Tandem gyakorló mentőernyőnyitás

Írta:

Szabóné Koleszár Edina (2005.)

Az ötlet

A tandem mentőernyőnyitás gondolata már egészen régóta motoszkált bennünk, de mindig csak terv szinten maradt. Persze, majd egyszer… Hiszen nem volt sem tandem mentőernyőnk, sem tandemernyőnk, sem csörlési lehetőségünk… Aztán egyszer csak lett, hamarabb, mint gondoltuk volna.

Az Apco Mayday-t már akkor kerülgettem, amikor Melján Jani csapatának Albertirsán mentőernyős napot szerveztünk. Akkor  hajtottunk először tandem mentőernyőt. Aztán amikor egy hasonló mentőernyős esten az MSE-ben Simon Gyula megkérdezte, hogy miért nem visszük magunkkal már most a tandem mentőernyőjét, nem volt megállás. Már csak azért sem, mert Péter akkor már megígérte Perecnek, hogy ott leszünk Csákváron az MPC-s csörlős napon. Perec felajánlotta a tandem ernyőjét, úgyhogy elvileg minden együtt volt.

Tervezés

Mindent elolvastunk a neten a Mayday-ről, és alaposan átbeszéltük a részleteket. Péter első gondolata az volt, hogy nem engem visz magával, de aztán rájött, hogy nincs mitől féltenie. Meg hát nem is hagytam volna, már csak azért sem, mert én voltam az ötletgazda… 🙂 Átgondoltunk minden eshetőséget, legfőképpen a főernyő kupola beomlasztását és a földetérést illetően. A földetéréssel kapcsolatban attól féltem, hogy ráesek Péterre, vagy hogy Neki kell majd viselnie mindkettőnk súlyát, de meggyőzött, hogy a távtartó miatt ez lehetetlen, mert még ha nem is egyszerre fogunk talajt, a mérlegkar miatt mindenképpen külön kapjuk a terhelést.

Már csak a jó időre vártunk.

Előkészületek

Nem kellett sokáig várnunk. Február harmadik vasárnapja tökéletes időt ígért a csörlős naphoz és a mentőernyőnyitáshoz.

Adva volt egy hatalmas reptér, vastag, szinte süppedős fűréteggel.
Az időjárás tökéletes, gyönge szél, ami segít, hogy ne függőlegesen kelljen földet érnünk, – de nem több.
Adott egy kezesbárány tandemernyő (Sky Metis), és egy tandem mentőernyő (Apco Mayday), amit arra gyártottak, hogy két embert vészhelyzetben biztonságban lehozzon (felkészületlenül, váratlanul, két olyan embert, akiknek valószínűleg nincs sem ejtőernyős, sem kaszkadőr múltja).
Adva van az ejtőernyős múltunk, és jó pár gyakorló mentőernyőnyitás a hátunk mögött. (Péternek ekkor közel 50, nekem 10.)
Adva volt a felkészülés lehetősége.
Adva volt a választás lehetősége. Akármikor úgy dönthettünk volna, hogy nem nyitjuk ki a mentőernyőt. Ez egy olyan luxus, amit éles helyzetben nemigen tehetnénk meg…
És persze adva van Péter, akinek akármikor a kezébe adnám az életemet…

Egyetlen kritikus pontot láttam, azt, ha valamiért Péter nem tudja beomlasztani a főernyőt. Fölmerült, hogy még egy mentőernyőt kellene magunkkal vinnünk, de elvetettük, mert nem tudni, nem állt volna-e V-be a két körkupola. Majd szólóban kipróbáljuk egyszer. Jobb megoldás lehetett volna pl. a leoldózár, de valahogy otthon maradt reggel. Legközelebb azért magunkkal visszük. Nem akartunk aszimmetrikusan omlasztani, és a B-stallról is lemondtunk, mert túl nagy erőkifejtést igényelt volna. Maradt a frontstall. Igazából nem tudtam olyan helyzetet kitalálni, ami miatt Péter ne tudta volna közvetlenül a nyitás után elkapni az “A”-hevedereket. Azt tudtuk, hogy bőven lesz magasságunk akkor is, ha valamiért nem sikerül elsőre omlasztani. Végső megoldásként ott volt nálunk a zsinórvágó, bár bíztunk benne, hogy nem kell majd Perec ernyőjét szétnyiszálnunk.

