Hátimotoros economy háromszög világrekord

Írta:	Szabóné Koleszár Edina
Fotók:	Szabó Péter

Pilóta:            Szabóné Koleszár Edina

Rekord:          120 km economy háromszög, női kategória
120 km zárt háromszög, női kategória

Időpont:        2009-07-14

Kurzus:          Hatvan – Jászberény – Domoszló – Hatvan

Motor:           Parapower Solo210

Szárny:          ITV Lapoon, FE-098

Klub:             Felhőút Sportrepülő Egyesület (http://www.felhout.hu/)

Változás az FAI Sportkódexben

A 2008-as FAI-CIMA Commission Meeting több kedvező változást is hozott a Microlight pilóták számára. Ami engem érint, az az, hogy 2009-től – egyelőre csak a lábról induló hátimotoros osztályban létrehoztak külön női kategóriát is. Véletlenül vettem észre, valamikor március végén.

Beleástam magam az FAI sportkódexbe és a Section10-be, ami a sportkódex Microlight-ra és Paramotor-ra vonatkozó külön része, hogy lássam, meg tudom-e csinálni. Nem vagyok egy versenyző alkat, de azért szeretem a kihívásokat. Először nem gondoltam, hogy a legnagyobb kihívás nem maga a repülés lesz, hanem az adminisztráció. A világrekord teljesítmény attól világrekord, – azon felül, hogy x %-kal nagyobb, mint az előző, hiteles rekord -, hogy megfelel annak a számtalan technikai és adminisztratív követelménynek, amit a sportkódex előír. Rengeteg a buktató.

Felkészülni!

Nagyon hosszas előkészítő szakasz következett, rengeteg telefonálással, utánajárással, tisztázásra váró kérdésekkel. Mindezt két Kisgyerek mellett, ami felvetette bennem, hogy a nőin belül külön kategóriát lehetne létrehozni kisgyerekes anyák számára, na de ne legyek telhetetlen? 🙂

Az igazoláshoz az FAI által elfogadott típusú adatrögzítő műszer szükséges, ezen sok múlik. Ordódy Marci rögtön Matuska Palihoz irányított tanácsért, és ez volt az én első nagy szerencsém a rekordkísérletek során. Azon felül, hogy kérés nélkül, azonnal felajánlotta a saját loggerét, mint rutinos, többszörös FAI rekorder, értékes tanácsokkal látott el a rekordkísérlet minden szakaszában.

Szükség volt még egy gyors ernyőre, ebben Szabó Gyuri segített. Sebességi feladatokhoz 22-es Dudek Plasma, a Villámgyors Kiskedves; economy-hoz ITV Lapoon, a Lepkeszárnyú Nagytudású. Mesélek még róluk, előbbiről egy következő történetben (remélem :), utóbbiról mindjárt.

Meg még sok apróság. Hiteles mérleg az üzemanyag méréshez (külön művészet), külön mérleg a startsúly méréshez, akksi a loggerhez, feladattábla stb. Jó hosszú ellenőrző listát írtam, hogy ne valami itthon felejtett dolgon múljon majd az egész.

Közben kitűztem a célt. Vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogy megpróbálom megdönteni a férfi economy háromszög rekordot, a kis súlyom, és gyalogernyős múltam előnyt jelenthet. Szeretek motorral termikelni.

A www.galatech.hu/pg oldal leglelkesebb látogatója lettem. Eszméletlen, amit Kacsa tesz a siklóernyős távrepülő társadalomért.

Legyártottam több feladatlapot, különböző szélirányokra optimalizált szárú FAI háromszögekkel, mindet Kerekharaszti sportreptér indulással. Minden nap nagyon kevés idővel gazdálkodom, megpróbáltam előre dolgozni.

Vigyázz!

Az időjárás elég tréfás kedvében volt mostanában. Fogalmazhatnék csúnyábban is, de nem teszem, mindenesetre kb. egy hónap eltelt viharokkal, erős széllel, hullámzó frontrendszerekkel… De legalább nem volt kiszámíthatatlan az idő, nekem egyformán használhatatlan volt minden nap, ha mégsem, akkor épp közbejött valami.

Lassan windguru, meteoblue és időkép mérgezésem lett, aztán egyszer csak végre kijavult az idő. Fantasztikus gyalogernyős eredmények születtek, 200 km fölötti távok, női szabadtáv rekord, az MKK eddigi történetének legjobb napja, ez még nem az én időm volt, de már csak pár nap.

Aztán végre lejjebb állt a szél, nem tűnt a legtökéletesebbnek, de egy próbát megért.

Kész?

Az első és kritikus feladat mindig a Gyerekek elhelyezése. Ha a Családom és a Gyerekeink nem lennének olyanok, amilyen csodálatosak, esélyem sem lenne.

