Miért nem szeretem az ülőlap alatti mentőernyő elhelyezést?

Szabó Péter

MIÉRT NEM SZERETEM

AZ ÜLŐLAP ALATTI MENTŐERNYŐ ELHELYEZÉST?

 2014.02.

Tapasztalataim szerint, az elmúlt években a beülő gyártók döntő többsége az ülőlap alatti (fenék alatti) mentőernyő elhelyezést alkalmazza. Ennek biztosan vannak előnyei is, hiszen ott nem zavar, jól el van dugva, szinte észre sem lehet venni, nem okoz plusz légellenállást (menetirányra merőleges keresztmetszet növekedést).

Szinte nem is nagyon lehet másmilyen variációt vásárolni, ha valakinek ez nem tetszik. Márpedig, nekem nem tetszik. Talán én túlzottan a mentőernyő használat szempontjából nézem a kérdést.

Össze is szedtem 11 pontban, hogy mik a kifogásaim, mik az ellenérveim ezzel az elhelyezési móddal szemben, és milyen problémákkal találkoztam a tornatermi gyakorló nyitások során. Hogyha már ilyen sokan használjuk, legalább ismerjük az ezzel kapcsolatos problémákat.

Javaslom, hogy mindenki, akinek ilyen rendszerű beülője van, gondolja át, hogy az alábbi problémák közül melyik érintheti, és miket tehetne a megelőzésükre.

1.

Az első (és az egyik legnagyobb) problémám a nagyon kedvezőtlen konténer kihúzási irány.

Nyújtott kézzel, oldalra (a függőleges tengelyünkre merőlegesen) kell húznunk, és így nem könnyű nagy erőt kifejteni. Ha valaki felfelé próbálja kihúzni a konténert, gyakran már a kioldó zsebből való kivétele is gondot okozhat. Azt mindenképpen a beülő síkjától merőleges irányba (a “beülőtől el” irányba) kell kivenni a zsebből. A konténer kihúzása az ülőlap alatti csőből, csak a cső tengelyével párhuzamosan hajtható végre. A cső tengelyére merőleges húzási iránynál (felfelé húzva, ahogy sok embernek kézre állna) annyira befeszülhet a konténer, hogy lehetetlen azt kihúzni. A korszerűbb, újabb beülőkön már segítettek ezen a problémán, ezeknél a kioldó meghúzásakor a csőnek szétnyílik az alja (megszűnik csőnek lenni) és szinte kiesik a konténer, nem kell kihúzni azt. De, ezeket is “el irányba” kell húzni, mert a fogantyú és a tüskék is így jönnek ki a legjobban. Esetleg érdemes súlyzózni, méghozzá ezzel a speciális mozdulattal, hogy ezeket az izmainkat erősítsük.

2.

A másik nagy problémám az, hogy nem látszik a tok.

Gyakran még a kioldó fogantyú sem látszik, főleg egy állvédős bukósisakban. Annyira lent van, és hátul, és oldalt, hogy nagyon nehezen lehet rápillantani. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de idegenkedem a nem látható mentőernyő elhelyezésektől. Szeretem, ha szem előtt van a mentőernyőm. Könnyebben el is felejtkezik róla ez ember, ha nem látja, nem is olyan könnyű ellenőrizni a zártságát, és ha esetelg valami gond adódik a tok nyitásánál, nem lehet beavatkozni. Sok rendszeren találkozom túlságosan kisméretű kioldó fogantyúkkal is, egy vastag kesztyűben nagyon nehezen lehet egy ilyen, a beülő oldalához simuló fogantyút gyorsan megtalálni, megragadni.

3.

A kioldó nem érhető el a másik oldali kézzel.

Szintén szeretem, ha a mentőernyőm kartávolságon belül, elérhető távolságban van. A kioldó fogantyú gyakran annyira lent van a comb-fenék magasságában, hogy ha az adott oldali kezünk valmiért nem szabad, vagy használhatatlan, a másik oldali kezünkkel szinte biztos, hogy nem érjük el a kioldót. Erre már mások is rájöttek, erről cikk olvasható itt.

