtőernyős és egy siklóernyős mentőernyővel szemben. Remélem, hogy az oktatótársaim olyan képzésben részesítik a növendékeiket, hogy ilyen kérdés fel sem merül.

Nézegessétek a honlapunk mentőernyős írásait és videóit. Ha segítségre van szükségetek, akkor forduljatok hozzánk bizalommal.