Mentőernyőnyitás – Gerlitzen, 2010.10.09.

Írta:

Papp Dániel

Előzményként annyit, hogy sokadszor voltam kint Gerlitzenen, talán innen van a legtöbb startom, 1400 m szint, tágas sík völgy, nagy tó sok csónakkal, nagy leszálló. Ideális hely az ernyő és a pilóta határainak próbálgatására.
A mai menü zsákesés, stabil full stall, alacsonyabban wing over, aszimmetrikus spirál. A negyedik kört repültem aznap, ideális időjárás mellett.

Rögtön az első manőver után felgyorsultak az események. Minimum sebességről zsákesésből negatív, amivel mentem negyed-, félkör között, majd kiengedtem(*). Nem számítottam rá, hogy mögém van esve az ernyő, és így nagyon dinamikusan lőtt elém-alám az ernyő, amit nem fékeztem meg eléggé(*). Elestem az ernyő mellett. Félernyőnyi lefűződéssel lobbant vissza. Pörögni kezdtem egészen kis sugáron. Tettem néhány erőtlen kísérletet a fékek használatára, de hatástalan volt, közben be is csavarodtam már néhányszor. Nem volt más hátra, mint a mentőernyő.
Nem tűnt túl gyorsnak a nyílás, de még nagyon magasan voltam. Ákos berádiózott, hogy valaki mentőernyőt dobott.
Visszarádióztam, hogy én vagyok. Összeszedtem a főernyőt, nem volt egyszerű, mert pörgött körbe, és csavarta föl a zsinórokat. Szabályosan fölmásztam a zsinórokon, hogy elérjem a még szétágazó részt. Bekapcsoltam a gps-t, hogy
kiderüljön, mennyivel süllyedek. A helyzet stabil volt, a mentőernyő nem lengett, a főernyő jelentős része a kezemben volt.
Elkezdtem nézni, hogy hová fogok földetérni. Sodor a völgyszél. Tó, lovarda, tószéli erdő, kemping, épületek, fasor, parkoló. Füves és aszfaltos csíkok váltják egymást. Remélem a fű lesz! Jaj, csak a fasor elé szálljak!

Derékig érő sövény.
Páros zárt láb, belerongyolok a sövénybe, a lábam is lent van.

Fölállok, nincs törve semmim, visszarakom a szemüvegem, a homlokom ég kicsit. A leszállóból jönnek elém, intek, hogy minden ok. Útitársaim jönnek, őket is nyugtatom. A sövényen újabb és újabb törött ágakat találok. Valaki segít leszedni az ernyőt az ágakról. Telefonon magyarázom a rendőrnek, hogy azért hívom, mert nincs szükségem segítségre. Nagynehezen megérti, mit akarok, fölírja az adataimat. Rábeszélem a többieket, hogy menjenek repülni, jó még az idő. Fél órát bogozom az ernyőt, 25 fordulat van a hevederekben. Közben a fent levők tippeket adnak hol látnak mentőernyőkonténerre emlékeztető sárga foltokat. Kár, hogy az én konténerem zöld szinű. Óriási mázlival meglátom
egy fa tetején, a teljesen zárva levő kemping területén. Bemászom, nem egyszerű, a fa magas, az első ág 3 méteren. Lehorzsolom a kezem a mászásban, de nem megy. Feladom. Remélem lefújja a szél, mert a legtetején van, egy
vékony ágon. Persze este van, a szél kezd teljesen leállni. Visszajövök a többiekkel, a csapat legmagasabbja tart bakot, de meg is kell toljon, hogy elérjem az első ágat. Felhúzom magam, majd sok ág, innen sima ügy.
Este a szálláson a kertben hajtom újra a mentőernyőt, többiek segítenek. A házinéni élénk érdeklődéssel nézi az ablakból.

Másnap repülök, de többször eszembe jutnak képek, érzések az előző napról. Nem igazán megy, nem is erőltetem, csak gyönyörködöm a tájban.

Egyre korábbra teszem az első hibát, amit vétettem, nem voltam elég türelmes és precíz a bevezetésnél, a negatívba lepördülő ernyőt fullba kellett volna húzni, nem kiengedni. Az előrelövést alábecsültem, talán a befűződés után is
gyorsabban kellett volna reagálni, és akkor még lett volna esélyem. Jobb lett volna egy nem távrepülésre optimalizált, kevésbé dinamikus ernyő.

Kék-narancs Gin Zooom olcsón eladó 🙂

A mentőernyőt megtartom.

Adatok:
Ernyő: Gin Zoom S 75-95 kg tetején terhelve
Mentőernyő: Sup’air school 135 (max 135 kg)
Teljes elvesztett magasság kb 700 m
Tracklog van az alsó kb 400 m-ről, ez már teljesen mentőernyővel, készült. Ebben max merülés 7.0, a földetérési sebességet nem tudom belőle megállapítani.
Szél talajközelben kb. 15 km/h.
Sérülés: Néhány karcolás a homlokomon, a frissen metszett sövény ágaitól, anyagi kár nem keletkezett