4.

Az sem kedvező, hogy maga a mentőernyő nagyon messze van a bekötési ponttól (a vállaktól).

A lehető legmesszebb van (vagyis elvileg lehetne még a talpunk alatt is : – ) Ez azért nem jó, mert így egy hosszú felfüggesztő heveder szükséges a mentőernyő bekötéséhez, ami feleslegesen növeli a rendszer hosszát, növeli a kifeszülési időt, vagyis növeli a mentőernyőnk nyílási idejét.

5.

Túl hosszú a kioldófogantyút a konténerrel összekötő heveder.

Mivel a tok messze van a pilóta kezétől is, az elérhető közelségbe felvezetett kioldó fogantyú is messze van a tokban megbújó konténertől. Ennek az a következménye, hogy az előhúzott konténer egy nagyon hosszú (akár 30-40cm-es) hevederen himbálódzik a pilóta kezében, így azt nagyon nehéz erősen és irányítottan eldobni. Még azt is szoktam javasolni, hogy ha valakinek ez nagyon hosszú, akkor (ha van rá lehetősége), az eldobás előtt tegye az ölébe (vagy szorítsa magához), és fogjon rá még egyszer a hevederre a konténerhez közelebb, hogy ezzel a stabilabb fogással egy jobb eldobást tudjon produkálni.

6.

Ennél a rendszernél megfelelő konténert kell használni.

Vagyis olyan konténert, amelyiken a kioldó fogantyúhoz tartó kihúzó heveder nem a konténer közepére van rögzítve, hanem a konténer szélére. Akkor van gond, ha egy régebbi rendszerből tesznek át mentőernyőt a fenék alatti rendszerbe. Az oldal elhelyezésű mentőernyőknél ugyanis (ami régebben általánosan elterjedt volt) a konténer közepén van rögzítve a kihúzó heveder. Egy ilyen konténer a fenék alatti csőben keresztbe fordul a húzás hatására, és megfeszül, rögzül, nem lehet kihúzni. Jobb esetben a konténer olyan, hogy van rögzítési pont az oldalán is, mert ekkor csak át kell kötözni a kioldót a másik rögzítési helyre, de ha nem ilyen a konténerünk, akkor újat kell beszerezni, vagy a régit varrással átalakítani.

7.

Gyakran túl nagy a hely a tokban a mentőernyő konténernek.

A gyártók nem konténer méretű helyet (tokot) képeznek ki a beülő ülőlapja alatt, hanem az ülőlap teljes szélességével (a beülő méretével) megegyező üreget képeznek ki. Ez azért gond, mert a behelyezett mentőernyő konténer nem tölti ki a számára rendelkezésre álló (kb. kétszeres méretű) helyet, hanem becsúszhat a túlsó oldalra. Így nem csak messzebbről kell azt esetelg előhúznunk, hanem ha ez által lerövidül a kioldófogantyút a konténerrel összekötő (kihúzó-) heveder, akkor az előbb fog megfeszülni, mint a tüskékhez vezető (nyitó-) hevederek.  Ekkor a tüskék kihúzása akár lehetetlenné is válhat. Ha a tüskék ki is nyílnak, a konténert sokkal nehezebb kihúzni a túlsó oldalról. Szoktam azt a tanácsot adni, hogy konténer behelyezése előtt be kell tenni a tokba egy megfelelő méretű kispárnát, vagy szivacsot, hogy kitöltse a fele helyet a tokban, hogy csak annyi hely maradjon, amennyi ténylegesen szükséges, és a konténer stabilan a helyén tudjon maradni.

8.

Túl kicsi a hely.

Találkoztam olyan karcsú beülővel is, ahol egyszerűen kicsi volt a hely ahhoz, hogy a benne lévő nagyon kicsi méretű mentőernyő helyett betegyünk egy rendes, átlagos méretűt. Feszítette a tokot, eltorzította az alakját. Ide esetleg egy speciális alakú konténert kellene készíteni, azzal talán jobban nézett volna ki.

