A motoros siklóernyőzésről I. (2003-as írás)
A motoros siklóernyőzésről
I. (2003-as írás)
| Írta:
Fotó: |
Szabó Péter (2003.)
Szabó Péter |
 |
A motoros siklóernyőzés a legfiatalabb légi sport. Bár hazánkban már jó pár éve zajlanak kísérletek, néhány éve indult igazán fejlődésnek. A 2003-as évtől egy rohamos felfutásnak lehettünk tanúi. Becslések szerint jelenleg körülbelül 50 hazai motoros siklóernyő üzemel, és gyanítom, hogy a következő években ez a szám meg fog többszöröződni, ugyanis a motoros siklóernyő a legegyszerűbb, és legolcsóbb motoros légijármű. Egy teljes felszerelés (motorral, ernyővel, mentőernyővel, műszerrel, egyéb tartozékokkal) körülbelül egy alacsony-közepes árkategóriás gépkocsi árából kihozható. Az üzemeltetése szintén viszonylag olcsó.
A motoros siklóernyőnek két változata van. A jobban elterjedt a hátimotoros változat, amely tulajdonképpen egy normál siklóernyő, kombinálva egy hátizsákszerűen viselhető segédmotorral. A folyamatos repüléshez szükséges tolóerőt egy könnyű, de erős hajtómű biztosítja egy légcsavar meghajtása által. Általában egyhengeres, kétütemű motorokat használnak a gyártók. A fa vagy műanyag légcsavar egy szétszedhető, könnyű, alumínium vagy acél védőkeretben forog, amely a biztonságot szolgálja. A repüléshez használható szárny egy hagyományos siklóernyő kupola. Természetesen a motor plusz súlyát is figyelembe véve, érdemes egy nagyobb méretet választani. Az üzemanyag általában 98-as keverék, a fogyasztás 2,5-3 liter óránként, az üzemanyag tartály 10 liter körüli űrtartalmú. A motor közelről kicsit hangos, de 100 méteres távolságból már csak egy kis, alig hallható zümmögés. A pilótának viszont fülvédős bukósisakot kell viselnie.
Ez a szerkezet nagyon egyszerű, a hajtómű a légcsavarral és a védőkerettel, a beülő hevederrel, és az üzemanyaggal, mindössze 20 – 30 kg súlyú. Az összeszerelése, az ellenőrzés és a motor bemelegítése 10 percen belül elvégezhető, és a pilóta máris felszállásra kész. A felszállás – a hagyományos siklóernyőhöz hasonlóan – lábról történik, nekifutással, de nem domboldalon, hanem vízszintes területen, a felszállási úthossz a szélerősségtől függően néhányszor tíz méter. A repülés utáni szétszerelés szintén csak néhány percet vesz igénybe, és egy személyautóval könnyen szállítható a szerkezet. Ha tetőcsomagtartót is használunk, egy gépkocsival akár két hátimotor is szállítható egyszerre, a két pilótával együtt.
A motoros ernyők másik – kevésbé elterjedt – változata az úgynevezett trike-os (ejtsd: trájk-os) változat, ennél a pilóta és az utasa egy könnyű, háromkerekű kocsiban ül, és kerekekről hajtja végre a felszállást. Ebből a légijárműből néhány üzemel az országban. Ezeknél kicsit bonyolultabb a szerelés, utánfutót igényel a szállítás, és egy nagyobb méretű kupolát kell a repüléshez használni, viszont gyakorlatlan utassal is könnyen lehet repülni, mivel a felszállás nem lábról történik.
A siklóernyők kis sebességgel repülnek, körülbelül 25 és 60 km/h közötti sebességtartományban (a levegőhöz viszonyítva). Nagyon stabilak, a mélyen elhelyezkedő súlypontjuk miatt, és nagyon egyszerű a kormányzásuk, mivel csak két irányítózsinórt kell kezelni. Ezen tulajdonságai miatt a siklóernyő az egyik legbiztonságosabb légijármű. A kezelése rövid idő alatt megtanulható. A repülési magasság 1 méter és 3000 méter közötti lehet, bár igazából a legélvezetesebb a 150-300 méteres utazómagasság. Az emelkedő képesség, a motortól és a kupolától függően, általában 1-2 méter másodpercenként. A motoros siklóernyő a sport és hobby értékén túl, különösen alkalmas bemutató repülések végrehajtására, reklám transzparens vontatására, légifotózásra, terület ellenőrzésre, állat megfigyelésre, bonyolult terepen való keresésre, és minden olyan feladatra, amely alacsonyan repülő, lassú légijárművet igényel. Mindezt igen kedvező üzemóra díjak mellet lehet elvégezni, mondjuk egy helikopter költségeivel összehasonlítva.
A siklóernyőzés, mint minden más légisport, a jellegéből fakadó veszélyeket rejti magában. Szakszerűtlen tevékenység esetén a pilóta vagy mások súlyos sérülését, vagy halálát is okozhatja.
A motoros siklóernyő a kis súlyából, és a merevítetlen szárnyából adódóan érzékeny az időjárásra. Erős szeles, termikes, turbulens időben nem, vagy csak korlátozottan használható. Mind a motoros, mind a motor nélküli siklóernyő légijármű, tehát vezetése, üzemeltetése csak törvényben maghatározott feltételekkel végezhető. Bár motoros siklóernyős oktató még csak néhány működik hazánkban, mindenképpen csak oktató irányításával szabad elkezdeni az ismerkedést a repüléssel. A repülés minden ágára vonatkoznak a légi közlekedési szabályok és a légtérhasználati szabályok is. A jelenlegi gyakorlat alapján motoros siklóernyős kiképzést motor nélküli siklóernyős repülési előképzettséggel kezdenek a pilóták. Aki érdeklődik a siklóernyős repülés iránt, keresse meg a Magyar Repülő Szövetség siklóernyős klubjait, érdeklődjön a sport reptereken a motoros siklóernyős pilótáknál, vagy keressen információkat az Interneten.
A motoros siklóernyős repülés eddig soha nem remélt, fantasztikus szabadságot nyújt a hobby pilóták számára. Ez a sport kiválóan alkalmas a kikapcsolódásra. A felszálláshoz nincs szükség dombokra, vagy hegyre, mindössze egy sportpályányi sík területre, nem kell csörlőberendezés kezelőszemélyzettel, és nem kell feltétlenül egyéb személy segítsége sem (bár jó, ha van segítségünk). A repülőszerkezet személyautóval szállítható, a felszállás rövid idő alatt egyedül végrehajtható. A repülés akár mindössze 1-30 méter magasan, és lassan is végezhető, mint egyfajta légi kirándulás, ?séta a levegőben”. Igazán élvezetes szórakozás barátainkkal a levegőből megtekinteni az ország egy-egy szép táját. Biztos vagyok benne, hogy egyre gyakrabban lesz látható az ország légterében, amint motoros siklóernyősök ?kirándulnak” a fejünk felett.