Szóló nyitás

A tandem nyitás előtt Péter kipróbálta a mentőernyőt szólóban is. Egyrészt ismerkedés végett, másrészt azért, mert szerettük volna megtudni, helyettesítheti-e ez a mentőernyő a speciális gyakorló mentőernyőnket a mentőernyős tréningeken. Legalább 20 kilóval alulterhelte. A próba kedvéért aszimmetrikusan omlasztott (magához húzta az ernyő egyik szélét), ami erősen belengette a mentőernyőt. A főernyő egyik fele a behúzás közben életre kelt, és a behúzott zsinór kesztyűn keresztül is elvágta az ujját. A merülősebesség 4.4 volt, ami vaj sima földetérést eredményezett, de tréning céljára a lengési hajlam miatt nem lesz alkalmas ez a kupola (szimmetrikus omlasztással elképzelhető, hogy stabil maradt volna a rendszer, de nem szabad az ideális helyzetből kiindulnunk). Még keresgélünk.

video itt és itt

Repülés

Bálint start előtt megkérdezte, ki lesz az utas, aztán egyszerűen annyit mondott: te hülye vagy. Még megeresztett néhány Bálintos poént, hogy mi lesz a gyerekkel, ha mindketten odaveszünk, aztán már csak a feladatra koncentráltunk.

Vastag protektoros beülőt vettünk fel mindketten, és a saját, hosszú távtartónkat csatoltuk fel. A beülő, amit használtam, nem volt jó választás. Nagy méret volt, és ahhoz, hogy startnál ne verdesse a vádlimat, nagyon meg kellett húznom a combcsatokat. (Emiatt aztán földetérés előtt nem tudtam rendesen kiülni a beülőből…) Alaposan bemelegítettem, így tél végén nagyon kellemetlen lehet kihűlt ízületekkel földet érni ki tudja mekkora merülősebességgel.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgultam picit a start előtt az új feladat miatt. Ez jó, mert segít, hogy a legapróbb részletre is odafigyeljünk, és felkészít. Mire azonban beöltözve a startra vártunk, az izgalom utolsó morzsája is eltűnt. Átadtam magam az új kalandnak.

Bálint körbe húzott minket. Mire a futópályára értünk, már 100 méteren voltunk, a második fordulónál 350-en, a harmadiknál 450-en, és a hátszeles szakaszon még 80 métert nyertünk. Hátradőltem, és élveztem a repülést. 530 méteren oldottunk. Lassan csorogtunk a starthely irányába.

Nyitás

Péter szép nagy, tiszta területet választott a nyitáshoz. Egy kicsit közelebb szerette volna a starthelyhez, de így legalább biztos volt, hogy nem esünk sem a betonra, sem az autókra.

320 méter körül dobta ki a mentőernyőt, közben közvetítette, hogy kint van a konténer, hogy rendben nyílik a mentőernyő, és hogy sikeres az omlasztás is, de ezt már láttam is, mert a főernyő döglötten elkezdett elém úszni.

Folyamatosan, hangosan soroltam Péternek a magassági és merülési adatokat. Eszter babánk már 300 méterről meghallotta a hangomat, és kiabálni kezdett. A varió átlagoló funkcióját nem állítottuk rövidebbre, ezért először 4-4.5 m/s-os merülést mutatott, aztán 5, 5 és fél, 6 egy ideig 6 és fél, aztán beállt 6-6.2-re. Ez viszonylag jónak tűnt. Majdnem egy percig ereszkedtünk. Talajközelben iszonyú gyorsnak tűnt, ahogy a föld közeledik, de tudtuk, hogy kb. 6-os merülés mellett, ha nem rontjuk el nagyon, nem lehet semmi gond. Annak nem örültem, hogy a szoros combcsatok miatt félig fenékre fogok földetérni (nem volt már idő kilazítani), de mire ezt átgondoltam, már lenn is voltunk. Éppen, hogy csak ki tudtam nyújtani egy kicsit a lábam a talajfogás előtt. A terhelés normális volt, gyorsan fölpattantunk és ugrottunk párat, hogy a többiek messziről is lássák, minden rendben van. Jól megölelgettük egymást.

Summa

Itthon többször megnéztük a nyitásról készült videókat, és kielemeztük őket. Kanics Miki tökéletes felvételt készített. Kikockáztuk a nyitás, az ereszkedést és a földetérést.

Szükség van ilyen tapasztalatokra, örülök, hogy megcsináltuk. Még akkor is hasznos volt, ha egy éles helyzet egészen más. Kevés független információ lelhető a szakirodalomban a mentőernyőkről, tandem mentőernyőnyitásról pedig még kevesebb. Pedig nagyon fontos lenne, hogy bízzunk a mentőernyőnkben, mert a bizalom másodperceket, a másodpercek pedig 10 métereket jelenthetnek, ha eljön az igazság pillanata.

video itt és itt