9.

Lábgyorsító problémák.

Az ülőlap alatti mentőernyő elhelyezésnél túl közel van a mentőernyőnk a lábgyorsítóhoz. Ez különböző problémákat is okozhat. Egyes beülőknél, ha a pilóta lelép a lábgyorsítóról, a menetszél azt hátrafújja a beülő feneke alá, és nagyon könnyen előfordulhat, hogy a pilóta a mentőernyő fogantyúhoz a lábgyorsító zsinórján keresztülnyúlva nyúl le. Ebben az esetben a pilóta áthúzza a konténert a lábgyorsítón (ha nem akad el benne!), és a belobbanó mentőernyő nem a szabályos bekötési pontokon (vállakon) keresztül fogja tartani a pilótát, hanem az oldalánál fogva, a lábgyorsító zsinórnál. Ha ekkor nincs kéznél zsinórvágó, akkor elég kellemetlen testhelyzetű földetérést kell a pilótának kezelnie.

Olyat is tapasztaltunk (tornatermi gyakorló nyitások során), hogy a levett fogantyú, és/vagy a már kihúzott konténer gubancolódott bele reménytelenül a lábgyorsítóba. A pilóta nem tudta eldobni a konténert.

Bizonyos gyártók ezt a problémát úgy küszöbölik ki, hogy a mentőernyő fogantyúnak van egy olyan kioldó szála is, amelyik a fogantyú meghúzásakor szétkapcsolja az az oldali lábgyorsító zsinórt is.

10.

Spirálban befeszülhet a konténer.

Erről a DHV is adott ki egy jelentést. Ez a jelenség nagyon komoly gondot okozhat. Erős spirálban a pilóta teste nagy terheléssel nyomja az ülőlapot, ami meghajlik lefelé (vagy akár el is törhet), és úgy befeszítheti az ülőlap alatti mentőernyő konténert, hogy azt nem lehet kihúzni. Ilyen eset már hazai pilótával is történt biztonságtechnikai tréningen.

Itt is jobb a “széteső cső” típusú tok, de egyes beülőknél ilyenkor a befeszült tüskék kihúzása is problémás lehet.

11.

Sérülékeny helyen van a mentőernyő.

Végül még azt is megemlítem, hogy a fenék alatt eléggé sérülékeny helyen is van a mentőernyőnk. A pilóta ül rajta, nyomja. Esetleg beleizzad, vagy nedves talajon ül rajta. Egy hibás start, vagy egy rossz leszállás során ütés, súrlódás, sérülés érheti a tokot, a mentőernyőt, vagy a záró tüskéket.

Hát ennyi.

Ezekből több problémát már felismertek a beülő gyártók is (másokat meg majd fel fognak), ezért a korszerűbb beülőknek már szétnyílik az alja, és a kioldó foganytú nyitja az adott oldali lábgyorsító zsinórt is, de beülőt nem cserél az ember évente, sok pilóta még évekig fog repülni az “első nemzedékbeli”, vagyis “rossz” beülőkkel. Mivel mentőernyő használatra viszonylag ritkán kerül sor, az esetleges problémákra csak hosszú idő után derül fény, és amire lereagálják ezt a gyártók, már rengeteg felszerelés forgalomba kerül (és marad is még évekig). Ezért nekünk magunknak kell figyelnünk ezeknek a problémáknak az elkerülésére.

Nem is tudom, hogy nem elég-e ennyi problémás pont ahhoz, hogy még ha nem is nézem a részleteket, csak pusztán ez a 11-es szám már indokolhatná azt, hogy valakinek nem szimpatikus ez a mentőernyő elhelyezési módszer.

Persze az ember a szépségért, az áramvonalasságért sok áldozatot képes meghozni, de ebben az esetben legalább ismerjük a kockázatokat és csökkentsük azokat a lehető legkisebbre.

Puha földetérést!