Második lépés az üzemanyag hitelesítési procedúra, amit azért jó, ha előre átgondol az ember, mert nagyon meg tudja viccelni magát. Hiteles mérlegen mértünk, jól kicsöpögtetett tankba töltöttük, agyonplombáltuk szigetelőszalaggal, matricákkal, aláírva több helyen a tankra is átnyúlóan, képtelenség lett volna leutánozni. Az egész folyamatot fotóztuk és videóztuk.

7,5 kg üzemanyagról van szó, ami a maga bő 9 literével nem is olyan kevés a 12 literes tankomhoz képest, meg ahhoz képest, hogy aznap Orsy Laci 80 km-es befejezett háromszöget repült gyalog (!). De azért ha valaki azt mondja, hogy ez egyszerű, csak nyomni kell a gázt és menni, arra vetek egy csúnya pillantást. Aztán lehet, hogy van olyan idő is, de túl sok lehetőségem nincs kísérletezni, abból gazdálkodom, amim van?

Rajt!

Amikor megérkeztünk a Kerekharaszti sportreptérre, máris levontuk az 1. sz. tanulságot: a rágógumit tovább kell rágni. A motort lélegző tanksapkával tudtuk csak szállítani a plomba miatt, a lukat pedig rágógumival tömtük el ideiglenesen. Ez egyszer már bevált, de most nem volt elég kemény, kifolyt egy kicsit az üzemanyag.

Volt talajmenti szél, de a termikek könnyen meg tudták forgatni, akkor olyan vészes nem lehet. Gyorsan összekészültünk. A 35 fokos kánikula nem esett jól, próbáltam minél később magamra venni a motort. 94 kg volt a startsúlyom, én 52-53 vagyok. Amikor legelőször mértünk, nem akartam elhinni. A Parapower a legkönnyebb motorok egyike, a műszerekkel (összesen 4), az akksival, bakanccsal, sisakkal, miegymással valahogy mégis összejön a plusz 40 kg, viszont ebben benne van az ernyő súlya is, FAI így kéri. Vicces, hogy a startsúly méréssel azt igazolom, hogy nem érem el a 400 kg-ot, és beleférek a Microlight kategóriába. De összekaptam magam kicsit, és belefértem.

A Lapoon aznap reggel került hozzám, és estére megvolt a világrekord. Szépen bemutatkoztunk egymásnak. Csodaszép az az ernyő, jó ránézni. Valaki azt írta egyszer a Lapoon-ról, hogy szívesen fordul szárnyvégen, hát tényleg. Rágondolok, és már ott is van. Pedig nem ideálisan terheltem, a legjobb teljesítményt nem tudtam kihozni belőle. A siklószáma is nagyon ott van, de azt inkább nyugodt időben tudnám rendesen kitapasztalni. Mindenesetre a fogyasztásom és a teljesített feladat azt mutatja, hogy tényleg piszok jól siklik.

Az elképzelésem az volt, hogy az első, szembe-oldalszeles szárat letudom viszonylag alacsonyan delfinezve, aztán a hátszeles, hosszú öröm-szakaszon kitekerek, és megyek felhőről felhőre, tekerés közben is sodródva. Az utolsó, oldalszeles szakasznál pedig remélhetőleg lejjebb áll a szél, és tudok játszani a magassággal is.

A délután 1 órai indulás általában nem a hátimotorosok álma, de nem is gyógyrepülésre készültem. Induláskor, Hatvan fölött muszáj volt kicsit kiemelkedni, haladtam is vagy 20-szal kigyorsítva, nem esett jól. Az első száron aztán inkább végig lenn maradtam, egész jól haladtam, de az induló termikek széjjelráztak, csukogattak, nagy emelések, nagy merülésekkel, igyekeztem kigyorsítva minél hamarabb letudni ezt a szárat, és már alig vártam a termikelő szakaszt. 32 km/h lett az átlagom, rosszabbra számítottam.

A fordulópont szépen megvolt (Jászberénytől délre egy kis erdő), ráálltam a kurzusra, és hopp! a hátszél sehol. Inkább oldalas ez is. 40-45-tel tudtam haladni kigyorsítva, a magassági szél pedig határozottan lelassított. Pedig időben és térben nem volt akkora lépték, ami indokolta volna, hogy ennyire megváltozzon a szélirány, többen is panaszkodtak hasonlóra aznap.

Semmi gond, újratervezés!

