Wingoverből csukódás és befűződés

Írta: Vértes Balázs

Szóval az úgy történt, hogy kb. másfél éve repültem akkor, és nyomtam a nagy távokat a nagyokkal együtt, minden baromságot bevállaltam, abszolút biztonságban éreztem magam az ernyő alatt. Senkinek sem javaslom, csak érzékeltetésül írom le, de pl. az első spirálomat és B-stallomat is mentőernyő nélkül húztam. Gyakorlatilag túl hamar kerültem át a “tudatlan és tudja, hogy nem tud” csoportból, a “tudatlan, de azt hiszi, hogy tud” csoportba. Persze elkezdett érdekelni az acrozas is, és azt hittem, hogy már szép nagy wingovereket tudok húzni. Aztán elmondták, hogy hogy is kell rendesen csinálni, és akkor rájöttem, hogy amit eddig csináltam, az ócska billegtetés volt. Gyakorolgattam, és végül szépen teljesen az ernyő fölé tudtam kerülni. Azonban itt sem tartottam be a fokozatosság elvét, és persze egyből húztam neki, ahogy csak a csövön kifért.

Aztán egy szép napon Óbuda felett a plafonig kitekerve rázendítettem. Az első néhány egész szépen ment, és egy laza spirállal kivezettem. A +300-ból így elveszíthettem kb 70-100 métert. A következő sorozatban elkövettem a szokásos hibát, egy kicsit elrontottam az időzítést, és nem fékeztem meg a hinta tetején az ernyőt. Szépen becsukódott a jobb oldal egy része, igazából nem is olyan sok, mindössze pár cella. Gondoltam, ááá semmiség, csak kicsit megrángatom a féket, és majd kinyílik, ahogy szokott. Azonban a csukás szépen befűződött, és mivel jóval az ernyő fölött voltam, elég nagy erővel lendültem lefelé ahhoz, hogy az ernyő egy elég komoly spirálban folytassa a szabadgyakorlatot.

Próbáltam a forgást lassítani, de nem sikerült, magasság-check: +150m, rángattam a jobb oldali féket, de a befűződés nem jött ki, magasság-check: +100m, fület próbáltam csukni a jobb oldalon, de ez sem szedte ki azt a pár befűződött cellát, magasság-check: “húbasszus, ezek tényleg hangyák”, lenyúltam a haskonténer fogantyújáért, feltéptem, és elhajítottam jobbra. A mentőernyő valószínűleg a forgás miatt azonnal, hatalmas erővel (a beülő neoprén részét több helyen elszakítva) nyílt, kb 4-5 másodpercig jöhettem lefelé, gyakorlatilag annyi időm volt csak, hogy kicsit megfékezzem a főernyőt, így az beállt elém, és félig fölém, ezzel is fékezve a becsapódást. A főernyő az egyik fán, a mentőernyő a másik fán landolt, én meg a kettő között seggel a földön. Szerencsére semmi bajom nem lett az egészből, az ernyőket kb 20 perc alatt szedtük le Kollmann Andris segítségével.

Tanulságok számomra:

• Kicsit olyan ez, mint a vezetés, az első 1000 km-nél jó, ha van egy apróbb koccanásod, mert akkor utána egyből nem érzed magad Schumachernek.
• Az acrot inkább a víz fölött érdemes gyakorolni, legalábbis egy-egy manőver elsajátításakor.
• Kicsit későn dobtam a mentőernyőt, ha nem spirálban pörgök, akkor nem nyílt volna ilyen gyorsan.
• Örülök, hogy kidobtam, jó döntés volt, szerintem a haskonténer nagy segítség kezdőknek, hiszen sokkal könnyebb megtalálni a cuccot, mintha oldalt lenne.
• Lehet, hogy a stablapzsinór rángatásával kijött volna a befűződés, most már inkább ezzel kezdeném.
• Kicsit több magasság esetén egy full-stall is belefért volna, talán az is megoldotta volna a helyzetet.
• Mostanában már nem acrozom, inkább az a cél, hogy én repüljem át a fehér szalagot először, és a zsákomon ülve szurkoljak a többieknek… :))