A motoros siklóernyőzésről III. (2010-es írás)
A motoros siklóernyőzésről III. (2010-es írás)
| Írta: | Szabó Péter (2010.) |  |
A honlapunkon a legolvasottabb oldalak közé tartozik az a két ismertető, amelyeket a segédmotoros siklóernyőzésről (a továbbiakban: PPG) írtam. Az első 2003-ban, a második 2005-ben született. Mivel sokan (és egyre többen) érdeklődnek a PPG repülés iránt, úgy éreztem, hogy érdemes egy harmadik kört is futni ebben a témában, mert van néhány változás a 2003-as állapothoz képest, de azokhoz az írásokhoz nem akarok már hozzányúlni, már csak a történelmi hűség kedvéért sem, ezért írtam ezt a kis kiegészítést, frissítést.
Nagyjából tehát elmondhatom, hogy a hazai segédmotoros siklóernyőzés első tíz évét próbálom meg végiggondolni.
A legnagyobb örömöt az jelenti nekem, ha ezekre az évekre gondolok, hogy az első tíz évet megúsztuk halálos baleset nélkül. Nem nagyon van más repülési ág (talán a ballonrepülést kivéve) ahol az elmúlt 10 évben nem volt halálos baleset (még a modellezők között is volt halálos baleset, pedig ott maga az ember nem is repül).
Ez nem kis dolog, ha arra gondolunk, hogy a PPG a legszabadabb, legellenőrizetlenebb repülési forma, és a sport első 10 évéről van szó, vagyis az “úttörő” korszakról.
Balesetek persze voltak, hiszen volt évünk, hogy 10 fölötti végtagsérülés volt légcsavarba nyúlás miatt (és ezek általában súlyosak, sok esetben maradandó károsodással járók) (a légcsavar veszélyeiről: itt), de halálos baleset tudtommal nem volt egy sem. Ez sokat elmond ennek a repülési ágnak a természetéről, a biztonságáról. (Hátimotoros eseménylista: itt.)
Talán a legnagyobb változás, amit már a 2003-as írásban is megjósoltam előre: a létszámunk. Az első írásban még úgy tippeltem, hogy talán 50 motoros lehet az országban, ma, csak a mi egyesületünkben több mint 30 embernek van segédmotorja (több mint a taglétszámunk 50%-a). Egyre több trike-ot látni, abból is lehet legalább 15-20 az országban. A 2009-es gödöllői találkozón 46-an repültünk egyszerre. Azt ma sem könnyű megbecsülni, hogy hány ember üzemeltet PPG-t az országban, talán annyit mernék mondani, hogy érzésem szerint a létszám 150 és 200 között lehet. De lehet, hogy egy kicsit még több.
A motorok területén olyan egetverően nagy fejlődés nem történt, bár megjelentek az első elektromos motorok, de azok még nagyon gyerekcipőben járnak, azoknak kell még 5-10 év. Én egy kicsit több fejlődést vártam az első tíz évtől. A fejlődésnek valószínűleg gátja az árak nagyon magas szintje, vagy nézzük a másik oldalról: a fizetőképes kereslet hiánya. Mert vannak áramvonalas titán keretek, meg egyéb ínyencség, de az átlagos pilóták számára megfizethetetlen áron (különben is, a keretet legjobb lenne valahogy elhagyni, azzal csak a gond van, és csak a felszállás alatt, kb. 5 másodpercig használjuk…).
Üzemanyagként ma már 95-ös benzint használunk, nem 98-ast (mert az a legtöbb helyen megszűnt már).
Ma már a legtöbben négyfelé szedhető keretes motorokkal repülünk, ebből egy kombi autóban akár 3 is elfér (pilótákkal és minden egyéb felszereléssel együtt). Érzésem szerint a legelterjedtebb szerkezet a Parapower Redback típusú váz, és még azon belül is a Solo210-es motor.
Az ernyőkben több volt a fejlődés, a piac rohamos bővülésével több gyártó is elkezdett speciálisan a motorozás igényeinek megfelelő ernyőket piacra dobni. Nagyon jó ernyők közül lehet ma válogatni. Vannak hívei a kis felületű, tehát erősen túlterhelt, kemény, “merev szárnyú” repülési stílusnak is, azonban meglátásom szerint a pilóták túlnyomó többsége nem ezt az irányzatot követi. Az nem vitatható tény, hogy a sebességek növekedésével növekszik a problémák, balesetek száma, súlyossága is, és végül is nem sietünk sehová.
Volt néhány hazai találkozó, jó néhány szép túrarepülés, és szép sportteljesítmények is, bár hazai PPG versenysport-életről egyáltalán nem lehet beszélni. A PPG társadalom teljesen szétesett, egymástól szinte teljesen elszigetelődött csoportokban élünk, és az még a jobbik eset, ha valaki egy ilyen csoportnak a tagja és nem “magányos harcos”. Kapcsolatot csak a virtuális világ teremt egyes pilóták között, de inkább talán azt mondanám, hogy ők is csak egy virtuális szigetet alkotnak.
Kiemelkedőnek tartom a 2009-es 5db női világrekordunkat. (itt itt és itt)
Az XContest Paramotor kategóriájában szereplő hazai pilótáink repüléseit itt lehet nyomon követni: http://paramotors.xcontest.org/world/en/ranking-national:HU
A jogi helyzetünk inkább romlott, mint javult (orvosi kérdése, hivatalosan továbbra sem alakult ki, hogy melyik szervezethez is tartozunk, ki hajlandó foglalkozni velünk, műszaki vizsgálatok terén bekövetkezett változások, stb.). A trike-osok talán még mostohább helyzetben vannak, egyelőre.
A repülési területeink egyre szűkülnek (természetvédelmi légterek, tervezett katonai légifolyosók).
Ez a repülési ág a “legütésállóbb” ha szabad így fogalmaznom, vagyis nehéz hatóságilag “megerőszakolni”. Ez persze nem jó, mármint az, hogy itt egyáltalán felmerül az erőszak fogalma, és nem egy ésszerű, a sport, az emberek, és ezáltal az ország érdekeit is szem előtt tartó, szakmai alapú együttműködés zajlik a különböző szervezetek között. Egy olyan rendszer, amely bevonzza a pilótákat, mert ott nekik jó. De ne álmodozzunk.
Az oktatáson is lehetne még javítani, bár az elmúlt évek alatt tapasztalt oktatók fejlődtek ki. Nem sok, de talán nincs is szükség túl sokra.
Érzésem szerint az időjárás változása sem kedvez a PPG repüléseknek, a légkör melegedésével egyre kevesebb nyugodt időjárású napunk volt az elmúlt években.
Úgy gondolom, hogy a létszámunk még mindig tovább fog növekedni, de remélem, hogy ez nem hígulást fog jelenteni. Azért tartok tőle egy kissé hogy a további létszámnövekedéssel a problémáink is növekedni fognak. Nagyon jó lenne, ha egy szervezet, kompetens személyekkel az élén, összefogná a hazai PPG élet résztvevőit. Reménykedjünk benne, hogy hamarosan ez is megtörténik.