Maradtam lenn a második szakaszon is, de azért tekertem is, ha megérte, voltak szép, izmos termikek. A fékeket az egész távon alig engedtem el, a termikek lefordítottak a kurzusról, folyamatosan korrigáltam, és rázott is, mint az ördög. Van egy személyi trénerem, a 9 hónapos Kisfiunk, Levente. 9 kiló, örökmozgó, innentől akinek van/volt kisgyereke, érti, mire gondolok. Elég szép karizmokat segített kialakítani, ami nagyon jól jött, de még így is majd leszakadt a karom.

A hátsó trimmeket folyamatosan húztam-eresztettem, termikek-magasság-szélirány-szélsebesség függvényében, és végül is bejött. 36 km/h lett az átlagom ezen a száron még így is, hogy időnként megálltam termikelni, és úgy érzem, nagyon jó volt a fogyasztásom. A közepén egy szakaszon hátszelem is volt, de nem sokáig tartott sajnos.

A 3. szár még furcsábban alakult, az elejét már valószínűleg a Mátra kavarta. Domoszló temető volt a 2. fordulópont, és utána egészen a Sárhegyig alig haladtam. Onnantól már megint jobb volt, delfinezve haladtam, most már sűrűn nézve a kis tükrömben az üzemanyagszintet. Már láttam, hogy elég lehet, de annyira nem lehettem biztos, hogy marad a szélirány és a sebesség, így inkább továbbra is nagyon takarékosan repültem.

És beértem.

Jó magasan, ami azért fontos, mert az érkezési vonal átlépésének magassága a szabály szerint magasabb kell, hogy legyen, mint a startvonalé.

Amíg repültem, Péter hazament a Gyerekekért, és tökéletesen időzítve jöttek vissza.

120 km, 3 és fél óra (plusz belefért még 10 perc örömködés leszállás előtt), magán a háromszögön 34,5 km/h-s átlagsebesség. Fizikailag és szellemileg teljesen kimerített, de ez azért nagyon jó fajta fáradtság.

A neheze…

Az adminisztráció. Horror, de persze nem lehetetlen. Először 7 nap áll rendelkezésre arra, hogy az FAI felé jelezzük a rekordkísérletet. Aztán össze kell szedni a tengernyi dokumentumot. Leellenőriztem, és független szakértővel is leellenőriztettem a tracklogomat. Daróczy Jani, a vitorlázórepülők sportbírája ebben a legrutinosabbnak számít, akkor nyugodtam meg, amikor Ő is azt mondta, hogy rendben. De azért egészen december első hetéig nem dőlhettem hátra, annak ellenére, hogy éreztem, meglesz.

Meglett

Nem teljesen úgy, ahogy elterveztem, mert kiderült, hogy a férfi kategóriában nem fogadják el a rekordot, hiába nagyobb az eredmény 17%-kal, mint a jelenleg érvényes férfi rekord. A legutóbbi CIMA ülésen szó is volt erről, és bár voltak komoly vélemény-különbségek, a végeredmény az, hogy – ellentétben más szakágakkal, ahol női, és általános kategóriák léteznek, nem pedig női és férfi – bizony szükség van arra a bizonyos testrészre. Mindegy, ezen nem akadunk fenn. “Korlátozott üzemanyaggal zárt pályán repült távolság”, és “zárt pályán repült távolság” női hivatalos alap világrekordok születtek meg, magyar név alatt. És ez lesz még jobb is.

http://records.fai.org/data?p=30880

Utószó

Egy világrekord csapatmunka, akkor is, ha csak egy ember neve szerepel ott a végén. Nem fogom tudni mindenkinek megköszönni, akik segítettek, egy halvány kísérletet teszek csak.

Legelőször is Anyukámnak, a Csúcsnagymamának, mert nélküle esélytelen lett volna bármilyen kísérlet, Matuska Palinak a loggerért és a számtalan okosságért és lelki támaszért, Szabó Gyurinak az ernyőért és a biztatásért, Ordódy Marcinak az observeri munkájáért, azért, hogy végig mellettem állt, és kivezetett az adminisztratív útvesztőből, Ferinc Vincének szakmai tanácsaiért, Daróczy Janinak az igc file elemzésében és a hitelesítési dokumentációban való sok-sok segítségéért, Fekete Zolinak a meteo és taktikai tanácsokért, a légtér ügyekben nagymester Kardos Istvánnak a laptopom és GPS-em tunningolásáért, a légterekkel kapcsolatos információkért és honlapjának minden betűjéért, Gyurcsó Attilának az elektronikai segítségért, Csiki Zolinak a hitelesítési procedúrában való segítségéért, Lacza Pétenek és az ÁTK-nak a hitelesített mérlegért, Kádár Andrásnak a postás szerepkörért, Takács Sanyinak a reptérhasználatért, a Sárkányrepülésért Alapítványnak támogatásáért, és legfőképpen Férjemnek és mindenemnek, Péternek, mert nélküle eszembe nem jutott volna megpróbálni.